"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Körülöttem a náthához szükséges összes kellék: tea, víz, mentolos kence, százas (ja nem, kilencvenes) papírzsebkendő, tengeri sós orröblítő - új felfedezés, s azt kell mondjam, jobban működik, mint az orrcsepp, aminek a javasoltnál tovább való használata (mint megtudtam), ártalmas lehet. Ettől függetlenül majd este bevetem, mert két egymás utáni álmatlan, vagy minimális alvással tölött éjszaka után szeretnék végre rendesen aludni. Kétszer láttam a rózsaujjú hajnalt, harmadszor már nem vagyok kiváncsi rá.  S nem ússza meg, V. is kaparós torkot jelentett tegnap, meg is mutattam neki, merre találja az orröblítőt. Holnap véget ér a hosszas budapesti tartózkodás, megyünk vissza Sopronba pár napra, aztán irány az Alpok. Feladtam a barcelonai vizit tervét, a hőmérsékletek elijesztenek, 25 fok felett én már nyafogok, és utálom magam az izzadásért. Volt, hogy úgy álltam fel egy műanyag székről az egyik őrült hőség napján, hogy folt volt a ruhámon, mintha magam alá pisiltem volna. ...

Igazán megtisztelő az érdeklődésed, jelentem, jól vagyunk. (Lekopogom azért.) Eltelt a 3 hónap, a sabbatical, sokat utaztunk, de hazajőve hirtelen sok meló lett. Ami remek, mert jöttek a megrendelések, augusztus kozepéig elfoglalt leszek. S tudom, blogolni is kellene, elvégre van miről. Talán, majd. Sajnos, a kávézó egyelőre nem tart rám igényt, ma találkoztam az új tulajjal, akinek az apja magyar, de őmaga olasz. Egyelőre megpróbálja gatyába rázni a kávézó helyiségeit, kialakítani a menüt, aztán majd szeptemberben elkezdi a social media felpörgetését, s akkor talán a sütiket is meghirdeti. Meglátjuk, mi lesz ebből. A három hónap az utazásokkal jól sikerült. Sok mindent láttunk, még a vágyott cseresznyefavirágzást is Hokkaidón: Sapporóban és Hakodate városában,  de legjobbak voltak a barátokkal töltött napok Seattle-ben. Láttunk gyilkos bálnát, álltunk többméteres hótömeg tetején, volt szerencsénk macicsaládhoz, bölényekhez és sasokhoz, és V. eljátszott 20 kemény dollárt egy indián...

Az elmúlt hetekben két olyan dolog is történt, amiben régen volt részünk: a hegyekben kigyulladt egy hegyoldal, és dörgés-villámlás kisérte eső beborította el a várost. Rövid időre ugyan, de mégis. Hazafelé az autóból a pernyét figyeltem, ahogy keringett a szélvédő előtt, s a nyitott ablakon át szagolgattam a füstszagot, elszomorodva a tényen, hogy a városból látható hegyeket eltakarja a füst. A tenger felől a seahaar szállt, a hegyek felől a savanyú füst. Ezt a tüzet aztán egy egésznapos akció keretében eloltották, erdőtüzekbőll nekünk csak ennyi jutott - kopp-kopp -, de pl. tegnap a hírfolyamban feljött, hogy az Oregon/Kalifornia államhatáron mekkora tűz ég. Borzongva néztem a térképet, s rájöttem, hogy ott mi autóztunk egyszer, évekkel ezelőtt, s már akkor is furcsálltuk a fák alját beborító hamut, megégett faderekak, teljesen hiányzó aljnövényzet mindenfelé, ... mi lehetett itt korábban? Most gyakorlatilag ugyanaz a terület ég, kitelepített emberek özöne, csípős füst borította terü...

Egy kis visszanéző... Egy darabig nem fogunk road trip-ezni, bár tervek vannak, de minden majd csak azutánra . A tavalyi nagy Oregon partvidéki túráról gondoltam, írok még, de sajnos, nem tudom szépen összeszedni, megfogalmazni a látottakat. Néha már gondolkodnom kell, hogy hogyan is volt? Már elfogytak a szeptemberben vett vaníliakivonatok, szerencsére, V. decemberben megint utazott, s hozott egy újabb adagot, ezúttal hosszabb ideig elég lesz.  Reggelente szorgalmasan esszük a C-vitamin, aszpirin "kombót", D-vitaminnal, amire a doki néni azt mondta, a szigeten mindenkinek ennie kellene. Mert hoztuk haza a bödönnyi gyógyszert, odakint emberbarátibb ára van, s az aszpirinhez nem kell vény, mint itt. Az egyik eszem-iszom előtt elmentünk a CostCo-ba barátnőmmel, ami nekem olyasmi nagybani boltnak tűnt, mint itt a Musgrave, csak nem kellett hozzá cégtulajdonosnak lenni, elég a tagság. A márkás pulóvertől az alaszkai vadlazacfiléig mindent lehetett kapni, kanapét, tévét, nagy dob...

Elmúlt már éjfél, mire ma hajnalban hazaértünk a rövidke budapesti látogatásról. Míg V. elballagott a Gyárba a kocsiért, addig az Aircoach fordulója előtti szálloda előterében üldögéltem, s egy csoport turista beazonosíthatatlan német tájszólását hallgattam. A soproni látogatás után sokadszor fogadtam meg a német nyelv tanulását (azt is), de az, amit ott hallottam, határozottan elijesztett :-) Megmaradt kevéske lelkesedésemmel ma csak a teafilter feliratát fordítottam le, többre nem tellett. Idehaza hűvös lakás fogadott minket, a növények szépen öntözve, hála Trish-nek, s Maska is bejelentkezett reggel. Mosás, rendezgetés, a szokásos. Könnyed szívvel dobáltam ki a régi újságokat, máskor ezt nem tenném meg csak úgy, de most igen. Feltöltöttem a hűtőszekrényt, s örömmel állapítottam meg, hogy gond nélkül tudom hazahozni a bevásárlást két szatyorban elosztva, nem húzódik a pocakom. Új fogkefék kerültek a fürdőbe, főztem egy jókora bolognait, elég lesz az elkövetkező napokra. Holnap m...