"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma szabadnapot akarok,  mondtam tegnap magamnak, amikor reggel visszajöttük a soron kívüli szállításból. Megkávéztam, aztán visszafeküdtem az ágyba, azzal, hogy alszom egyet. De egy darabig jöttek-mentek még az üzenetek, mert mint kiderült, az Üzem cukrásza szombaton ott volt azon az esküvőn, amire a tortát (az utolsót!) és a hattyús sütiket készítettem. Kicsi a világ! Nem tudtam, hogy szegről-végről ismeri a menyasszonyt. Elmesélte, hogy a torta felvágására végül is nem került sor, először ugye, ünnepi ebéd, aztán a váratlanul megjelenő napfény kihasználása fotózásra, ugyanis egész nap esett vagy szemerkélt, majd egy csapat vendég elment meccset nézni, s mire visszajöttek, már felszolgálták az esti falatkákat... S aztán valamilyen fura szabály miatt 11.30-kor pontban véget ért a parti, a hotel rendelte így, s a torta felvágatlan maradt. Többkilós adag, csokis keksztorta, ellesz egy-két hétig a hűtőben, ha lehúzzák róla a nehezen felsimogatott cukormázréteget. *** Ami kapcsán megin...

Többet nem vállalok, ha egy mód van rá. Lehet, hogy Susan barátnőm gyerekei még megkérnek, de többet, másnak, soha. Több stresszel jár, mint örömmel. S igen, szándékosan ilyen külsejű, mostanában ez a menő, ún. nude cake, szerintem szebb lenne rákent vajkrém, rászórt porcukor nélkül, de a mintaként kapott képen is ilyen volt. Két óra alatt raktam össze. A manager, akire a helyszín volt bízva, egy barátságtalan tahó volt, de szerencsére volt ott egy Jackie nevű högy, aki segített. Például segített elvonszolni az asztalt a terem napos oldaláról, ahová odaállították. A Harbourmaster Bar Dublinban, mint esküvői helyszín, szerintem kerülendő.

Az előbb kimentem a kertbe teregetni, s valamilyen elképesztően finom és nyirkos íze volt a levegőnek: még mindig jön a köd a tenger felől. Sea haar! Már amikor az esküvői virágok begyűjtése után autóztam hazafelé, ma délben, akkor feltűnt, hogy milyen alacsonyan repülnek a felhők a Bray-be vezető lehajtó felett. Aztán, amikor a buszok miatt eltömődött városi útról inkább lekanyarodtam a parti útra, csodaszép látvány tárult elém: a tenger felől húzódott be a köd, alacsonyan, eltűnt Bray Head, eltűnt a promenád végében lévő szállók teteje, mintha november lett volna, csak éppen langymeleg volt a levegő ehhez a ködhöz.  Szép volt nagyon.  S most itt, a kertben is érezni a tengeri levegő nyirkosságát, ízét. A köd nem tud feljönni idáig, de az enyhe szél felhozza az ízt.  Amit azonnal felvált a citrom- és vaníliaillat, amint visszalépek a lakásba. Már sülnek Andreas-ék esküvői tortái. Két 11"-es, két 9"-es és két 7"-es, citrommal csak kicsit ízesített vajas pisk...

Már nem először fordul elő, hogy az Index meglep félrefordításokkal, ahhoz is hozzászoktam, hogy az angolszász bulvárhírek két nappal később sorra tűnek fel ott - nem hittem volna, hogy magyar híroldalt ilyen marhaságokkal kell megtömni, amikor - mint megtudtam -, van ám ValóVilág, vagy mi a túró, s ad is elég beszélnivalót... Nem is értem, miben reménykedtem, és minek - mindegy! De ez a szösszenet, az Indexen, bocsánat, kishúgán, a Velveten, ez sok mindent visz. http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2011/10/06/oriasi_hereju_mokus_zavarta_meg_a_brit_fozomusort/ Figyeljük a szövegezést. "Több mint ötmillióan nézték csütörtökön a BBC2 főzőversenyének, a Great British Bake Off-nak a döntőjét, ami önmagában aligha volt nagyon érdekes"... Aligha! Nesze neked, egy alighával el van intézve egy izgalmas, hasznos infókkal, étkezési szokások, ételek történetét hozzáértő emberek segítségével magyarázó-bemutató műsor. Ahonnan - az izgalmas sütős versengés, az azok kapcsán ismerte...

Tegnap volt Holy Thursday, túléltünk még egy munkás hetet, délután kettőkor leraktam a lantot, s hurrá, szünet. Szünetke. Néhány napig lehet molyolni a kertben, talán bepótolni az elmaradtakat. Még szombaton piac, de nem sütök semmit, főleg kedvhiány miatt. Ma bevásároltunk az ünnepre, már festettem tojást, sonka csak néhány szeletelt valami képében lesz a házban, mert az uram semmi hagyományosat nem kíván. Azért egy kettőnkre méretezett, kicsontozott báránycombot vettem. Majd előveszem a tavaly festett-diszített tojáshéjakat, s abból lesz ünnepi csokorra dekoráció, ha kapok valami szép virágot a piacon. Talán mázlim lesz, és lesz orgona, mert az után nagyon vágyakozom. Nincs pofám Bray közterületein lévő orgonabokrokról "szerezni" egy ágat, reménykedem, hogy a piaciak valamelyike majd holnap fog árulni orgonát. Bray főutcáján az Anvil bolt előtt, ahol a minap egy leárazasnak köszönhetően megvettem életem két első (remélhetőleg nem utolsó) vasfazekát, mindig áll valaki, főleg...

Ha Húsvétig ép ésszel, és különösebb gyomorsav-felgyűlés nélkül túlélem ezt a másfél hetet, nagyon fogok örülni. Az Üzembeli rendelést megcsináltam, 130 kis gingerbread vőlegény és menyasszony várja, hogy pénteken bevigyem őket reggel. Egy szombati esküvőre készültek. Aztán, ha minden jól megy, pénteken délután elindulunk Co. Clare felé, Annáék esküvőjének színhelyére . A tortát azt még elkészítem valahogy, de hogy hogyan visszük le az ország másik felébe, no, amiatt most kezdek aggódni. Komolyan elgondolkoztam azon a módszeren, amit egy Youtube videón láttam, hogy a négyemeletes tortán díszítés előtt átütöttek egy hosszú farudat, s az tartotta egybe a tortarétegeket és a szinteket egymástól elválasztó kartonokat. Olyasmi kellene, ami a végső díszítés előtt talán kihúzható a tortákból... Holnap megyek, és levadászok egy hosszú hústűt, vagy valami hasonlót a Woodies-ba n. Farudat valahogy nem tudok elképzelni a "hegy" torta közepén.

Ez a hét is sűrű lesz. Ma és holnap a Gyár megrendelése fog elkészülni - érett már egy ideje, az új román alkalmazott munkába állásának idejétől függött. A kínai és az északír ember munkakezdésével nem volt probléma, de a román srác papírjait elbarmoltál/elvesztették, húzódott az ügy rendesen, de most, végre, ezen is túlleszek. Az új alkalmazottakat köszöntő kis összejövetel lesz a Gyárban, 45 ember van a tágabb csoportban, nekik kell egy kis ünnepi süti. Szerda délelőtt aztán vásárlói mintacsoport tagjaként tea/kávé kóstolásra megyek. Na, ez új dolog, hónapokkal ezelőtt jelentkeztem még hozzájuk (Innovate Solutions), termékteszteket bonyolítgatnak, ehhez kerestek új embereket, az újságban találtam rájuk. Beküldtem az adataimat, de eddig még nem jött visszajelzés. Egyszer csak derült égből kaptam egy mailt, melyben a teázási/kávézási szokásaimról faggattak, majd jött a telefon, hogy volna-e kedvem akkor részt venni egy kétórás összejövetelen? Nem minden jelentkezőt választanak ki minde...

Mostanában valahogy nem megy a blogolás. Amikor nekiülök az első soroknak, érződik rajta az izzadtságszag, az erőlködés, a jaj-de-poénos akarok lenni, csak az olvasók kedvéért... úgyhogy inkább töröltem őket írás után. Valahogy olyan semmilyen hangulatom volt az elmúlt pár napban, pedig történtek dolgok. Először is, 18 hónap távollét után találkoztam Annával . Ragyogott, csinos volt, hosszúra lenőtt a haja - ő az a nő, akire mindig irigykedéssel nézek, mert a legfurább ruhadarabokat is a legnagyobb természetessséggel tudja hordani. Igaz, meg is van az alakja hozzá, karcsú, magas lány. Én pedig kicsi vagyok és egyre kerekebb, így azokat a hosszú, lebegős, könnyű anyagból készült ruhákat, amiket ő hord, legfeljebb takaróként teríthetném magamra. S még akkor sem lennék sikkes. Mint kiderült, augusztus 11-én házasodnak Peadar-ral, mégpedig Kathmandu-ban, két tanúval. Slussz. A módfelett vallásos, kissé maradi családjában jó páran felvonták a szemöldöküket a hír hallatán, de Annáék egy ügye...

Ugye, említettem a múltkor, hogy van még mit tanulnom. Bizony, van. Elő a "szakmai" nyafogással: Hogyan kell pl. a roll-out icinghoz hasonló sugarpaste-et helyesen kezelni? Hiába állította a néni a boltban, hogy teljesen egyforma a kezelésük, a sugarpaste sokkal nehezebben gyurmákolható, nyújtható, mint a roll-out icing. Másfél igen kemény órámba került, mire apró adagokban, Sally-ék meleg konyhájában nyújthatóra sikerült varázsolnom a több részletre szedett tömböt. Mire átügettem a tömbökkel a fűtetlen ipari konyhájukba, és nyögve kinyújtottam vékonyra a bevonatot, és bevontam vele a három tortát, addigra gyűlöltem az egész feladatot. A középső, 10 inch-esre ígért torta nem tíz inch volt, hanem kisebb, így farigcsálnom kellett a torta alá kerülő karton cake board-on. A mérete miatt agyoncsapta a teljes torta formáját, tervezett lépcsőzetességét. A chocolate biscuit cake (ahogy sejtettem) dudoros volt, egyenetlen, íme egy fotó róla: Igen, a fekete foltok lyukak... S még ne k...