"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

1. Vegyen részt egy kellemes őszi vasárnapon vidéki autózáson, önhöz hasonló olaszautó-rajongók társaságában. Ebéd, csevely, egymás autóinak meggusztálása. 2. Egy útközbeni megállónál vegye észre, hogy hűtője megsérült, s ijesztő iramban folyik el a hűtőfolyadéka (úgy, hogy ennek az eggyel korábbi megállónál még nem volt semmi jele).  3. Engedje, hogy a jelenlévők közül egy, aki autószerelő, javaslataival és közbenlépésével használhatóvá tegye az autóját, s elvezesse a kb. egyórányira lévő saját otthonába (mely egyben műhelye is). 4. Amikor a vezetés élményétől fellelkesült szerelő este Facebook-üzenetben ajánlatot tesz a kocsi megvételére (lyukas hűtő ide vagy oda), mondjon igent. Kibontva így néz ki a négy lépés: Minden adva volt egy kellemes őszi vasárnaphoz. Előző este "partin" voltunk - haha -, ahol megnéztük az egyik szomszéd, Hannah nemrég elkészült dokumentumfilmjét. Tapsoltunk, gratuláltunk, meghallgattuk a film előtörténetét, átadtuk az általam ...

Nagy újság van: Popsika eladó. Folyamatosan nőtt az a lista, hogy mi mindent kellene rajta javítani, szépíteni, modenizálni, s bár nálam bölcsebb emberek azt mondták, ez V. hobbija, fogjam fel a fontosságát, én csak azt láttam, a kocsival mindig lenne valami tenni-, vagy javítanivaló, mindig volt valami . Persze, a segítségével találkoztunk hasonlóan megszállott emberekkel, elmentünk autós találkozókra, fotózkodtunk szép vidékeken... S átutaztunk vele kétszer is Európán, s az élvezetes utak során - még a szerelő meglepetésére is - kitartott, nem hagyott ott bennünket sehol.   A francia Alpokban, sülzanótsárgán Popsika San Marino legtetején, tavasszal, alkonyi árnyalatban Ellenben két hete megmakacsolta magát, otthagyta V.-t egy autós találkozó színhelyén, nem kis felfordulást okozva. Bár van biztosítás ilyen alkalmakra, mégis elég problémás egy hétvégi napon összeszedetni az autót, a biztosító feltételeivel. Bevontatni, szereldét keresni: milyen közel vann...

Hihetetlen, milyen gyorsan elmúlt a hét az esküvő után, a napsütéses, aranysárgás bokrok ölelte út már csak távoli emlék... Annyi tennivaló volt, hogy mire felriadtam, már megint a tejszínt kavartam a piacon, s néztem a tálban a lassan formálódó habot: kiesett volna egy hét? Már megint itt vagyok? Mintha öt perce végeztem volna ugyanezt a mozdulatot. A hétvége a viszonylag zajló piac után elég pocsékra sikerült. Beütött egy migrén. Nem a mindent kitöltő, beszélninemtudós fajtából, csak a fejfájás és a fura villódzás volt jelen, ami miatt kissé aggódva, itt-ott hunyorogva nyírtam le V. haját, de szerencsére nem rontottam el. Annyi tervünk volt vasárnapra... mentem csakazértis a Cars and Coffee-ra, mondván, majd elmúlik a fejfájás, a lüktetés, s újra élvezni fogom a napsütést. Ott megdöbbenve láttam viszont a Popsikához nagyon hasonló, de egy árnyalattal fényesebb sárga, sárga középkonzolos Fiatot, amihez egyszer már egy áruház parkolójában volt szerencsém. Sőt, V. bosszúságára, egy...

Munka volt kérem, de majd' két hete, kedd este az utolsó adag Bob is elkészült, V. segített csomagolni, és szerda reggel vitte a sofőr az Electric Ireland főirodájába. Nagy meló volt, de túl vagyok rajta. Örömmel fogom elkölteni, amit ezért az 1260 sütiért kapok. Majd. Közben megkezdte működését az Üzemben új managerünk, aki pasi, a neve Miceál (Mihól-nak ejtik, de a hivatalos papírjain Michael-kánt szerepel). Nem tudom még, mit gondoljak róla, V.-vel egyidős, férje van (már rendelt is tőlem sütit a férj 40. születésnapjára) és ezelőtt tíz évig volt a L'Gueuleton managere Dublinban, ami egy igen pöpec étterem, különösen az Üzemhez képest. Úgy tűnik, szabad kezet kapott, mert elsőnek eltörölte a kötelező fekete pólót a dolgozók számára (low hanging fruit - morogta V., ami valami olyat tesz, hogy ez nem egy nagy engedmény, de majd fene nagy népszerűségre tesz szert köztünk.) Aztán virágokat vett az Üzemnek, mondván, kell ide egy kis élet. Majd megkérdezte, hogy csinálnék-e m...