"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Már régóta pedzegettem Jankánál, hogy elmennék hozzá, megnézni, hogyan készülnek a doughnutok. Mármint nagyban, százával. Végül kedd este sikerült elmennem hozzá, már előre megmondtam neki, tízkor haza kell mennem, mert a másnapi koránkelés, bla-bla-bla, de igazából nem akartam V.-t sokáig fenntartani, hiszen ő hozott-vitt. A város nem éppen kellemes éjszaka ezen a környéken (itt is van drogprobléma), ráadásul a sütöde egy félreeső kis átjáró végén van, mondjuk, ki van világítva, de azért elég sietősen igyekeztem oda. Janka már bent keverte a tésztát, egy hatalmas Őrnagy úrban, amihez még egy kerekeken guruló szállítóeszköz is tartozott, közepén lyukkal. Így a gép tálját nem kell emelgetni, csak beleilleszteni ebben a lyukas eszközbe, s lehet gurítani a következő munkafolyamathoz, amikor kész a tészta.  Nedves hozzávalók alul, liszt felül, a gép pedig kikeverte. Aztán megnézhettem, ahogy Janka karjára hajtva, több részben kiemeli a tésztát a hosszú pultra, ahol a nyújtógép...

Egy plusz nap, tessék jól kihasználni, figyelmeztetnek a lapok. Úgyhogy már bekevertem a sütitésztát, megtömtem a mosógépet, s most blogolok. A kert felől behallatszik az esőcsatornában csöpögő víz ütemes kopogása, ugyanis odakint szakad az eső nagy tavaszi lendülettel. S mellé hideg van. Volt néhány fagyos, hideg nap februárban, de hó nélkül, és a kinti vödör víze is csak egyszer fagyott be. Továbbra is minden virágzik, és a madarak is már a tavaszi énekükkel hangoskodnak a kertben. Tegnap ünnepeltük a 18. házassági évfordulónkat. Egy közeli, nekünk kedves fogadóba mentünk ebédelni, ez volt V. egyik javaslata. Ehhez a helyhez sok kellemes emlék fűz minket. Egyszer három házassági évfordulót ünnepeltünk ott, két másik párral. Az ebéd laktató volt, házias, flancok és újítások nélküli. Jóleső volt üldögélni a jobbára idősebb vendégekkel teli napos teremben, kibámulni a kertre, a nevekkel, dátumokkal összekaristolt üvegű ablakon át. Ez az a hely, ahol magyar nevet is találtunk az üve...

S már február van... Odakint egyre csak fúj, jelenleg egy Henry nevű vihar borogatja fel az emberek életét, szó szerint. A csodaszép Dark Hedges-nél kidőlt három öreg fa, Donegal-ban néhol nincs áram, és a nyugati oldalt hatalmas hullámok fenyegetik, le is beszélnek mindenkit, hogy kimenjen a tengerpartokra sétálni. Szerencsére a java nem a szigetet, hanem szegény Skóciát fenyegeti. Itt keleten legfeljebb csak az állandóan üvöltő szél zavarhatja a lakosokat. S nincs hideg. Az utcánkban lévő kertekben láttam nárciszt, krókuszt (nekem is kinyílt az első, akárcsak a mini nőszirmok), fürtös gyöngyikét, bőrlevelet, téltemetőt, hóvirágot, sőt, a tavalyról maradt virágkosaraimban a lobéliák túlélték a telet, s némelyik óvatosan, de virágzik. Arasznyi a medvehagyma! A telep bejáratánál virágzik a hanga. Ma hosszú hezitálás után megkurtítottam Margaretet, a rózsabokrot, s a közösségi kiskert fóliasátrában kiszedtem a földből a kornyadozó tavalyi paprikanövényeket, mert nincs értelme, hogy ...

Kissé már idejét múlta a vidám köszöntés, újra itt vannak a hétköznapok, a munka, a takarítás, a piac, s újra ott vannak a tésztadömböcök a hűtőben. Mostanság több időt töltök a Pinterest-en, süti- és kenyérötletek után kutatva. Valamint kipróbáltam Limara acma-receptjét, amely török eredetű. Rendkívül puha, foszlós bucik készültek, magos díszítéssel, a kilencből hetet eladtam. Így próbálkozom velük ezen a héten is. A másik török kenyérfélét, a szézammagos simit-et akarom még kipróbálni, nagyon jól néz ki az is. Ez a pocsék, nedves idő a kenyereknek sem tett jót. Nem figyeltem a vízmennyiségre, ugyanannyit tettem a kenyérhez, mint mindig, s jó kis lapos förmedvények születtek. Múlt csütörtökön aztán öt dekával kevesebb víz került a tésztába, s mindjárt jobban néztek ki. A kelesztési idő ugyanannyi volt, talán tovább kellett volna őket hagyni kelni, mert nem lettek olyan nagyok, mint máskor. Finomak voltak, azzal nem volt gond, el is kelt mindegyik, de valahogy nem voltak ...

Kezd kialakulni a heti rend. Legalább hetente kétszer elviszem V.-t az irodáig, amikor szállítok az Üzembe, vagy ha nagyon pocsék az idő, amúgy csak kirakom a villamosmegállóban, Stillorgan-nél, aztán irány haza, visszabújás az ágyikóba egy órára. Hétfő a házimunkáé, vasalás film/tv mellett, porszívózás, ilyenek. A többi nap sütés. Ma reggel ugyan kemény fagy fogadott minket, a kocsiablakok minden oldalon le voltak fagyva, de csak a villamosmegállóig vittem V.-t. Amikor jöttem vissza, éppen kelt a Nap, a dombok mögött vékony fénycsík világított, muszáj volt lefényképezni. Mire beértem a telepre, más világosodott. Hazaérve a ház árnyékolta félhomályos kertben kiraktam két marék madárkaját (a meztelencsigáknak ez az idő már tényleg túl hideg), aztán szundi. A múlt heti viharok után ma csendes nap volt, szemerkélő esővel, és tartósan felhős éggel, igazi novemberi borúval. Lehet, hogy ma beüzemelem a melegvizes palackomat... *** Korábbi, magamnak tett ígéretemmel ellentétben...

Anyu már három éve halott. Hazudnék, ha azt mondanám, nem jut eszembe, nem a fenét. Sőt, álmodok is vele időnként, ritkán, s kellemetleneket. Általában ugyanolyan feszes a hangulat közöttünk, mint az utolsó években volt. S legtöbbször nagyanyám házában, tehát ismerős terepen vagyunk álmomban, vagy valami nagyon öreg, sokszobás, sötét, klausztrofóbikusan szűk épületben bolyongok, keresek valamit, mert megkért rá, hogy vigyem el neki, vagy ilyesmik.  Erre varrjunk gombot. *** Reggel koránkelés, 35 perc extra alvás egy átlagos naphoz képest. V. végre hagyta magát meggyőzni, hogy nem a tömött utakon való egyórás beautózás, káromkodásos buszra-átszállás a legmegfelelőbb bejutás a munkahelyére - továbbra sincs parkolóhelye, még mindig várólistás. Párszor előfordult már, hogy kiálltunk a lassan araszoló kocsisorból, be a buszmegálló elé, két, éppen jövő busz közé a buszsávba: kidobtam a megállóban, s drukkolhatott, hogy jön-e egy 145-ös, felveszi-e, nincs-e tele már diákokkal...

A hetek sűrűek, s jobbára munkával telnek. Van egy halom olvasatlan hétvégi újságom. Beindult az esküvő-szezon, s ún. céges megrendelés is akad bőven. Így, hiába volt közben Bank Holiday, sütöttem. Egyetlen szórakozás az volt, hogy hétfőn elmentem reggelizni Jankával a Dockyard 8 nevű itteni kávézóba. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk dolgokról, s úgy tűnik, jól érezte magát, mert ma ismét elmentünk közös ebédre, a piaccal szemközti kocsmába, amely nemrég új vezetés alatt nyílt meg, több hónapos szünet után. Egyre jobban összebarátkozunk, s a beszélgetések mellett próbálok neki segíteni, eszközökkel, ilyesmikkel, mert a munka mellett sütéssel keres extra bevételt. Nemrég egy ötszáz cupcake-re szóló megrendelést vett fel, amit egy kis konyhai sütőben fog megcsinálni....Mint kiderült, egy öregek otthonában dolgozik, konyhásként, de nem főz, hanem felszolgál, takarít, minimálbéren... Képzett pékként, aki öt évig tanulta a szakmát... V. a héten végig Cork-ban volt, ott tágították a fe...