"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Mondja V. este a kanapéról odaszólva, Tobint elengedték. Micsoda? Ügetek, visszatekerem a tévét, nézem a hírt . Gennyes, gyomorforgató hazudozás, ami folyik az RTE riportjából. Nem értem, meredek a képernyőre. Tobin, mint áldozat. "A meggyötört családapa". "Gyermeikeire kihatással lehet az ügy". Hányadék, ami a tévéből folyik. Marcit, Petrát, az ő szüleiket nem emlegeti senki. Dühöngök. V. is elveszti a higgadtságát. Utána vigasztal. Ilyen az állam. Csak magadra és a barátaidra számíthatsz. Édes Istenem. Tégy igazságot. Most újra megnéztem, frissítették a cikket. Alan Shatter közbeszól. Kicsike reményt ad. Nemzetközi visszhang kellene, kampány, botrány. Van valahol, valami, bármi, amit aláírhatnék...?

Ma, miután az újságban, az ezzel foglalkozó topikon, s számos hírportálon elolvastam a hírt , eljött a nap:  az uram kinyitotta, és megittam azt a bizonyos, hűtőben öregedő kis üveg pezsgőt . A gyerekek emlékére, arra, hogy talán most, végre... leüli. Akárhogy is, de - Moldova szavaival - a faszi megtapogathatja a tégláját a börtön falában. S nem mellesleg: Boldog születésnapot apósomnak, Lacinak!

Csak röviden: ma délután háromkor, két szatyorral súlyosbítva a bejárati ajtó előtt próbáltam a kulccsal célba találni, amikor telefonhívást kaptam. Vadidegen férfi, a weblapomra hivatkozva sütik után érdeklődött, majd rendelt 75 zászló és szív alakú sütit. Kis idő múlva maileket is váltottunk, jelenleg már 125 süti a megrendelés tárgya, ír és japán zászlók, szívek és tulipánok - alighanem egy jótékonysági rendezvényre... Ma pezsgőt bontottam volna örömömben, ki is vettem a hűtőből azt, amit a Tobin-ügy végeztével kívántam kinyitni (már vagy másfél éve a hűtő foglya - mármint a palack), de aztán az uram kissé meglepve rám nézett, finoman célozva rá, hogy a faszi még nem ül, így pirulva visszaraktam a kis palackot a helyére. Helyette egy pezsgőtabletta pezsegtette meg a vizet a még sosem használt pezsgőspohárban, amit egyik Karácsonyra kaptunk Trish-től. Nos, hurrá! Az első igazi megrendelő, aki nem hallott rólam, hanem csak úgy weboldal alapján hívott fel. Remélem, lesznek többen is ma...

Erre nincsenek szavak. Hogyan lehetséges ez ?

Csoda, hogy az ilyen időhúzás hallatán az embernek meggyűlik a gyomorsava? S akkor hogyan érezhetik magukat a szülők?

http://www.origo.hu/itthon/20091112-hatvan-napon-belul-eldol-a-leanyfalun-gazolo-ir-kiadatasa.html

Tegnap boldogan vettem magamhoz a havi csekket a piacon. Visszanéztem, s tavaly szeptember óta nem volt ennyi bevételem. (Tovább nem tudtam visszanézni, mert elkevertem a régi szállító könyvemet.) Már meg van a helye a pénznek, Böhömre fogjuk költeni. S most már biztos, hogy több bevételem van a piacról, mint a kávézónak végzett, heti egy szállításból. Trish - amikor meghallotta, hogy már megint Böhömre kell költeni -, megkérdezte V.-t, hogy ér-e annyit az az autó, amennyit rákölt? Ennyire látszik, hogy bár napi kapcsolatban vannak/vagyunk vele, nem ismeri V.-t, s hogy mennyire fontos neki az az autó. Nekem is fontos, s akármilyen kakában leszünk, nem adjuk el. Annyira senki nem szeretné, mint mi, annyira nem lenne senkinek fontos, mint nekünk. Annyit senki sem adna érte, mint amit ér. Mármint nekünk. Ezt nem lehet megmagyarázni, hogy miért fontos, de amióta először lapultam bele az ülésébe egy gyorsításkor, amióta először melegítette fel a fenekemet fagyos reggelen az ülés, azóta font...