"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Most gondoltam bele, hogy ez a második olyan Húsvét, amit egymástól távol töltünk V.-vel. Az elsőnél haláleset okozta az 'én itt, te ott-ot', most betegség. Fura ez az egymástól távollét, mert néha, ahogy tettem-vettem a lakásban, határozottan éreztem magam körül azt a környezetet, amiben V. volt Magyarországon. Vagyis van, mert csak hétfőn jön haza. Láttam a többlakásos házhoz vezető lépcsőt, a nem túl megbízható kövekkel, a kert kitaposott füvét, előttem volt a ház megviselt fala, a ki-bedőlt nagy márványlapokkal a lábazatnál, a jókora lapos lámpatestek, amiknek fényénél - ha éppen világítanak -, körbe lehetne járni az épületet. A szűk konyhát, a nappalit a falon díszlő iraki szőnyeggel, a mienk párjával, az ablak előtti madáretetőt a néha rárebbenő kismadarakkal. Azokat a hatalmas fákat, amik a környező kertekben állnak. A házhoz vezető utat az egyik szomszéd növendék csigolyafüzeivel.   Érdekes úgy mozogni a saját pici konyhánkban, hogy egy másikat látok, érzek magam körül,...

Egybefolynak a napok, ugyan forgatom minden reggel a szép olasz öröknaptárat, de a számok nem mondanak semmit, kivéve a nevezeteseket, s a tévéújság címsora alatt sem nézem, hogy most akkor kedd vagy szerda? Szombaton simán elmentem a vasárnapi újságért, nem kis derültséget okozva a benzinkútnál, de nem én voltam az egyedüli, ahogy az eladó szavaiból kiderült. Az elmúlt héten hülye volt az időjárás, több Panadol fogyott, mint szokott: egyik nap majdnem 20 fok, könnyű szoknyában és zokni nélkül szállítottam-takarítottam, másnap szakadó eső és tíz fok, sajgó fej, és punny. Aztán megint szép napsütés, de erős szél. A kora reggelek még fagyosak, délben pedig szép idő van, csupa szín- és virágözön a kert, s végre nem szárazak a cserepek földjei. S az esőnek köszönhetően Manci használni kezdte az udvari macskadobozt, s ott nyalogatta a minap simára ázottan meredező szőrét. Ugyanis most kint élnek. Végleg. Múlt héten egyik nap a szép időre való tekintettel nyitva volt a nagy ablak, s...

Más alkalmakkor ilyenkor már úton szoktunk lenni, vagy legalábbis már pakoltunk, s aztán autóztunk át Európán. Idén csúszik a szabadság, de egy hónapig távol leszünk. Állatka egy hónapig fog vacogni a hűtőben, s aggódhatok, hogy a virágok a kertben túlélik-e a nem-öntözés időszakát, mert Trish szigorúan csak a nappaliban és az ajtó előtt locsol. Úgy sejtem, mire elérünk Németországba, már lekerülnek a tojások a fákról, nem fogom őket látni az idén. Vannak emlékeim: letérve a főutakról a stau-k miatt, a sok tüchtig ház és ápolt kert, előttük a húsvéti fa, tojásokkal díszítve, színes szalagok lebegtek a szélben... Itt az utcában is van egy ház, ahol rendre feltűnnek a tojások Húsvétkor, nem tudom, németek lakják-e, de az biztos, hogy itt nem szokás ez. A Főutcán az Anvil nevű bolt kirakatából már eltűntek a kiscsibék (s mint minden évben, idén is a helyi Facebook csoportban ölre mentek az emberek a csibék jóléte felett vitatkozva). Franciaországban sem fogunk odafelé sokat időzn...

Kellemes Húsvétot mindenkinek! Ezt a szép kis tojásékes fát az utcánkban fedeztem fel, a telep előtt. Nem csak nekem van "Osterbaum"-om! *** Még tavaly, éppen a születésnapomon jelent meg A. A. Gill, író, újságíró és étteremkritikus poszthumusz cikke a vallással való kapcsolatáról. Nagyon szerettem az írásait (noha nem mindig értettem vele egyet, főleg egyes tv műsorokról írt kritikáival, s azzal, hogy néha igen durván udvariatlan volt emberekkel, helyekkel szemben. Nagyon megdöbbentett a be nem avatottak számára váratlan halála. Betegségét stílszerűen egy étteremkritikában jelentette be: a menthetetlenség széléről írt már, mert mire hozzájutott a rendkívül drága kezeléshez, késő volt. Írásaiban néhol finom, elegáns, de inkább maró gúnnyal szedte ízekre az általa meglátogatott helyeket, ugyanakkor igen érdekesen, szinte költőien írt menekülttáborokban tett látogatásairól, vagy egyéb külföldi útjairól. Nagyon tehetséges volt, de sosem volt türelme az ostoba, művelet...

Hihetetlen, milyen gyorsan elmúlt a hét az esküvő után, a napsütéses, aranysárgás bokrok ölelte út már csak távoli emlék... Annyi tennivaló volt, hogy mire felriadtam, már megint a tejszínt kavartam a piacon, s néztem a tálban a lassan formálódó habot: kiesett volna egy hét? Már megint itt vagyok? Mintha öt perce végeztem volna ugyanezt a mozdulatot. A hétvége a viszonylag zajló piac után elég pocsékra sikerült. Beütött egy migrén. Nem a mindent kitöltő, beszélninemtudós fajtából, csak a fejfájás és a fura villódzás volt jelen, ami miatt kissé aggódva, itt-ott hunyorogva nyírtam le V. haját, de szerencsére nem rontottam el. Annyi tervünk volt vasárnapra... mentem csakazértis a Cars and Coffee-ra, mondván, majd elmúlik a fejfájás, a lüktetés, s újra élvezni fogom a napsütést. Ott megdöbbenve láttam viszont a Popsikához nagyon hasonló, de egy árnyalattal fényesebb sárga, sárga középkonzolos Fiatot, amihez egyszer már egy áruház parkolójában volt szerencsém. Sőt, V. bosszúságára, egy...

Ezen a Húsvéton nem csak én nyögök, hanem majd Maska is, mert együltében ette meg a főtt sonkáról lehúzott bőrt, a kis mohó...

Ha Húsvét, akkor nagytakarítás. Részemről eléggé kedvetlenül, mert az uram a hatékonyság/higiénia jegyében átrendeztetett egyet s mást a konyhában, s ha bármi megzavarja/változtatja az én kedves, liszt- (stb.) foltos, megszokottan kaotikus köreimet, akkor elfog a bizonytalanság. Szegény Botondot, mint mumust emlegetve, az uram rávett a nagy(obb) takarításra, ő elmozdított pár bútort, kettesben (még csak félig) kiganéztunk egy-két szekrényt és tegnap, ő, egyszemélyben megküzdött a pókokkal is, míg én piaco ztam. De a befejezés még odébb van. Még el kell rejteni a mütyűröket, a bizbaszokat, s kicsit letisztultabbá tenni a lakást. Ehhez tudni kell, hogy míg én szeretem magamat körülvenni ezernyi szeretett tárggyal és "bizbaszokkal", addig az uram legszívesebbe n egy modernizált Bauhaus stílusú épületben lakna, ahol a tárgyak nem láthatók, nem kell porolni, s nem áll ki semmi a fal síkjából. S lehetőleg minden fekete és fehér. Ha valaha is lesz saját lakásunk/házunk/különbejáratú...

Kora reggel sajgó fej ébresztett, gyanús fájás lüktetett a bal szemem mögött. Hm. Eddig a jobb mögött szokott felbukkanni az időváltozás okozta migrén, most balról támadott. Ez új. Hallottam, hogy kopog az eső odakint, megnyugodtam, remek, erre szokott elmúlni a migrén. De most nem múlott. Így a tea mellett két Excedrin-nel kezdtem, ami kellemesen zsibbasztott tíz perc után. Készen álltam a mai napra! Mostanában grapefruit-ot eszem reggelire, másod-harmadnaponként. Valahogy megkívántam az ízét. S valóban, jól esik, hogy olyan friss, olyan lédús, szép sárga... Vitaminhiányom lenne? Eddig úgy tartottam számon, mint egy ehetetlen gyümölcsöt, amely rendszeresen szembeköpi az embert, kanalas támadásra fröcsköl, merev foltot hagy a tiszta pólón, és összeragasztja az ember ujjait. De - háziurunknak hála - találtam egy helyes kis eszközt az evőeszközök között, ívben meghajlított, recés szélű grapefruit-kanalazó-vágó kézi szerszám, amiről korábban kiderült, hogy remekül használható chili kimago...

A konyhában és egyéb meleg helyeken a kelés különböző fokain álló kenyerek, és kiszúrt sütemények várakoznak, hogy bekerüljenek a sütőbe az éppen soros két torta után. Amíg nem csipog a torta, hogy elkészültek, addig gyorsan helyzetjelentek. Megjött az FSAI vaskos könyve, 2.5 kiló, tele előírásokkal, sikkes irattartóban, színes, szagos, ráadásul, amikor a néni belenyomorgatta a tömött borítékba, felhasította annak belső oldalát, úghogy a lapok között papírpelyhek rejtőznek, amik szerteszállnak minden lapozáskor. Úgyhogy nem lapozgatom, ráérek később sokkot kapni. A nyulak már a leszállítás napján elfogytak, mind egy szálig, Lydia hangján lehetett érezni, hogy mosolyog, amikor mesélte, hogy nincs bunny egy sem, amelyik második esélyre várna. Ma reggel rekordidő alatt autóztam el Sandyford-ba (18 perc), Good Friday van, Nagypéntek, iskolaszünet, sok hivatal-bolt zárva, alig volt pár autó az utakon. Agatának, volt lengyel kolléganőmnek vittem egy kis húsvéti ezmegazt a boltba, mert bánto...