"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nos, Emma és a hó tarolt. Volt három napunk, és két szélsüvítős, hóeséses, jajmileszanövényekkel-aggódós éjszakánk, némi köhögéssel, lemondott vagy elhalasztott megrendelésekkel tarkítva. Itt a telepen még istenes volt a helyzet, megmértem, 17 centi hó esett végül, de sajnos, tapadós, vizes hó volt, megnyomta a növényeket. Most néztem, mindenhol megtört, vagy letört levelek lógnak, majd vagdoshatom őket a növényekről. A páfrányfa - úgy tűnik - megmarad, nem tört le levele. Járogattam ki seprűvel, lerázni róla a havat, mint legértékesebb és szívünknek legkedvesebb növényről, de egy idő után fel kellett adnom, mert nem bírtam. Alig ráztam le, ráesett a következő adag, görnyedten hajoltak meg a levelei. Ezt március 2-án készítettem. A havat hordta a szél, s hiába olvad vasárnap reggeltől megdöbbentő gyorsasággal itt a városban (vasárnap estére már alig volt), van, ahol a magasra felnőtt, megroggyant és tömörödött hófalakkal még birkóznak a gépek. Két piaci kollégám is be van ...

Odakint világvégét váró hangulat ül az országon. Először is, ugye, itt a Keleti Rém (Beast from the East), amelyik hideget és havat hoz(ott). Most minusz 4 van. Aztán közeleg Emma, a vihar, amelyik délről jön, és nagy szelet hoz, és esőt, ami majd a Keleti Rémnek köszönhetően hó lesz, először itt a keleti és déli partok felett, aztán az ország más részein is.  Ha az lesz.  Napok óta megy a riogatás, amit mindenki vérmérsékletének megfelelően vagy pánikvásárlással vagy epés szkepticizmussal fogadott. Jajjajjaj, pár centi hó? No és? De tegnap eltűnt minden kenyér és tej a boltokból, a tejesember az egész heti tejet itt hagyta ma az ajtó előtt. Mert hátha nem tud jönni pénteken. Hó az van, itt a környéken 5-6 centi, könnyű, félresöpörhető hó volt egészen délutánig, amire lejárták az emberek, így kemény réteg lett belőle a járdákon, ami most majd lefagy. Alig valaki takarított a háza előtt, holott kérték a magas hatóságok, takarítson mindenki, most, amíg lehet. A telepről...