Home alone I.
Tegnap csend volt, nagy csend... V.-t elutazott a németekhez reggel fél 6-kor, háromnapos fotózásra. Nem először vagyok itthon egyedül, de mégis, ha tudom, hogy V. nem lesz itthon este, valahogy igyekszem nagyobb zajt csinálni, magamnak beszélek, zenét hallgatok, szól a rádió, csak ne jusson eszembe, hogy este egyedül leszek, ne kezdjek el fülelni zajokra, mint egy ijedt nyúl. S vajon miért zárom az ajtót napközbenre is, amikor máskor sosem szoktam? Tegnap kora este, amikor felhívott az uram, már nyitottam a számat, na, mesélj! De aztán kiderült, csak a vendéglő rövidke menüjéhez kellett segítség. Bámulatos, hogy amikor váratlanul előveszik az embert, hogy na, ez mi magyarul, akkor az ezeréves csekélyke némettudása milyen hamar előjön. Bár a Zwiebel-en elgondolkodtam, hogy hagyma-e vagy fokhagyma... A visszajelzések szerint nem tévedtem nagyot a kajákat illetően. (Hagymát jelent, amúgy.) Aztán két órával később, vacsora után már a hosszabb beszélgetés során sikerült elmesélnie, milyen ...