"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Örvendezés van, mert pár nappal ezelőtt sikerült december óta a legalacsonyabb betegszámot produkálni, hurrá. Óvatos optimizmus. Amitől féltek, hogy majd Húsvét után megugrik a betegszám, nem következett be.  A nyitást megünnepelendő, hétfőn korán keltünk, s elmentünk autózni a hegyekbe. Elvileg a megyén belül bármekkora távolságra mehetünk már, ha megyehatárt is átlépnénk, akkor 20 km a határ a lakóhelyünktől.  Az elmúlt évben párszor eszembe jutott az az éjszakai, a szigorú lezárást megelőző órákban elkövetett száguldásunk tavaly tavasszal. Akkor még Lolával. V. ötlete volt, hogy mielőtt teljesen betiltják a kimozdulást, menjünk el autózni, tegyünk egy kört a kocsival még éjfél előtt, amikor is életbe lép a tilalom. Sötét volt már, s olyan ismeretlennek tűnt az éjszakai táj,  V. az én ízlésemnek túl gyorsan vezetett, főleg Laragh után, azon a remek, keskeny, erdőkkel szegélyezett dimbes-dombos úton, ami később Rathdrum-nál elkanyarodik az N11-es felé. Csak villanásnyi e...

Megnyúlt arccal néztem pár napja a telefonom képernyőjét. Újabb 5 hét lockdown, 5-ös szintű megszorítások. Hála a karácsonyi baromkodásnak, az elmúlt hetekben sokkolóan megugrottak a betegszámok, de még inkább a halottak száma. Egyik nap 90, aztán 50... Leírja az ember a számokat, s igyekszik - önző módon, saját ép esze érdekében - nem belegondolni abba, hogy a számok mögött emberi sorsok vannak.  Ugyan elindultak lefelé, mármint a betegszámok, de a kórházak igen nagy nyomás alatt vannak, s a kormány alaposan megkésve próbál még keményebb szabályokat hozni, mint tavasszal, főleg az utazásokkal kapcsolatban. Negatív teszt, szigorú karantén 14 napig a beutazóknak (kérdés, hogy ki megy utánuk ellenőrizni), mintha megpróbálnák az új-zélandi mintát követni, csak hónapokkal később, mint kellett volna.  Vagyis fejetlenség. A piac vezetősége megtanácskozta, hogy kinyissunk-e, ennek az új megszorításnak az ismeretében. Azt írtam vissza, hogy akár nyitunk, akár nem, én hajlandó vagyok d...

Míg Madridban -11 fok van - Paco, volt kollégám jelentése szerint -, s nem mennek ki az utcára, mert a város egy jégpálya, s igyekeznek kihúzni a hűtőben lévő dolgokkal csütörtökig, addig itt nyirkos az idő és 6 fok van. Jött az enyhülés, vele az eső, így éjjel fejfájásra ébredtem. Egy darabig tűrtem a szemem mögött doboló fájdalmat, s próbáltam visszaaludni, de reggel muszáj volt bevenni egy fájdalomcsillapítót. Nagyon jól esett az éjjeliszekrényre rakott tea ébredéskor. Nem is értettem, miért fájok, hiszen odakint esett, s általában az eső megérkeztével enyhülni szokott a fájdalom. Talán az idő melegszik még tovább. A Sidmonton road-on már teljesen kinyílt a korábban látott nárcisz, még a havazássem viselte meg. Úgy látszik, hozzá kell szoknom az apró s nem apró kellemetlenségekhez, amit a punnyadt testem okoz. Az időnkénti gyomorpanaszok (visszatérnek a zabkásás idők), a folyton fájó bal hüvelyujjam, a meglepő módon újra megjelenő pattanások, nem beszélve azokról a riasztó szőrszála...

Meglepődve láttam, hogy a dzsungel (=kert) legsötétebb, eldugottabb zugaiban is kibújtak már a nárciszok. S nemcsak azok a cserépbe, díszként ültetett "téte-a-téte" típusú, aprófejűek, hanem a fácánszem nárcisz is, és a nagyfejűek is ujjnyira kibújtak már. Közben ma estére "wintery shower"-t ígért a levelibéka, s Galwayból hazafelé behavazott tájon át autóztunk. Vékonyka réteg volt, de mégis hó. 6 óra alatt megfordultunk. Reggel 4.35-kor kelés, hála az előző esti önfegyelemnek és melatonin-tablettának, sikerült 6.5 órát aludnom. V. átnyúlt az ágy másik feléről, s odasúgta: Ha nem akarod, nem kell ám jönnöd." Felpaprikázódva ugrottam ki az ágyból, csak nem fogok kihagyni egy ilyen utat?! S 5:07-kor, Manci-kaja kirakása és fűtés lekapcsolása után úton is voltunk a kihalt főutakon. Ragyogóan erősen sütött a hold, s még meg tudtam nézni az egymástól már távolodó Jupitert és Szaturnuszt, ahogy s fagyosra dermedt tájon keresztül suhantunk Galway felé. Ugyan tervbe vo...

Az előbb azt néztem, Manci farka vége hogyan rezeg ütemre, ahogy lefetyeli a tejet. Minekutána egy teljes napig távol volt, most alaposan odabújt az ölembe, hagyta, hogy megdögönyözzem, aztán kiszedtem belőle egy kisebb kullancsot, mert az idő enyhe, és ezek a dögök még ott vannak a fűben. Aztán eltűnt a már sötétedő délutánban, a feltámadó szélben, ugyanis közeledik a Bella vihar. Erős szelet és sok esőt hoz, de csak sárga a riasztás, mondhatni, a szokásos. A ma reggelt szokatlanul korai keléssel kezdtük, mert 8.25-kor V.-nek jelenése volt a tesztelőknél. Magánúton csináltatta, bár kapott egy üzenetet, hogy járna neki egy ingyenes, mivel Angliából jött haza, de arra gondoltunk, ha már megvan ez a közeli időpont, ne vegye el a helyet mástól. Sajnos, nem ment valami simán a dolog, a számgépes rendszert nem bírták beindítani, várták hozzá az Észak-Írországból (!) lejövő technikust, mivel északír fejlesztésű volt a rendszer. Szép tömeg (!) gyűlt össze a hotel alagsorában, így inkább a koc...