"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Amikor már a gyomrom szorul a számoktól és az előrejelzésektől, akkor menekülésképpen előveszem a térképet. Hol jártunk, mit csináltunk, jó visszanézni a Google Maps-en (vagy fotókon), merre jártunk mondjuk egy éve, kettő, három... Három éve Apu 75. születésnapjának ünneplésére a fagyos Bécsből Sopronba vonatoztunk, s másnap reggel csodáltuk a váratlanul leesett havat...   A minap eszembe jutott a Princess Garden szálló, Tokyo-ban, s az is, hogy buzgón építettek mögötte valamit, s csodáltam az embert, aki egész nap egy piros bottal a kezében irányította a teherautóforgalmat az építkezéstől ki- és bejövet. S hogy amikor elsétáltam az építkezés mellett, csak néztem, milyen mélyre lenyúlnak az alapok. Mi lett ott? Irodaépület, parkolóval? Lakótömb?  Most megnéztem, s mindjárt el is vesztem az internet bugyrában: Diana Court (Meguro) néven árulták a lakótömb lakásait. Elvileg 89 erkélyes lakás van benne 7 emeleten, amiből kettő a föld alatt, az autóknak/gépeknek van fenttartv...

Össze  kellene foglalnom ennek a bő két hétnek az élményeit, benyomásait, de nem is tudom, hol kellene kezdenem. A félelmeim megalapozatlanok voltak, ahogy azt ott már járt ismerősök, barátok mondták: mindenki nagyon igyekezett, hogy megértsen, megértsük egymást. Végtelenül udvariasak: nekem volt furcsa, ha meghajolt előttem valaki, vagy mondjuk a kávézóban, köszönetül látogatásomért mind a négy alkalmazott egyszerre kiabált utánam valami jókívánságot. Mindenhol hajlonganak, s ki-ki vérmérséklete szerint viszonozza, vagy ignorálja ezt. Pár nap után már nekem is szemet szúrt az eldobott (s igen-igen ritka!) szemétdarab a földön, s a blogokból szerzett jólértesültségemnek hála tudtam, hogy a felém nyújtott, becsomagolt ingyen papírzsebkendőben valamilyen reklámanyag lapul. Az útikönyv által javasolt, s letöltött app segítségével magabiztosan tudtam/tunk navigálni, megtervezni utazásokat. Láttuk azokat a szépségeket, amiket korábban a National Geographic lapjain, vagy tévében lát...

Kellemes 16 fok van, felhős ég, éppen csak ki-kibukkan a nap, és lassan át lehet váltani a reggeli hosszúnadrágról a rövidre. A madarak vetélkednek a mókussal az etetőn (amit éppen az imént raktam át egy másik helyre, mert a pofátlanságnak is van határa...) A minap három mókus verekedett az ágakon! Az egyikükről most már tudom, hogy hiába néztem vemhes mókusnak, feltűnő csecsei miatt, utána, amikor éppen alul ráztam rá az öklöm és küldtem el melegebb (hahaha) éghajlatra, megláttam a kistökeit. Szóval az a meleg, szeretetteli érzés, hogy "biztos kölykei vannak, hát hadd egyen, szegény" elég hamar elhagyta a lelkem. Csak egy zabás kanmókus, nem egy agyonhajszolt anyamókus. Az üvegajtó mellett áll egy madárodú, hosszú állványon, tövében virágládával, annak a kifutójára szórtam magot, jönnek is rá a cinkék, de főleg a pintyek. Tervem, hogy télre áttolom a kis kerti ház mellé, ahol most a vízgyűjtő áll, ott eléggé védett, nem fér hozzá (remélem) macska sem, s talán, talán bel...