"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Most elvileg sütiket kellene dekorálnom, és gulyáslevest kevergetnem, a limonádéhoz lereszelni a citromok héját... de inkább itt pöntyögök. Az uram még nem jelezte, hogy jön haza, tehát elvileg van időm később is megcsinálni a megcsinálandókat. A madaraim száma megfogyatkozott. A zöldikék két hétre eltűntek (biztos nyaraltak valahol), aztán csak kettő tért vissza az etetőre, az ideges fajtából, azonnal elrepülnek, mihelyt az ablakhoz lépek. Mi lehet a beteggel? A szürkebegy rendszeresen jön, múltkor megmutattam V.-nek, milyen szép, barna rajzos a háta a madárnak. Királykát is láttam! Kicsike madár, élénk sárgás-pirosas csíkkal a fején, olyan szép volt! A fenyőcinke igen agresszív, néha elhajtja a többi cinkét az etetőről - kicsi a bors, de erőszakos? A vörösbegy rájött, hogy ha odaül arra a kis rúdra az etető nyílásához, akkor ki tudja csipegetni a magok közül, ami az ízlésének megfelel, nem kell arra várnia, hogy a cinkék mit vernek le neki. Mert a cinkék kiszórnak mindent az etetőből...

Yessss! Ma kaptam mailt Sean Murphy-től, a Murphy's Ice Cream egyik tulajdonosától, hogy igen, még mindig érdeklik a mézeskalács házak, és majd jó előre szóljak, mikor akarom meglátogatni a mintapéldányokkal októberben. Diadalüvöltésekkel körberohangáltam a lakást, kicsit lengettem is a karjaimat a levegőben, ahogy tizenéves rockerek szokták koncert alatt, aztán lehiggadtam, és mentem dolgozni. Majd meglátjuk, mi lesz. Daphne is kért egy tortát szombatra, hogy megköszönje a neki dolgozóknak, hogy a SelfBuild kiállításon vezették a standját. Ez a kiállítás múlt hétvégén folyt le. Ha egyszer nyerünk a lottón (fat chance), elmegyünk Daphne-hoz, és rendelünk tőle faházat :-) Legalábbis ezt beszélték meg V.-vel egyszer. Igen szép finn faházaik vannak, elfogadható áron, ha az ember meg tudja venni a hozzávaló telket, akkor kb. ugyanott van árban, mintha Dublinban venne egy házat, kis telken, szomszédokkal ( www.logart.ie ). Dr. O'Brien (igen, így írják) felesége is hívott, hogy ugye...

Ebben a hónapban rekord bevételem lesz a piacon. Egyrészt, mert öt szombat esett bele, másrészt, mert többen nyaraltak, és őket helyettesíteni kellett. Vagyis készíthettem-árulhattam olyasmit, amit máskor másvalaki csinál, mondhatni, más monopóliuma. Szeptember első hetében is csinálok majd ilyesmit, pl. piskótát, amit eddig más csinált. Valamint megígértem Olive-nak, aki a biocsirkét árulja, hogy megveszek tőle hetente egy-egy megmaradt csirkét 14 euróért (ha megmarad, mert legtöbbször elfogy mind a 25), és csinálok valami csirkés kaját, körettel, szépen elrendezem alutálcán, és árulni fogom. Ha nem kel el, az lesz az ebédünk, V.-nek és nekem. Nagy meglepetésünkre, tegnap nemcsak Mavis 8 palack limonádéja, hanem az én 8 palackom is elfogyott. Kérték, ezután is csak csináljak ennyit. Odamentem Elsie-hez, és mondtam neki, hogy múltkor alig félóra gondolkodás után jöttem rá, honnan is ismerős a fia. Erre elújságolta, hogy Stanley ma este és hétfőn is szerepel egy kétrészes ír tv-filmben,...

... vagyis: "Nem akarsz pár békát?" - kérdezte Bernadette a piacon, miután kielemeztük, hogy kissé árnyékos és nedves kertünkben milyen élőlény érezné még jól magát - a páfrányon kívül. Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy apró helyes békák fognak ugrálni a teraszon, de aztán nemet mondtam, mert a mi kertünk falatnyi, nincs benne víz, mint az övében (szép kis tava van a kertük egy rejtett zugában), valamint szerintem kaja sincs nekik elég. Hacsak a legyeket, darazsakat és a néha felbukkanó meztelencsigákat nem számolom. Bár a komposztedényben igencsak élénk élet folyik, de mégsem akarom kitenni a békákat semmiféle nehézségnek. Így békamentesek maradunk. Bernadette egyébként jól behúzott a csőbe, pár hónapja mutatott nekem egy rózsakatalógust, kérdezte, melyik tetszik. Azonnal rávágtam, hogy a Margaret Merrill nevezetű. Olive, piaci kollégáim egyike, sokféle rózsát nevel a háza körül, és a piaci kávézóba szombatonként mindig ő hozza a virágokat, hogy legyen valami s...