"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma reggel megörvendeztetett az uram azzal, hogy jelentette nekem, hogy mail-t kaptam Mr. Murphy-től. Nagyszerű. Remélhetőleg sikerül találkoznunk a sűrű hosszú hétvégén. Két hetem van a felkészülésre. *** A tegnap esti színház, The cripple of Inishmaan egészen jó volt. Mindjárt megérkezésünk után sikerült végigtaposnom tucatnyi békésen üldögélő ember lábán, táskáján (szűk volt a hely, ugye), hogy odavergődhessek a 13. sz. székhez, ami nekem jutott. Trish már ott ült a helyén, mint utólag kiderült, figyelmeztető sms-t küldött nekem, wc-n kuporgónak, hogy középen van egy folyosó, ott gond nélkül eljutok a székemig. Az sms-t nem hallottam meg, a folyosót pedig nem láttam meg a félhomályban, hanem udvariasan megkértem a sorban ülőket, az egyes széktől a tizenkettesig, hogy engedjenek a helyemre... A 6-os szék magasában rájöttem, hogy jé, ott van rés, sűrűn kértem elnézést, és az első felvonást égő arccal, pulcsimmal minél jobban eltakart arccal ültem végig... Mentségemre, nem ültem még sos...

Már éppen akartam mondani, hogy mostanság csendes napokat élünk, mire csörrent a telefon, s lehet, hogy lesz megint egy jókora megrendelés. Ráadásul az egyszerűbb fajtából, csont formájú sütiket kell - ha kell -, készíteni, egy kutyaeledel bemutatójára. Remélem, tényleg megrendelik, jól jön minden extra megrendelés! Ma csodás őszi napunk van, ugyanilyen szép volt vasárnap is, amikor elmentünk a World Food Festival-ra, a Marlay Park-ba. Jó alaposan körbeautóztatták velünk a parkot, a hátsó parkoló volt megnyitva a látogatók számára. De így legalább végigautózhattunk egy csodás úton, azt hiszem, Whitechurch road volt a neve, egyik oldalon a park fala, a keskeny kanyargós út túloldalán szép kis házak, amiknek láttán enyhe vágyakozás indult meg bennem. Bármennyire is az élet megrontója, azért szeretek saját házról ábrándozni. Szeretem Dublinnak ezeket az eldugott részeit, ahol hangulatos zugokat láthat az ember, ha kimozdul a megszokott környékről. Emlékszem, milyen szép utakat-helyeket lá...

Hajaj - tegnap megérkezett az idei színházi fesztivál brosúrája. Szép sötét, nyomdafesték szagú, zömök kis füzet. Átlapoztam, bejelöltem az érdekesebbeket, aztán összeadtam a jegyek árát, sóhaj, és úgy döntöttem, max. 3 előadás fér bele a keretbe. De V. azt mondta, nyugodtan menjek el az összes bejelöltre. Mondjuk, szeptember végén lesz 3 jókora megrendelésem esküvői aprósütikre, Myles most rendelt tőlem két tortát, a Gyárból is várok egy megrendelést... talán belefér. Ma elküldtem Trish-nek, nézze meg ő is, mihez volna kedve, menjünk együtt. V. is el akar jönni az egyikre, mégpedig arra, amire valószínűleg leghamarabb fognak elfogyni a jegyek: Vanessa Redgrave fog előadni egy másfél órás monológot, egy gyászoló írónő monológját. Angol színésznagyságok elég ritkán fordulnak meg errefelé, így általában aztán tolongás van a jegyekért - a pénztár holnap nyit, ha ma visszakapom a füzetet Trish-től, akkor én is rávetem magam a telefonra. Vagyis, dehogyis vetem. Reggel bevásárlás, sütéshez, ...