2008. augusztus 1.

Kedves Emese és Laci!

Mostanában errefelé mindenki a recessziót emlegeti. Van, aki természetes megtorpanásnak véli, van, aki világvégét jósolt, a szakszervezet pedig fizetésemelésekért harcol, hivatkozva az áraemelésekre. Eredménytelenül, megjegyzem, a rádió már huhogott, hogy nem bírtak a felek megegyezésre jutni. A benzináraemelést tegnap első kézből tapasztaltam, tankoltam a szokott helyen, a szokott mennyiséget, a megemelt árért, és a számláló kacagva túlment a megszokott 45 eurón. Hm. Várom, milyen meglepetések érnek majd az első áramszámla megérkezésekor, szeptember végén. A mostani 20 euróval volt több a szokottnál, igaz, sokat sütöttem.

Ma dőzsöltem Paddy farmján, vettem egy hatalmas fej karfiolt, jókora céklákat, zukkiniket, finom (külföldi) lilahagymákat - a kedvenceim, kissé ellapultak, szélesek, mintha megunták volna magukat feszesen, és kerekdeden tartani. Aztán kaptam még frissen vágott rebarbarát is, ez utóbbit V. miatt vettem. A múltkor csináltam neki egy igazi angolszász édességet, ő, és az éppen látogatóban nálunk lévő Laca (Új-Zélandról!) lazán megették az egész adagot, nekem csak egy kicsi jutott. A receptje igen egyszerű, lusta háziasszonyoknak ideális:

Nyári gyümölcsös morzsa


Kell hozzá egy doboz konzervcseresznye, vagy fél kiló kimagozott friss cseresznye, valamint 6-7 szál rebarbara kockákra vágva. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A cseresznyét megfosztjuk a levétől, és egy kb. 23x23 cm-es cserép- vagy üvegedényben elkeverjük a rebarbarával. Ha nagyon aggódunk a rebarbara savanykás íze miatt, egy marék barnacukrot hinthetünk rá. Egy külön tálban összekeverünk 100 g lisztet egy kávéskanál sütőporral, és beledörzsölünk 75 g hideg, kis kockákra vágott vajat. Ha van egy keverőgépünk, arra is rábízhatjuk a vaj liszttel való keverését, amíg olyan nem lesz, mint a durva homok. De a két kezünket is bevethetjük a vaj eldörzsölésébe. Utána a keverékhez hozzáadunk 25 deka darált mandulát, 75 g krisztálycukrot, és 50 g apróra vágott mandulát. Mivel volt otthon, a cseresznyés keverékre még rászórtam egy marék teljes mandulát is. A lisztes morzsát rászórjuk a cseresznyére-rebarbarára, hogy mindenhol fedje, és sütőbe vele. 30 percig sütjük, amíg szépen meg nem barnul a teteje, és meg nem sül a gyümölcs alatta. Melegen is tálalható, de hidegen is ízlett a fiúknak. A recept azt írja, adjunk mellé egy kanálka tejfölt tálalásnál, de szerintem felesleges. Ez az adag két úriembernek volt elég.


A recept alapját pedig Nigella "Summer crumble" nevű receptje adta. A crumble durva fordításban apró törmeléket, morzsát jelent, utalva a gyümölcsre szórt lisztes keverék kinézetére. Gyakorlatilag bármilyen gyümölccsel elkészíthető, aminek éppen szezonja van.

2008. július 31.

Kedves Emese és Laci!

A tegnap esti vacsora kicsit durvára sikerült. Spanyol fokhagymaleves akart lenni, de a folyadéknak csak a felét vettem, a fűszerekből azonban teljes adagot raktam bele. Ezért kissé túl sós lett. Ugyanis lusta voltam a mélyhűtőből kiolvasztani a csodás házi csirkeleves lét, inkább lengyel Podravkára támaszkodtam, ami hiba volt. Még régebben vettem egy kilót (miért is?), de lassan fogy. Túl sokat raktam a levesbe. Mindegy, azért dögös kis leves lett, ütöttem bele tojást, a tegnapelőtti sertéssel és rizzsel lett V.-nek lett belőle kétfogásos vacsora. Utána pedig citromos lepény. Vagy minek fordítsam a lemon tart-ot?


Olyasmi történt egyébként, amire igen-igen régen volt példa a háztartásban: megpenészesedett a kenyér. Az én kenyerem, nem bolti, hanem rozskenyér, ugyanaz, amit a piacra is viszek. Igaz, 6 napos volt már, és az idő is igen fülledt, de mégis - valahogy meglepett. Annyian dicsérték, hogy milyen tartós kenyér, hogy azt hittem, kibírja az egy hét üldögélést is a konyhában. Meg akartam pirítani a levesbe, szegényt, ehelyett ment a kukába.


A mai reggelt a kávézóban kezdtem, szállítottam, aztán némi dekorálás, torta és cup cake-ek. Hazafelé már - mondhatni rutinosan -, az M50-esen jöttem, az elkerülő úton. Ha ott jövök-megyek Dublinba, akkor a szállítási idő alig 1 óra, 1 óra 10 perc. Megéri arra menni. Azért érzem még, hogy feszültebben ülök az ülésben, nem vagyok még az a rutinos száguldozó, de
ha nem figyelek, már én is 130-cal megyek, ami az uramat enyhe büszkeséggel, engem pedig enyhe rémülettel tölt el. Hogy milyen könnyű is ilyen gyorsan menni, és mégsem tűnik száguldásnak...

B. küldött néhány új könyvcímet, a Findusz-könyvek íróinak korábbi műveit. A cikk szerint az egyik legnépszerűbb macskanév mostanság a Findusz, Mao-n. Én beérném egy Colin nevű macskával is! Mostanában egyet sem látok a lakónegyedben, Maris is eltűnt, a kertet látogató egyéb macskák is. Nem az én patkánymérgezésemnek köszönhető, az biztos, mert eltüntettem a fölös mérget, de húspotyadékot sem rakok ki már, talán azért kerülnek?

Amúgy az új blog ötletét nemcsak V. szorgalmazta, hanem azt már korábban is irigyeltem másoktól. Legkedvesebb NZ-s blogom írója ügyesen ötvözi az életük eseményeit leíró bejegyzéseit az ottani érdekességekkel, amit én is megtehetnék. Mindjárt írhatnék is az áram árának emelkedéséről, ami mától lépett érvénybe, 17 %-os, hurrá. Mivel elektromos sütőm van, ez erősen érint. Aztán volt még egy áradás Newcastle-Westben, ahol ismerőseink élnek (tegnapelőtt voltak itt, a reptérre menet ugrottak be), már üzentem nekik, hogy jól vannak-e, de még nem válaszoltak. Dombon laknak, oda biztosan nem ment fel a víz, de a hírek szerint a belvárosi bolthelyiségeknek annyi.

S már megint borul! A kertemben minden nedves, meggyötört felmosóruhaként hever, főleg a máskor oly szép futómuskátli, minden csöpög, a virágfejek csatakosan lógnak... Csak a cinkék vidám csivogása dobja fel a hangulatot - egész nap nyitva a kertre néző ajtó, behallatszik, ahogy az etető környékén balhéznak.

De most munkára fel, ma a piacra sütök, két torta már a sütőben, most gyúrom be a rozskenyereket, aztán van egy megrendelés egy nagyobb tortára... V.-nek is sok a melója a négy projekttel, vagyis egyikünk sem unatkozik!

Kedves Emese és Laci!

Az uram mondta, jó lenne, ha inkább egy ilyen blogon írogatnám az eseményeket, így aztán nem kell őrá várnom, hogy ráérjen a sok munka közben, és felrakja a weboldalunkra a következő havi webnapló-adagot. Ami már jócskán elavul, mire olvashatjátok. Mostantól nem kell heteket várnotok arra, hogy valami újat megtudjatok rólunk. Apránként megtanulom, amit eddig kényelmesen ráhagytam, mármint hogy miként is megy egy ilyen blogozás. Tegnap este, engedve könyörgő tekintetemnek, még megmutatta, hogyan hoz létre az ember egy blogot, de most már magamra vagyok hagyva. Majd szóljatok, hogy a betűtípus megfelelő-e, könnyen olvasható-e, ne változtassak hátteret, vagy elrendezést.

De most munka van, sütőnap, így megyek is. Itt szakad, remélem, Felétek jobb az idő.