"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Eljött a harisnyák ideje, a gondosan derékra rétegezett ruhadarabok ideje, előkerült a szekrényből a sapka-sál, Pistike nem megy ki a hidegbe jól lefedett testrészek nélkül. Sőt, a legközelebbi piacra már kesztyűt is viszek, mert a most szombati piacon az álldogálásnak és a vad huzatnak köszönhetően pirosra fagytak az ujjaim. Már csak azért is mosogattam sűrűn, hogy megmelegedjenek. A hideg ellenére még így is akadtak, akik kiültek teázni az épület elé! A legbájosabb látvány egy kis totyogós gyerek volt, aki először is levert egy jókora hisztit, mert nem ülhetett le bent egy asztalhoz, vagyis inkább az volt a baj, hogy még nem tömhette a szájába az akkor vett pici cupcake-et. Bőgés, üvöltés, így szülei kivitték az épület elé, s elfoglalták az egyik asztalt. Ott félrefordulva a széken elég szemetesen evett a kisgyerek, bőven szórva a morzsát a gyepre, ami felkeltette egy vörösbegy figyelmét, s a közeli bokorág végére kiülve nézte, mikor csaphat le a morzsákra. A kisgyerek pedig félig te...

Ezen a szigeten a "hó" szó hallatán automatikusan összerándul az emberek gyomra, s felrémlik előttük a vészhelyzet: bezárt iskolák, megbénult közelekedés, félrecsúszott kocsik a főutak mentén, s kiürült boltpolcok. Legfeljebb csak a hozzám hasonló, négy évszak után ácsingózó kelet-európaiak sóhajtanak örömmel, amikor az első pelyhek keringeni kezdenek az égből. Karácsony előtt pedig mindig megy a fogadás: lesz-e fehér Karácsony avagy sem? A huhogás ment most is, hét elején. Jön a hó, jött a sárga riasztás (ami az "aggodalomra semmi ok"-kal egyenlő), majd narancs-riasztást adtak ki először csak nyugatra, majd az egész országra. A Ciara nevű vihar elvonulása után (s már közeledik Dennis!) megérkezett a hideg, s az ország nyugati felét beporcukrozta a vékony hóréteg, s némelyik hegyes-dombos területen több centi is esett. Leállt az iskolabusz-szolgáltatás, lezárták Sally Gap-et, Wicklow Gap-et, s néhány hegyen átvivő útvonalat.  Idelent a parton ennek a hónak ...

Itt az elmúlt napokat-heteket a Charlie Hebdo-okozta döbbenet, majd a letargia, valamint a meteorológia által sárga jelzésekkel felruházott erős széllökések jellemezték. Néha a szél mellé mindent ellepő szürke felhőtömeg is párosul, amikor már délelőtt kora esti sötétség teszi morozóssá az embert. S a szélnek köszönhetően hideg is van, mármint itteni hideg, de legalább volt alkalmam párszor viselni a nyakamat tölgyfaderék-vastagságúvá varázsoló kedvenc snood -omat. Ami nem egyéb, mint egy, két végénél összevarrt, a nyakra sálként, vagy a fejre kapucniként húzható, kétrétegű, bolyhos, vaskos kötött holmi. Néha ezzel alszom, mert szeretem a puhaságát. (Olyan macskás...) Legalább ennyi előnye volt a rossz időnek. Egy alkalommal hó is volt, vagyis amolyan hószerűség, ami láttán azonnal megbénult a forgalom, lépésben haladtam a főúton V.-ért menet. Mert természetesen késő délután kezdett esni, és amint besötétedett, le is fagyott. Életemben először megcsúsztam a kocsival, először m...

A Tesco-ban (is) megjelentek a kis sapkácskákkal ékes Innocent smoothie-k. Nagyon büszke voltam, mert párszáz híján majdnem sikerült elérniük a kitűzött célt, a 80 ezer sapkát! A boltban tartalék sót akartunk venni, de csalódtunk. A polctöltögető vigyorogva mutatta az üres polcot az egyik, szintén sót kereső vásárlónak, aki megdöbbenve hebegte: "De hát nekem f őzéshez kellett volna... tényleg ahhoz". Egy fél kiló sót mi is kiszórtunk a tisztára kapart-söpört járdára, a ház elé, s ápolgattuk is a kis ösvényt egész nap, minden átvonuló hózápor után mentünk söpörni. Egyedüliként a telepen... V. ma itthon maradt, bár ki tudott volna menni a telepről, ha nagyon akar, de úgy sejtette, senki nem fog különösen erőlködni, hogy ma bejusson a Gyárba. S valóban, majdnem mindenki otthonról dolgozott, elvégre megvan hozzá a "technika". Vasárnapi látkép A főnökömmel már megegyeztünk, hogy ha holnap nem tudnék bemenni (éjjelre további havat mondanak), telefonáljak, s ő majd megsüti...

Péntek reggelre olyan lett a telep, mint egy jégpálya. Éjjel meg-jöttek a mínuszok, hó több nem esett, de minden lefagyott. A lejárt hó különösen. Az itt töltött tucatnyi év alatt először fordult elő, hogy V. az időjárás miatt nem ment be dolgozni. Trish sem. Egy darabig hallgattuk, hogy némely bátrak kocsival hogyan távoznak a telepről, hangos recsegés-ropogás közepette, lépésben -, majd a postás bácsitól érdeklődtük meg, ki lehet-e merészkedni. Ő mondta, hogy a főutak rendben vannak, a kis utak nem, és a telep borzasztóan csúszós. Ki a főútig nem olyan vészes a távolság, öt-hat perc járás, de mivel V. leült a gép elé és dolgozott, ezért elég később szállítottuk le a a sütiket a kávézóba. Addigra már kisütött a Nap, a jégréteg mégis kemény maradt az aszfalton. V. még reggel a régi, leszakadt villanyóra ajtóval felkaparta a jeget-havat a ház előtt, végig, ameddig a szomszéd öregek laknak. Mire végzett, már szépen fel is száradt a járda, büszke voltam, hogy ezt megcsinálta: úgy láttam, ...

Az éjszakai nagy hideg eléggé megviselte a növényeket. A még virágzó muskátlik összefonnyadtak, a ciklámenek levelei összepöndörödtek, valahogy mindegyik olyan hökkenten áll és néz. A műholdas tányérról arasznyi jégcsap lógott ma reggel: a bojlerünk éppen a tányérra fújja ki a forró levegőt, nem csoda, hogy jégcsap nőtt oda. A levegő nem mozdul, s bár süt a nap, hideg van, itteni mércével „freezing cold”. A magyar mínuszokhoz képest ez kismiska (s gáz is van, fűteni), de a dupla réteg pulcsi még a szobában is kell. Éjjel, mikor jöttünk haza Carlow-ból, -3 volt, s reggelre szépen befagyott minden madáritató. Deres a gyep, a földfelület, amit tegnap szétteregettem a kiskertemben. Egy cseréppel tudtam csak feltörni a centi vastag réteget a vizes edényekben. S amilyen gondatlan vagyok, eszembe sem jutott, hogy befagytak, és ez gond, amíg meg nem láttam, hogy egy cinke kopogtatja a víz felületét, de nem megy vele semmire. Növényeim hökkentségéhez hozzájárul még, hogy eső sem esett régen, se...

Tegnap is, ma is fagyos reggelre ébredtünk. - 1 fok volt, amikor a piacra indultunk. Ilyen még nem fordult elő soha: a kerti kis házikó tetején, a cserepes növények földjén vastagon ült a zúzmara, centis jeget szedtem-emeltem le minden, vízzel teli vödörről, a madarak itatójáról... Hiába sütött a nap, hideg maradt az idő, és a zúzmara nem tűnt el egész nap a kertünkből. Tegnap reggel sokáig vakargattuk a zúzmarát a kocsi ablakáról, s V. nagyon óvatosan vezetett a hátsó utakon. A piacon sokáig kabátban maradtam, hiába a forró kávé, a kicsi, elektromos melegítők csak sokára melegítették be a helyiséget. A piac jól sikerült: egy idősebb hölgy megvette a mintának kirakott mézeskalács házamat, s bár alig tíz óra után jött létre a vétel, ott maradt 11-ig, mert mondták neki, hogy ez mintaház, és ez alapján vennék fel rendelést... Hiába győzködtem, hogy több, mint egyhetes már a ház, nem friss, de neki mindenképpen kellett: a lánya délután jön ki a kórházból, valami jó meglepetést akart. 11-ko...