"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap volt Holy Thursday, túléltünk még egy munkás hetet, délután kettőkor leraktam a lantot, s hurrá, szünet. Szünetke. Néhány napig lehet molyolni a kertben, talán bepótolni az elmaradtakat. Még szombaton piac, de nem sütök semmit, főleg kedvhiány miatt. Ma bevásároltunk az ünnepre, már festettem tojást, sonka csak néhány szeletelt valami képében lesz a házban, mert az uram semmi hagyományosat nem kíván. Azért egy kettőnkre méretezett, kicsontozott báránycombot vettem. Majd előveszem a tavaly festett-diszített tojáshéjakat, s abból lesz ünnepi csokorra dekoráció, ha kapok valami szép virágot a piacon. Talán mázlim lesz, és lesz orgona, mert az után nagyon vágyakozom. Nincs pofám Bray közterületein lévő orgonabokrokról "szerezni" egy ágat, reménykedem, hogy a piaciak valamelyike majd holnap fog árulni orgonát. Bray főutcáján az Anvil bolt előtt, ahol a minap egy leárazasnak köszönhetően megvettem életem két első (remélhetőleg nem utolsó) vasfazekát, mindig áll valaki, főleg...

Ha Húsvétig ép ésszel, és különösebb gyomorsav-felgyűlés nélkül túlélem ezt a másfél hetet, nagyon fogok örülni. Az Üzembeli rendelést megcsináltam, 130 kis gingerbread vőlegény és menyasszony várja, hogy pénteken bevigyem őket reggel. Egy szombati esküvőre készültek. Aztán, ha minden jól megy, pénteken délután elindulunk Co. Clare felé, Annáék esküvőjének színhelyére . A tortát azt még elkészítem valahogy, de hogy hogyan visszük le az ország másik felébe, no, amiatt most kezdek aggódni. Komolyan elgondolkoztam azon a módszeren, amit egy Youtube videón láttam, hogy a négyemeletes tortán díszítés előtt átütöttek egy hosszú farudat, s az tartotta egybe a tortarétegeket és a szinteket egymástól elválasztó kartonokat. Olyasmi kellene, ami a végső díszítés előtt talán kihúzható a tortákból... Holnap megyek, és levadászok egy hosszú hústűt, vagy valami hasonlót a Woodies-ba n. Farudat valahogy nem tudok elképzelni a "hegy" torta közepén.

Tegnap feloszlatták a Dáil-t (itteni parlament), erre ma hajnalra tele lett választási plakáttal a város. Valamint Dublin. Az egész ország. Szavazás február 25-én, amikor - remélhetőleg -, mi a tengerentúlon leszünk. Az ajtóra elmésnek szánt feliratot fogok tenni, hogy ne kopogtasson hiába rajta semmilyen jelölt, mert úgysem ér vele semmit. Amúgy pedig meló. A sálat csak messziről csodálom, kötni majd később fogok. Az idő napközben szép tavaszias, ma délután a hóvirágaim olyan szélesre tárták a szirmaikat (pedig nem sütötte őket a Nap), hogy már-már közöltem velük, ilyenfajta szélesre tárás kimeríti a "szégyentelen" fogalmát. 13 fok volt! Hajnalra pedig megint enyhe fagyot mond a levelibéka. Már rókával is találkoztam egyik reggel a LUAS-megálló felé menet. Először azt hittem, kutya, ahogy a lámpa nyújtotta ellenfényben megláttam a körvonalát. A szél felőle fújt, így kissé habozva állt ott, hogy most féljen-e vagy sem. Én süket, nekiálltam ciccegni. Egy rókának! Két ugrással ...

Manka kedvesen figyelmeztetett, hogy bekerültem a Goldenblog Helyi.érték kategóriájában az 50-es listára . Nahát. Nem tudom, ki jelölt, szólni nem szólt senki... Köszönöm szépen. Sosem vettem részt ilyen (semmilyen) versenyen, babaszépségversenyen sem indítottak soha, valószínűleg az örökké lefelé görbülő szám miatt. Ja, de, bocsánat, tanulmányi versenyen indultam (indítottak), természetvédelmi versenyen, két másik osztálytársammal, nyertünk, egy velemi nyaralás lett a vége, az jó volt. Örömmel fedeztem fel egy-két ismerőst, akiket én is olvasok, illetve olyanokat, akiket eddig csak futólag láttam. De nem kezdek új blogokba, a meglévőket is alig tudom követni néha! Már meg is van a szívemhez legközelebb álló, remélem, győzni fog! Jót nevettem, éppen szülővárosomban, Sopronban nyaralhatja majd le a nyereményét :-) *** Kaptam Annától rövidke mailt, vasárnapra már hivatalosan is Peadar felesége lesz (hm, azt hittem, tegnap esküdtek, sokat gondoltam rájuk!), és jövő áprilisra lefoglalták ...

Mostanában valahogy nem megy a blogolás. Amikor nekiülök az első soroknak, érződik rajta az izzadtságszag, az erőlködés, a jaj-de-poénos akarok lenni, csak az olvasók kedvéért... úgyhogy inkább töröltem őket írás után. Valahogy olyan semmilyen hangulatom volt az elmúlt pár napban, pedig történtek dolgok. Először is, 18 hónap távollét után találkoztam Annával . Ragyogott, csinos volt, hosszúra lenőtt a haja - ő az a nő, akire mindig irigykedéssel nézek, mert a legfurább ruhadarabokat is a legnagyobb természetessséggel tudja hordani. Igaz, meg is van az alakja hozzá, karcsú, magas lány. Én pedig kicsi vagyok és egyre kerekebb, így azokat a hosszú, lebegős, könnyű anyagból készült ruhákat, amiket ő hord, legfeljebb takaróként teríthetném magamra. S még akkor sem lennék sikkes. Mint kiderült, augusztus 11-én házasodnak Peadar-ral, mégpedig Kathmandu-ban, két tanúval. Slussz. A módfelett vallásos, kissé maradi családjában jó páran felvonták a szemöldöküket a hír hallatán, de Annáék egy ügye...

Hihetetlenül szép nyári idő volt a hétvégén, így a piacon sokan voltak, eladtam majdnem mindent, pl. az összes kenyeret, pedig most többet csináltam a szokásosnál. Hiába, BBQ-hoz kell a kenyér :-) A süniforma továbbra is beválik, továbbá vettem új magkeveréket díszítésnek a parti kenyerekre, mák helyett, mert azt nem kaptam sehol. Hiába, lassan ideje lesz elzarándokolni a magyar boltba. Elkészültem a jókora elsőáldozós tortákkal, majd kiváncsi leszek a visszajelzésekre. A múltkori rendelőm meg volt elégedve a dús, lekvárral töltött vaníliás piskótatortával, ami csupa rózsaszínnel volt díszítve. A finom lekvár alighanem megtette a magáét... Ma pedig ex-főnököm esküvői sütijeit sütöm ki, szerdán szállítok. Délután pedig orvos. A szép napos időre tekintettel mentünk sétálni, szombaton is, vasárnap is. A tenger nagyon nyugodt volt, csodaszép türkíz-árnyalatok mindenfelé, és kis páracsík a víz és a part menti dombok felett. Tegnap belepréseltem magam az egyetlen, hordható méretű térdnadrág...

Már nem vagyok Facebook-szűz... (Laca, új-zélandi ismerősünk ötlete volt, nyomuljak ott is. Meglátjuk. Ha másra nem, arra azonnal jó volt a regisztráció, hogy kiderüljön, Anna hazalátogatott Nepálból, s holnap utazik haza, s legközelebb júliusban jön. Egészen kicsit rosszul esett, hogy nem szólt, de tekintve hatalmas baráti körét, és elhanyagolódott levelezésünket, nem csoda, hogy nem volt ránk ideje.)

Ma reggel a vízvezetékszerelő hívása ugrasztott ki az ágyból. Ugyanis reggelre jó kis fejfájásra ébredtem, így maradtam az ágyikóban, két tabletta zsibbasztott le, úgyhogy hiába adtak nekem fél órát, hogy magamhoz térjek, nem voltam valami üde, mire megjöttek. Kellemetlen volt, mert nem Dave, hanem Daniel a plumber neve (sorry!), s én le-Dave-eztem. Most hozta magával a vékonyka, aprócska segédjét is, az már jobban odafért a víztartály tetejéhez, mint a plumber maga. Hoztak valami "csodafolyadékot", ami az Oxypic névre hallgat, s állítólag betömi a kisebb lyukakat. Míg dolgoztak, megnéztem, mit írnak róla a neten, elég vegyesek a vélemények ezzel a folyadékkal kapcsolatban, de majd meglátjuk. Ő sem ígérte 100 %-ra, hogy ez megoldja a gondot, de bíztatott, hogy kis csöpögésekkel biztosan elbánik. Bizakodjunk! Most megy a fűtés ezerrel, minden radiátor dolgozik-izzik, a vízhőmérséklet megemelve - este hatig fűtenem kell, hogy mindenhová eljusson ez a folyadék. Tessék drukkolni,...

Péntek reggelre olyan lett a telep, mint egy jégpálya. Éjjel meg-jöttek a mínuszok, hó több nem esett, de minden lefagyott. A lejárt hó különösen. Az itt töltött tucatnyi év alatt először fordult elő, hogy V. az időjárás miatt nem ment be dolgozni. Trish sem. Egy darabig hallgattuk, hogy némely bátrak kocsival hogyan távoznak a telepről, hangos recsegés-ropogás közepette, lépésben -, majd a postás bácsitól érdeklődtük meg, ki lehet-e merészkedni. Ő mondta, hogy a főutak rendben vannak, a kis utak nem, és a telep borzasztóan csúszós. Ki a főútig nem olyan vészes a távolság, öt-hat perc járás, de mivel V. leült a gép elé és dolgozott, ezért elég később szállítottuk le a a sütiket a kávézóba. Addigra már kisütött a Nap, a jégréteg mégis kemény maradt az aszfalton. V. még reggel a régi, leszakadt villanyóra ajtóval felkaparta a jeget-havat a ház előtt, végig, ameddig a szomszéd öregek laknak. Mire végzett, már szépen fel is száradt a járda, büszke voltam, hogy ezt megcsinálta: úgy láttam, ...

Ebben a hónapban rekord bevételem lesz a piacon. Egyrészt, mert öt szombat esett bele, másrészt, mert többen nyaraltak, és őket helyettesíteni kellett. Vagyis készíthettem-árulhattam olyasmit, amit máskor másvalaki csinál, mondhatni, más monopóliuma. Szeptember első hetében is csinálok majd ilyesmit, pl. piskótát, amit eddig más csinált. Valamint megígértem Olive-nak, aki a biocsirkét árulja, hogy megveszek tőle hetente egy-egy megmaradt csirkét 14 euróért (ha megmarad, mert legtöbbször elfogy mind a 25), és csinálok valami csirkés kaját, körettel, szépen elrendezem alutálcán, és árulni fogom. Ha nem kel el, az lesz az ebédünk, V.-nek és nekem. Nagy meglepetésünkre, tegnap nemcsak Mavis 8 palack limonádéja, hanem az én 8 palackom is elfogyott. Kérték, ezután is csak csináljak ennyit. Odamentem Elsie-hez, és mondtam neki, hogy múltkor alig félóra gondolkodás után jöttem rá, honnan is ismerős a fia. Erre elújságolta, hogy Stanley ma este és hétfőn is szerepel egy kétrészes ír tv-filmben,...

Köszönöm, Laci, a leveledet. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy írok egy szösszenetet a hírességekről, hogy miért rajonganak Írországért, miért szeretnek itt "hétvégi" házat venni, urambocsá, végleg ide költözni. De először két weboldal. Az egyik szakmába vág (az enyémbe), csúnya, ízléstelen torták vannak rajta. Muszáj volt alaposan végiglapozgatni: http://cakewrecks.blogspot.com/ A másik, hogy egy bizonyos nyaraló írt egy kurta beszámolót az Írországban töltött napjairól, de valahogy úgy érzem, ez nem az a beszámoló, amit szívesen felraknék a másoktól kapottak közé a turistás weboldalunkra. Idebiggyesztek inkább egy linket, ha valakit érdekel: http://www.kapcsolat.hu/index.php?cmd=/public/blog/view/id_62206/full_1/ . S nagyon kiváncsi volnék, hogy valójában tényleg annyira örültek annak az összefutásnak a magyar fiatalok, elvégre ez volt az az ember, aki - mint egy sértődött ovis -, odavágta a hazájuk szemébe, hogy "el lehet menni" -, és ők ezek szerint el is jötte...