"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap fura érzésem támadt. Hamar rájöttem, mi az. V. elment kajáért - tegnap piac után elaludtam, nem volt kedvem vacsorát csinálni -, s egyedül maradtam a lakásban. Csend volt, csak a magam teremtette zaj hallatszott. Ritka pillanatok voltak a pandémia kezdete óta.  *** "Megjegyzem, a Kenyértúra volt az utolsó bejegyzés" - mondta V. enyhe szemrehányással, apósomat idézve, aki ezzel a mondattal szokta jelezni, hogy hiányolja az új blogbejegyzést. Miről írjak, egész héten nem történt semmi blogba való.  Miről írjak - hacsak nem arról, hogy séta közben láttam egy kutyát, aki boldogan harapta derékba a kétliteres zöld műanyag palackot, s élvezte, ahogy a palack ki-kirúgja magát, s valósággal kipattan a szájából.  Vagy írjak arról, hogy láttam a dombtetőről az öbölben kerengő halászhajót immáron másodszor? Vajon mit fognak? S hol adják el? Vagy írjak arról, hogy hány percen keresztül figyelhettem kertünk egyik szőrös kis látogatóját, amint felmászott az árnyékliliom merev sz...

Jó hosszú nap volt, 11 órás műszak, bosszúságokkal, amire kellő gyomorrángással reagáltam, de szerencsére a finom vacsora és a még finomabb ajándéksüti a vendéglősnő részéről segített feledtetni a főnököm marhaságait. Megígértem, hogy nem nyafogok, mármint nem nyafogok itt , az már megtörtént az uramnak hazafelé a kocsiban. A lényege azonban az, hogy kreativitásomat megpróbálom máshol kiélni, s nem a kávézó lesz a prioritás. Ahogy az uram fogalmazott, "a széklábfaragásból fizetjük a mortgage-t". Kreatívkodni máshol kell. A hét fénypontja Hugh Fearnley-Whittingstall közelről való megszemlélése volt. Időben odaértem, így sikerült negyedik legyek a sorban. Nem volt akkora tömeg, mint Nigella Lawson látogatása idején, de azért a boltot körbeérte a sorban álló lelkes rajongók sora. A Meat című könyvét vittem, mert abból vettem eddig a legtöbb receptet, s mivel van benne egy magyaros recept is (paprikash :-)), ezért ezt akartam vele aláíratni.  Különösebb csinnadratta ...