"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Kialakult a rutin, amivel most már jó kenyereket tudok sütni. Szerdán reggel V. munkába menetel előtt kirakja Állatkát a konyhapultra. Délutánra  szépen szobahőmérsékletű lesz. Ötkor kikeverem a 3-4 veknihez elegendő tésztát. Este, vacsora után formázom, bekerülnek a hűtőbe. Másnap reggel V. kiteszi őket a konyhapultra, délután hazajövök, és forró kövön kisütöm őket. S az esetek többségében remek kenyerek születnek. A múltkor a piacon egy néni valósággal megdicsért, amiért veszem a fáradtságot, és megsütöm őket, s az imént pedig sms-t kaptam egy piaci kollégától, hogy milyen finom a kenyér, amit vett. Érdemes csinálni :-) Ez a munkamenet tolódhat egy nappal, ha szerda este dolgom van, pl. piaci meeting, vagy előadás Dublinban. Olyankor a sütés péntek estére tolódik, de amennyire megfigyeltem, a kenyérnek nem árt, ha kicsit hosszabban ül a pulton, sokkal fontosabb, hogy a kő és a sütő jó forró legyen, sok gőzzel... *** Ma magyar nap volt... Magyarokkal találkoztam a...

Valahonnan rémlett - talán még általános iskolából -, hogy a legtöbb gaznak hosszú, lefelé törő gyökere van, és a levelei szétterülnek a földfelszínen, elnyomva a körülöttük lévő többi (hasznos) növényt, füvet.  Erre az emlékre alapozva gazoltam ma a közösségi kiskert virágágyását, de teljesen zavarba ejtett, hogy nagyon sok volt a földfelszínen szétterülő levelekből, s nem mindegyik nézett ki gyermekláncfűnek, amit azért felismerek. Végül csak ezeket túrtam ki, és a két bogáncsot, ami alaposan összeszurkált, hiába is próbáltam óvatosan, csak egy levelüknél fogva felemelni a hatalmas, levesestányér nagyságú területen minden mást elnyomó, tüskés levélcsokrukat. A kertészkedés nem tartott sokáig. Az esőáztatta talajban félrenyaklott rozmaringot támasztottam fel, kihúzkodtam a tavalyról maradt, elszáradt virágok szárait és kissé bizonytalankodva, de visszavágtam - jó alaposan, ahogy a rájuk akasztott cédulka javasolta - a rózsatöveket, a kiskert bejáratánál. Feltöltöttem a ma...