Évzáró
Most azon gondolkozom, amiről V. a délutáni bevásárlós séta közben faggatott... Hogy kellene valamiféle összefoglalót írni... Mi volt jó, mi nem. De nem megy. A minap írtam valakinek összefoglaló emailt, s utána végigolvasva azt mondtam, hogy nahát... panaszra tényleg semmi okunk, annak ellenére, hogy recesszió és az ország az árokban, riasztó hírek az EU-ról/ból nap mint nap, de mi kösz, megvagyunk. Voltak kisebb ijedtségek, kellemetlen meglepetések, napi bosszúságok. Ezek felejthetők. Ami felejthetetlen, annak javát adták az utazások, a közös élmények, a munka (együtt, az egész, jövő-menő kollégákkal és stresszel, mind beletartozik, most már). A felejthetetlenek közül különösen az az autózás maradt meg bennem, ahol a legtöbbször féltem: Svájcban esett meg velünk, valahol egy fura, a hegyoldalba szinte erkélyként belevágott úton, ahol balra sziklafal volt, jobbra magas korlát mögött mélység, távolban erdők és egy vízesés... A Stelvio Pass is remek volt, izgalmas és lélegzetelállító, ...