2008. december 2.

Hi, I am just calling you...

Már majdnem este tíz óra volt, a tönkölybúzából készült kísérleti kenyér elkészültét vártam (trial run, holnap V. ezzel eszi a főnökétől ajándékba kapott spanyol sonkát - Mavis-nek ígértem ilyet, piaci kollégámnak, akinek problémát okoz a fehér lisztből készült kenyér), amikor csörgött a mobil. Azt már megszoktam itt, hogy a telefonhívások "9 előtt nem, este 9 után nem" íratlan szabálya nem él, egye fene, felveszem. Privát szám. Mondom, ki vagyok, ő is mondja, de hadar, alig értem. Biztos téves.

De aztán érthetővé válik a lelkes hadarás, egy nő az, a mézeskalács házamról lelkendezik, amit ma kapott kézhez. Aha, a kávézóból, mert oda szállítottam ma egy házat. Sűrűn köszönöm a rajongó megjegyzéseket, de majd még öt percig nem jutok szóhoz, s azon kívül, hogy I am glad, és thank you, nem tudok semmit kinyögni. Végül kiderül, a Scalp Nursery tulajdonosa Kilternan-ban. Egy másik házat is szeretne venni, amit elárverezne, mert minden évben elárverez valamit, a Csernobili Alapítvány javára. Nagyszerű, szívesen, mikorra kell. De már hadar is tovább. S miket gyártok még? Hol tanultam ezt? Magamtól, nahát! Ő is süt, de nem tud ilyeneket. Ez a hobbim? Magyarázom az üzletem félig-meddigségét. Bármit elad, ha leszállítom, bármit. (Öööö. Majd meglátjuk.) A bátyja Londonban él, nemrég voltak ott, de ilyen házikót nem látott a boltokban. Érzem, pirul a fejem, jézusmária. Milyen karácsonyi termékeim vannak, mikor találkozhatnánk, hallotta, hogy Bray-ben élek, ő most itt van a városban... izé, mert letört a házikó kéménye, meg tudnám javítani? Persze, mondom, ugyan igen el vagyok havazva (most bosszulja meg magát a mai ellustálkodott nap), de csütörtökön elmennék hozzá, megreparálom a házikót, és viszek mintát, sütikből, amit lehetne adni a forró csoki mellé, vagy árverezésre, jótékonysági célra...

Megegyezünk, mikor, hol, lerakom. Csöng a sütő, kész a kenyér. A félig kész házikókat nézem az asztalon. Nagy izgalom fog el. Nahát, elkérte a számom a kávézóban. Nahát, megkapta. Még tegnap este, valami ostoba dacból ráragasztottam a logómat a házikóját tartó karton aljára. Nem látja senki, aki a házra néz, de a lelkemnek kellett. Hehehe.

No, tessék drukkolni.

2008. november 30.

Kedves Emese és Laci!

Tegnap is, ma is fagyos reggelre ébredtünk. - 1 fok volt, amikor a piacra indultunk. Ilyen még nem fordult elő soha: a kerti kis házikó tetején, a cserepes növények földjén vastagon ült a zúzmara, centis jeget szedtem-emeltem le minden, vízzel teli vödörről, a madarak itatójáról... Hiába sütött a nap, hideg maradt az idő, és a zúzmara nem tűnt el egész nap a kertünkből.

Tegnap reggel sokáig vakargattuk a zúzmarát a kocsi ablakáról, s V. nagyon óvatosan vezetett a hátsó utakon. A piacon sokáig kabátban maradtam, hiába a forró kávé, a kicsi, elektromos melegítők csak sokára melegítették be a helyiséget. A piac jól sikerült: egy idősebb hölgy megvette a mintának kirakott mézeskalács házamat, s bár alig tíz óra után jött létre a vétel, ott maradt 11-ig, mert mondták neki, hogy ez mintaház, és ez alapján vennék fel rendelést... Hiába győzködtem, hogy több, mint egyhetes már a ház, nem friss, de neki mindenképpen kellett: a lánya délután jön ki a kórházból, valami jó meglepetést akart. 11-kor elvitte, de sajnos, hiába várt a házra, más már nem rendelt. Így is-úgy is megkezdődik a sűrű időszak: jövő hétre 3 ház, számos gingerbread karácsonyfa és a szokásos rutin lesz osztályrészem. Most pedig egy finomnak ígérkező csokis aprósüti sül a sütőben, tyúkhúsleves és gulyás fő... Igazi vasárnapi idill.

Piac után nagy bevásárlókörutat tettünk. Először a magyar boltba mentünk, ahol átvehettem a Szamos-szaloncukrot. Amikor először érdeklődtem, azt mondták, nem lesz. Aztán a weboldalukon láttam, hogy mégis érkezik pár doboz. Azonnal lecsaptam rájuk, telefonon még kedden megkértem őket, rakjanak félre kettőt. Így, amit hazulról kértem-kaptunk Tőletek, megmarad mind nekünk, az írek pedig megnézhetik, milyen díszdobozba csomagolva a híres magyar termék. Mikulás-csomag már nem volt, vettem helyette szánkós Mikulást, Krampuszt, csokiból (az utolsó darabot), sőt, még a beigliket is elhoztam. Limerick-ben készülnek, egy ír ember pékségében, amint hallottam, ott magyar pékek dolgoznak. Minőségi tesztelés majd jövő héten lesz, az előadáskor. Egy rudat azért elteszek magunknak. Mézest nem engedett venni az uram, szúrós tekintettel közölte, hogy nehogymá', süssek én magam, elvégre azzal kezdtem a piaci karrieremet, nehogy boltit tegyek az írek elé.

A borkészletük választéka igen szép, V. azonnal a kosárba rakott egy üveg Szürkebarátot. A Szeremley Huba pincészetéből, kinek vendéglőjében olyan semmilyet ettünk, ugye, emlékeztek? Van soproni kékfrankos is! Ráadásul remek pincészetből. Én a párizsi oltárán áldoztam, tudom, borzalmas, miket darálnak bele, de nem érdekel, muszáj volt megint azt enni ebédre.

Emese, jelenthetem, hogy tényleg minden van: mézesfűszer például, és Kotányi-fűszerek. Olyan is, amiből tucatszám szoktam hozni. Túró, laskatészta. Azt hiszem, januárban tényleg csak könyv lesz hazafelé jövet a csomagomban. No, és talán néhány üveg igazi hazai finomság, mert égetett szeszt továbbra sem árusíthatnak - alighanem sokba kerül a licence.

Utána Dun Laoghaire-be mentünk, a Country Cellar nevű health shop-ba, ahol kissé borsos áron, de kapni mindenféle érdekes lisztet. Arról érdeklődtem, hogy tudnék-e rajtuk keresztül szert tenni 25 kilós zsákos rozslisztre? Mert ha igen, akkor nem kellene a kávézón keresztül rendelnem, megint szívességet kérni... Hétfőn visszahívnak. V. mondta, hagyjak ott letétet, így talán biztosan felemelik a telefont :-) Itthon néztem a lisztes zacskót, bizony, attól a cégtől származik, amelyiktől a Country Cellar is rendel, saját bevallásuk szerint, így talán van remény.

A henteshez személyesen akartam menni, de elfelejtettem! Így telefonon hívtam fel, szopós malac után érdeklődve (ha egy ilyet tudnánk szerezni, két ünnep között mást sem ennénk:-)). Őt még a Food Trail során ismertük meg, azt mondta akkor, ünnep előtt hívjam fel 3-4 héttel, megnézi, mit tud intézni. Most megint azt mondta, szerdán telefonáljak rá, akkorra megtudja, lesz-e malac, és mennyiért. Talán nem írtam annak idején, de ez a hentes úgy hirdeti magát, hogy Morissey's, Daughters and Sons, és a pult mögött, hatalmas ír zászlón a lánya fotója, aki pár éve indult a Miss Ireland versenyén (talán nyert is? nem emlékszem), emellett hentes a hölgy. Erről papírja is van!

Mit kell még megemlítenem... V. ismét jelentkezett marsallnak a jövő februári rally-ra. Mivel Bilbao lekerült a terítékről a fogorvosi látogatásom miatt, reménykedem, hogy a rally-ra azért el tudunk menni.

Meghívót és tiszteletjegyet is kaptunk a magyar kiállítóktól, az RDS-ben minden évben megrendezett National Craft Fair-re. Milyen kedves tőlük! Természetesen megyünk. Meghívónk Fülöp Péter: http://peterfulop.squarespace.com/home/

Berti és tsai-t láttam a múltkor, de azóta nem rohangál senki a teraszon, magokat keresve. Valaki-valami továbbra is feltúrja a komposztot. További méregadagért nem mentem még el. Ellenben majdnem befejeztem a nagy fácska alatti kertrész kavicstalanítását: számtalan vödör kavics gyűlt fel, amiket főleg a komposztáló körül szórtam el, hátha akkor nem túr ott senki. V. nagyon bíztat, hogy minél előbb töltsük fel földdel, rakjunk oda kis kerítést... A virághagymák a kamrában várják, hogy földbe kerüljenek.

A könyvelővel V. tartja nyögvenyelősen a "kapcsolatot". Rákérdezett, mindezek után elintézi-e, amit ígért. Azóta nem jött válasz.