"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az óév vége eseménydúsra sikerült. Voltam - ezúttal teljesen egyedül! - Kilkenny-ben, olaszautó-találkozón. Minden évben tartanak karácsony utáni ebédet/összejövetelt, azon képviseltem a családot, s vittem a köszönet-sütijeimet, amivel a Tipperary kaland óta tartoztam nekik. V. dolgozott, s különben is, már németautó-tulajdonosként nem igazán tarrtozik oda, bár a társaság miatt talán jött volna. A helyszínig Kate, a GPS segítségével letaláltam, de a kocsikat nem láttam sehol, pedig meresztgettem a szemem, hogy Popsika (illetve most már Tommy) feltűnő színét hol látom sárgállani. Aztán odabent megtaláltam a résztvevőket is, az asztalokra vártak, s mondták, hogy a félreeső hátsó parkolóban találom a kocsikat, így átálltam én is oda. Nagyon szépen, ívesen, simán sikerült beparkolnom csont nélkül, figyelő, nálam tapasztaltabb sofőrszemektől kísérve.  A hotel előterében mézeskalács házak és kisvasút a téli jelenet sztárja Az ebéd különteremben folyt, igazán kellemes kör...

Munka volt kérem, de majd' két hete, kedd este az utolsó adag Bob is elkészült, V. segített csomagolni, és szerda reggel vitte a sofőr az Electric Ireland főirodájába. Nagy meló volt, de túl vagyok rajta. Örömmel fogom elkölteni, amit ezért az 1260 sütiért kapok. Majd. Közben megkezdte működését az Üzemben új managerünk, aki pasi, a neve Miceál (Mihól-nak ejtik, de a hivatalos papírjain Michael-kánt szerepel). Nem tudom még, mit gondoljak róla, V.-vel egyidős, férje van (már rendelt is tőlem sütit a férj 40. születésnapjára) és ezelőtt tíz évig volt a L'Gueuleton managere Dublinban, ami egy igen pöpec étterem, különösen az Üzemhez képest. Úgy tűnik, szabad kezet kapott, mert elsőnek eltörölte a kötelező fekete pólót a dolgozók számára (low hanging fruit - morogta V., ami valami olyat tesz, hogy ez nem egy nagy engedmény, de majd fene nagy népszerűségre tesz szert köztünk.) Aztán virágokat vett az Üzemnek, mondván, kell ide egy kis élet. Majd megkérdezte, hogy csinálnék-e m...

Ugye, említettem a múltkor, hogy van még mit tanulnom. Bizony, van. Elő a "szakmai" nyafogással: Hogyan kell pl. a roll-out icinghoz hasonló sugarpaste-et helyesen kezelni? Hiába állította a néni a boltban, hogy teljesen egyforma a kezelésük, a sugarpaste sokkal nehezebben gyurmákolható, nyújtható, mint a roll-out icing. Másfél igen kemény órámba került, mire apró adagokban, Sally-ék meleg konyhájában nyújthatóra sikerült varázsolnom a több részletre szedett tömböt. Mire átügettem a tömbökkel a fűtetlen ipari konyhájukba, és nyögve kinyújtottam vékonyra a bevonatot, és bevontam vele a három tortát, addigra gyűlöltem az egész feladatot. A középső, 10 inch-esre ígért torta nem tíz inch volt, hanem kisebb, így farigcsálnom kellett a torta alá kerülő karton cake board-on. A mérete miatt agyoncsapta a teljes torta formáját, tervezett lépcsőzetességét. A chocolate biscuit cake (ahogy sejtettem) dudoros volt, egyenetlen, íme egy fotó róla: Igen, a fekete foltok lyukak... S még ne k...

Természetesen esik - milyen is legyen a nyár kezdete, ha nem esős?! A törékenyebb virágaim ronggyá ázva, az egyik paradicsomom feldobta a talpát... Egyedül a napos előkert fala mentén, ládába ültetett salátakeverék virul, ma meg is nyirbálom őket, vacsora lesz a levelekből. Az imént telefonált volt főnököm, érdeklődve, hogy szerintem (!) nyílik-e már a bodza, s tudok-e pár városkörnyéki lelőhelyet - merre találna néhány bokrot, mert bodzaszörpöt csinálna... Elmondtam neki ugyanazt, amit magam is tapasztaltam, s amit a tapasztalt kertészek mondtak a piacon: a hűvös idő miatt minden egy hónappal késik, pl. a telepi óriási bodzabokor még alig-alig akarja jelét adni a virágzásnak. *** Ma a Country Market Ltd. éves értekezletén voltam, először életemben. Egy dublini hotel alagsorában tartották, lehettünk vagy százan, majdnem minden piac küldött 1-2-3 embert. Mi négyen mentünk, elautóztam Betty-hez Shankill-be, otthagytam nála a háza előtt Focist, majd útközben felvettük Bellát, Michael-t, s...