"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap kivételesen meghallottuk a postást, a csomagosat. A dobozt az uram kapta a kezébe, s amikor megláttam, hogy - hah! -, honnan érkezett, nagyot dobbant a szívem. De ennek okát majd később taglalom. Lényeg, hogy ráérősen bontottam ki a csomagot, még álmosan, csak a cellux fejtése közben tűnt fel, hogy ez nem lehet "hivatalos" csomag, kézírásos a címem... hmm.... Aztán amikor kinyitottam, ott visongtam a szobában, boldogan, mert tényleg... új-zélandi csoki, kiwis és más kiszúrók érkeztek, valamint rejtélyes magok, amihez majd kapok utasítást... Nagyon boldog voltam. Imma, Pukekó, köszönöm! (V. szerint bennem még az a jó, hogy gyerekként tudok lelkesedni és örülni dolgoknak, de szerintem a hangoskodós ugrálást - főleg pucér seggel, zuhany előtt - már ő is túlzásnak tartotta. Sebaj. Azóta már az agyam is meglódult, hogy kinek csinálhatnék kiwis gingerbread-et, esetleg torta tetejére, dekornak, igazi páfránylevél alá...) *** A tegnapi piaci értekezleten kiderült, hogy a janu...

Néha kitör belőlem az angolszászok által csak "good life"-nak titulált életforma utáni vágy, s "parasztkodhatnék". Volt egyszer, az angoloknál, úgy a hetvenes évek közepén, egy The Good Life címre hallgató tv-sorozat, amiben egy fiatal, városi pár felsőközép maradi szomszédaik megrökönyödésére kisgazdálkodni kezd, külvárosi kertecskéjükben. Az én igencsak városi kertecskémben zöldség aligha teremne meg, jókora műanyag edényben van két (mostanság zöld bogyókat nevelgető) paradicsomom, s ezzel ki is merül a kisgazda-létem. Felsőközép maradi szomszédaink sincsenek, legfeljebb a felettünk lakó népes kínai társaság nézheti lenézően erőlködésem. De a good life után időről-időre vágyakozás tölt el. Rövid, hamar múló fellángolások. S tegnap minden egybeesett, szerencsésen, az ábrándozáshoz. Mi lenne ha vidéken élnék... A hétvégi újság Property szekciójában egy kedves kis faházat találtam, 2 hálószobás, nagy kertes, a kert aljában folyóval - Wicklow egy szép, eldugott zugába...