"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az időjárást nem érdekli, hogy az év utolsó hosszú hétvégéje van, egész nap esett az eső s olyan borongós odakint minden, mintha már komoly tél lenne. A Félmellűt nem érdekli hogy bank holiday van, V. ilyenkor is dolgozott, és mivel ez a sütős napom, dolgoztam én is. Kaptam egy jókora megrendelést holnapra múlt pénteken, azon dolgoztam. Csupa töklámpás-szellem-szellemjárta házsüti borította az asztalt. A múlt hét gyorsan eltelt. Kerry-t tanítgattam egész héten, őrá esett a választás, ő lesz az utódom. De úgy is mondhatjuk, senki más nem jelentkezett, aki képes lenne betölteni az állásomat. A görög fickóról kiderült hogy séf, és inkább a főzéshez ért, mint a sütéshez: Emily szerint kicsit el volt szállva magától, mindent a maga feje után csinált, például kétszer olyan magasra sütötte a tortákat, mint ahogy szokás, feleannyi torták sütve, mint amire szükség volt. Aztán kijelentette hogy amúgy is kapott állásajánlatot több más, "jobb nevű" helytől, csak szeretne valami pihe...

Anyu már három éve halott. Hazudnék, ha azt mondanám, nem jut eszembe, nem a fenét. Sőt, álmodok is vele időnként, ritkán, s kellemetleneket. Általában ugyanolyan feszes a hangulat közöttünk, mint az utolsó években volt. S legtöbbször nagyanyám házában, tehát ismerős terepen vagyunk álmomban, vagy valami nagyon öreg, sokszobás, sötét, klausztrofóbikusan szűk épületben bolyongok, keresek valamit, mert megkért rá, hogy vigyem el neki, vagy ilyesmik.  Erre varrjunk gombot. *** Reggel koránkelés, 35 perc extra alvás egy átlagos naphoz képest. V. végre hagyta magát meggyőzni, hogy nem a tömött utakon való egyórás beautózás, káromkodásos buszra-átszállás a legmegfelelőbb bejutás a munkahelyére - továbbra sincs parkolóhelye, még mindig várólistás. Párszor előfordult már, hogy kiálltunk a lassan araszoló kocsisorból, be a buszmegálló elé, két, éppen jövő busz közé a buszsávba: kidobtam a megállóban, s drukkolhatott, hogy jön-e egy 145-ös, felveszi-e, nincs-e tele már diákokkal...