"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Hahó, itt vagyok! Tegnap délután fél 5-kor raktam le a lantot, a beígért vacsorával másfél órát késtem, pedig idén belecsaptunk a lecsóba, s nem én főztem, hanem egyik kedvenc vendéglőnkből megrendeltem a karácsonyi vacsorát. Minden hozzávaló félig vagy egészen készen nagy dobozban érkezett, nekem csak az A3-as lapra nyomtatott feladatokat kellett a megadott sorrendben elvégeznem, s voilá, kész volt vacsora. Míg melegedett-sült, leganéztam az asztalt, kidobtam a reciklálós kukába az elmúlt két hétben felgyűlt reciklálandó dolgokat, fényesre dörzsöltem az asztalt, felraktam valami fényt a lámpabúrára és behűtöttem az utolsó üveg bort a Németh-pincéből, tavalyról.  A teríték szokás szerint szedett vedett, ajándékba kapott, vagy kirándulásankról szerzett kedves emlék edény volt, jobbára kék árnyalatban. Bár ifjabb koromban azt gondoltam, középkorúként majd lesz egy Belleek porcelán étkészletem, Waterford kristálypoharakkal, és Newbridge étkészlettel, ír lenvászon terítővel és szalvétá...

Mivel még időnként támad a jetlag, V. meglepő időben ébred vagy lesz álmos. Így ma, ezen az amúgy ráérős vasárnapon korán reggel arra ébredtem, hogy hallom, amint a nappaliban a joghurtos üvegből kapirgálja a maradék joghurtot. Aztán visszaaludtam, s 8 felé ébredtem fel újra, a szélre (ami, az előrejelzések ellenére nem hagyta abba a süvöltést tegnap este 6-kor). A folyosóra bevilágított a nappaliban égő lámpa fénye, de nekem továbbra sem volt kedvem felkelni, s próbáltam a fülemre húzni a paplant. Nem jött, csak nehezen. V. oldala felé fordultam, gondolván, mégis visszafeküdt, s maga alá gyűrte a paplant, de V. ismerős hegyvonulata helyett a meghúzott paplanrészről a sötétben egy tollas fülű, erősen macskaformájú sziluett emelkedett fel. "Manci?!?" - kérdeztem döbbenten, mire halk nyervák és hosszú nyújtózás volt a válasz.  Az első wtf? gondolat után "Ebből durva botrány lesz, hess innen" suttogással tereltem az ágyból lefelé, de ment magától, én pedig kissé a...

Nagy újság van: Popsika eladó. Folyamatosan nőtt az a lista, hogy mi mindent kellene rajta javítani, szépíteni, modenizálni, s bár nálam bölcsebb emberek azt mondták, ez V. hobbija, fogjam fel a fontosságát, én csak azt láttam, a kocsival mindig lenne valami tenni-, vagy javítanivaló, mindig volt valami . Persze, a segítségével találkoztunk hasonlóan megszállott emberekkel, elmentünk autós találkozókra, fotózkodtunk szép vidékeken... S átutaztunk vele kétszer is Európán, s az élvezetes utak során - még a szerelő meglepetésére is - kitartott, nem hagyott ott bennünket sehol.   A francia Alpokban, sülzanótsárgán Popsika San Marino legtetején, tavasszal, alkonyi árnyalatban Ellenben két hete megmakacsolta magát, otthagyta V.-t egy autós találkozó színhelyén, nem kis felfordulást okozva. Bár van biztosítás ilyen alkalmakra, mégis elég problémás egy hétvégi napon összeszedetni az autót, a biztosító feltételeivel. Bevontatni, szereldét keresni: milyen közel vann...

Munka volt kérem, de majd' két hete, kedd este az utolsó adag Bob is elkészült, V. segített csomagolni, és szerda reggel vitte a sofőr az Electric Ireland főirodájába. Nagy meló volt, de túl vagyok rajta. Örömmel fogom elkölteni, amit ezért az 1260 sütiért kapok. Majd. Közben megkezdte működését az Üzemben új managerünk, aki pasi, a neve Miceál (Mihól-nak ejtik, de a hivatalos papírjain Michael-kánt szerepel). Nem tudom még, mit gondoljak róla, V.-vel egyidős, férje van (már rendelt is tőlem sütit a férj 40. születésnapjára) és ezelőtt tíz évig volt a L'Gueuleton managere Dublinban, ami egy igen pöpec étterem, különösen az Üzemhez képest. Úgy tűnik, szabad kezet kapott, mert elsőnek eltörölte a kötelező fekete pólót a dolgozók számára (low hanging fruit - morogta V., ami valami olyat tesz, hogy ez nem egy nagy engedmény, de majd fene nagy népszerűségre tesz szert köztünk.) Aztán virágokat vett az Üzemnek, mondván, kell ide egy kis élet. Majd megkérdezte, hogy csinálnék-e m...

Elfoglaltság. Elég izgalmas? Elég jó gyereknek-felnőttnek? Mit együnk vacsorára? Ízleni fog? Elég lesz? Programajánlók. Aggodalom, hogy fog-e tetszeni nekik. Van elég melegvíz? Kifestő a gyerekeknek? Megszárad a törülköző reggelre? Felébrednek-e, ha lehúzom az éjszaka közepén a wc-t? Vagy majd összevonják a szemöldöküket, ha nem? Az már biztos, hogy sosem lesz B and B-m - ennél én jobban stresszelek minden apróság miatt. Mindjárt az első nap, kapitális égés, körbemutogattam az autót, hogy "majd ti ezzel mentek", amikor láttam, hogy - uram, Jézus! - lejárt a forgalmim. Alig két hónappal. Ezt már nem viszik sehová. Egy lemondásnak köszönhetően nem szeptember közepén, hanem már holnap mehetek NCT-re. Összeugró gyomorral, ismeretlen terep, új műszakiztatós központ, Tallagh-ban. Drukkoljatok. S reggel még ki kell cserélni a hátsó rendszámtábla feletti kis égőt. Kettő van, az egyik nem ég. Azt is nézik...

Ma megint Alfás összeröffenés volt. Délben Maynooth-ban találkoztunk, és azután indultunk egy kis környékbeli vezetésre. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy míg Bray-ből ragyogó napsütésben indultunk, Dublin határában már behavazott táj fogadott minket, s beborult az ég. S én csak egy könnyű kabátot vittem, arra számítva, hogy kocsiban ülünk inkább, nem a szabad ég alatt álldogálunk! Maynooth-ban gyorsan szert tettem egy sapkára, s milyen jól tettem, ugyanis egy parkerdőbe mentünk, az volt a meet úticélja. Csodás volt a vékony hóval borított tájon át autózni, szebbnél-szebb házak, birkás-lovas-tehenes mezők között. A parkerdőbe pedig biztosan vissza fogunk menni, mert gyönyörű lehet tavasszal, amikor minden zöld. Addig néhány kép a meet-ről: A Donadea Parkerdő bejárata. Nagyon-nagyon tetszettek a vékonyan behavazott fák. Mivel a beléptető automata csak fémpénzt fogad el, volt egy kis fennakadás. Nem mindenki tudta nagy hirtelen előkapni a négy eurót... Perceken át ültünk amiatt, hogy az ...

Nem is meséltem, hogy tönkretettem a kicsi autóm bal első kere-két... Pénteken este, már sötétben mentem V.-t összeszedni a Gyárból a hosszú műszak után (ha lehet, Böhömöt kíméli a kipufogó miatt, bár a hegesztés jól tart). A főutcán araszoltam végig, elég nagy volt a forgalom. Igen mentem volna már előre, míg az előttem lévő autó a keskeny főutcán csak cammogva kanyarodott jobbra. Én pedig türelmetlenségemben egyre húzódtam balra, hogy elmenjek mellette, s nem vettem észre a járda ívéből kiugró két kis járdaszegély-göböt, amely az ott lévő zebra széleit jelzi... Ez világosban elég feltűnő, de nem sötétben, pláne nem az olyan türelmetlen sofőrnek, mint nekem. Mivel azért lendülettel mentem, khm, akkorát pattant az autó, mindkét baloldali kerekével, hogy még a CD-lejátszó is elakadt. A szégyentől vörösen égő fejjel, az ülésre süppedve próbáltam eltűnni a helyszínről... Hogy lehettem ennyire hülye. Ráadásul aznap reggel már csináltam egy baromságot, bekanyarodtam jobbra ott, ahol a zöld ...