"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Update: Pappito szólt, ezért javítom a glütént gluténre. Köszönöm. S közben eszembe jutott valami, szintén Bertinet-től: az ócska, felfújt bolti kenyér penészedik, a jó kenyér megszárad. Amikor januárban Bertinet-nél a kenyérsütést tanultam, sokat beszélgettünk a lisztérzékenységről. Ő eleve úgy áll hozzá, hogy az a sok tartósítószer, felesleges puffasztó, penészesedésgátló, mianyavalya, amit az évek során a szupermarketek számára kifejlesztett kenyerekbe (is) tesznek, okozza ma a problémákat. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban lett volna körülöttem lisztérzékeny, vagy hallottam volna ilyesmiről, gyakorlatilag azóta ismerem ezt a betegséget, amióta itt találkoztam a jelenséggel. A kávézóban egyre többen kérik - tehát kell, hogy legyen -, a gluténmentes sütiket, tortákat, egyre több szakácsköny jelenik meg speciális receptekkel, egyre sűrűbben kerül elém az a liszthelyettesítő keverék, amiből a sütijeinket készítem. (Bár senkit nem lehet boldoggá tenni, a minap valaki azért nyafo...

Még a kurzus során javasolta nekünk Bertinet, hogy vegyünk gránitlapot a sütőbe, s azon süssük a kenyeret. A sajátomat még évekkel ezelőtt Sandyford-ban szereztem, azzal a céllal, hogy majd remek tésztákat nyújtok rajta. Azt lehet is, de a sütőbe nem fér be, jó nagy, emlékszem, hazacipelni is alig tudtam, tízlépésenként raktam le, hogy levegőt kapjak, s a fájdalmasan meghúzódó karizmait megpihentessem. Ott Bath-ban éppen nem volt ilyen "párfontos" gránitlap a Morrison's-ban, ahová beugrottunk. Na, de ma, végre lett! A helyi Tesco-ba mentünk be, tejért, s ha már egyszer ott voltunk, nosza, nézzük meg, hátha bővült a műanyag "vágódeszkák" köre ilyen gránitlappal. S láss csodát! Jó pár hevert egymáson, s ahogy Bertinet mondta, a sütőbe szépen bepasszoló, egyik felén fényesre csiszolt, másik felén durva felületű gránitlap, amiről le kell operálni a film/gumikorongokat, s máris használható. Igaz, nem pár fontért mérték, itt minden drágább, de azért nagy örömmel besz...

Kissé izgatottan láttam neki a doughnut - alias szalagos fánk - készítésének, tegnap este, Bath-beli emlékeimre és a Bertinet-szakácskönyv leírására, képeire támaszkodva. A tésztát délben kevertem ki, vagyis Őrnagy úr dolgozott rajta, ha jól emlékszem, bő 15 percig verte a tésztát közepesen nagy sebességgel. Kicsit melegedett is a feje! Utána szépen megcsapkodtam párszor a tésztát, örömmel vettem tudomásul, hogy nem ragad, nem tapad, úgy néz ki, mint amit Bertinet-nél csináltunk, kis léghólyagokkal a bőre alatt. Egyetlen dologban tértem csak el: a mozi ideje alatt hűtőben kelő tésztát langyos sütőben hoztam szobahőmérsékletűre, s aztán a kis tésztagömböcöket még a DIT pékjeitől tanult módszerrel formáztam kerekre, eléggé lenyomva őket a tenyeremmel - szóval nem voltam velük valami gyengéd, de ahogy Bertinet írta, kemény kis gombócokat csináltam belőlük. A tálcán szépen megkeltek, aztán jött a következő izgalmas rész: a kisütés. Megfelelő hőmérőm nincs itthon, de bíztam benne, hogy meg...

Folytatom. A netnek hála videóval és képekkel. Ugyanis a neten találtam a videót , amiben Bertinet bemutatja a kenyértészta készítés lényegét az ő módszerével. Nekem kicsit nehézkesen ment a letöltés, de ha lejön, megtekinthető a módszere. Nem állítja, hogy egyedi lenne, a francia pékek így készítik a kenyeret, de aki géphez, kézi gyúráshoz szokott, annak érdekes lehet. Tulajdonképpen a keverőgép mozgását utánozza, csak vízszintesen, s ezzel a módszerrel jó sok levegőt lehet a kenyértésztába gyűjteni. Szerinte. Ami rendkívül hasznos, mondjuk egy olyan kenyérnél, amely tönkölyből készül, amely nehezebb tésztát produkál az átlagosnál. A tönkölybagettjét - bocsánat, tönkölybagett ünket - kóstolva el kell ismerjem, működik. Az én téglámnál jóval levegősebb, könnyűbb lett a végtermék. Kenyér esetében a sót kis liszttel lefedi, cukrot nem rak a tésztába, a friss élesztőt a két tenyere között elmorzsolja kevés liszttel. (Mindig friss élesztővel dolgozik, a porított szerinte olyan erős, ...

Péntek délután vége lett a képzésnek. Néhány emberrel címcsere, mert volt köztük, aki nyáron lakókocsival Magyarországra utazik, és tanácsot kért, volt, akivel igen kellemesen elcsevegtem, és közelebb hozott minket egymáshoz a közös izzadás a kenyértészta felett, és volt, akitől a képeket akarom majd elkunyerálni... mivel nem csináltam egyet sem. Az iskola Bath központjában van. Parkolás ott elég nehézkes és drága (két font fél óra), hely rendszerint alig, így V. kirakott reggel és begyűjtött délután, így volt a legkényelmesebb. (Szállásunk Bristolban volt, onnan egy félórás autóúttal lehetett eljutni Bath-ba.) Elég érdekes helyezkedik el a "suli", ugyanis két utcafrontja is van, felül bolt, alul egy nagyobb, háztartási sütőkkel, kamrával, ipari sütővel, mosogatóval és wc-kkel ellátott műhely, egy kisebb, hasonló helyiség a felső szinten, az elülső bolthelyiség mögött is van, csak egy üvegajtó választja el a bolttól. Mi, a nagyobb csoport, az alsó szinten voltunk, fent csak ...

Annyi mesélnivalóm lenne... most hirtelen nem is tudnám, hogyan foglaljam össze, mert csak csaponganék egyik dologról a másikra... Minden délután eltart egy jó darabig, amíg lehiggadok, annyira felpörget a képzés, mindig ott heveskedek V.-nek Bath és Bristol között a kocsiban. Igen sűrű. S holnap van az utolsó nap, s nekem egyszerre tűnt túl rövidnek és túl hosszúnak is ez a hét... Most csak annyit, hogy én még fejtágításon nem röhögtem ennyit teliszájjal és ennyire jólesően, miközben a kenyértészta álnokul a kezemre tapad (bár egyre kevésbé), s olyan utasításokat kapok, hogy "show the dough who is boss!" - vagyis mutasd meg a tésztának, ki a főnök. Mindezt erős francia akcentussal. Ugyanakkor azt is megkapjuk, hogy csak gyengéden azzal a tésztával! S hogy idegenkedésünk a "nehezen kezelhető kenyértésztával" szemben  csak a fejünkben létezik, s nézzük csak, hogyan lehet néhány könnyed mozdulattal elérni, hogy ne tapadjon (az a dög). Miközben "franciás" mo...

Eredetileg erről akartam írni... Hogy milyen is egy ilyen "Kiskarácsony", vagy "Nők Kiskarácsonya". Ír szokás, amelyet eddig főleg Kerry és Cork megyében ünnepeltek. Vízkereszt napja ezekben a megyékben (de most már országszerte) a nők mulatós-pihenős napja volt, angol neve: Women's Little Christmas. Egy érdekes adat: Nigella Lawson születésnapja is ezen a napon van. A főnököm már emlegette többször, hogy amióta csak az eszét tudja, ezen a napon Cork-ban - odavalósi -, a vendéglők, kocsmák jobbára nőkkel voltak tele, nagy összejöveteleket szerveztek, vagy valamelyik nőtársuknál jöttek össze, étellel-itallal készülve a csajos estére. Aki tehette, aznap nem ment munkába.   A háromkirályok megérkezésének napján a férfiak végezték a házimunkát, ők tették ágyba a gyerekeket, miután leszedték a karácsonyfáról a díszeket - ugyanis rossz előjel, baljós dolog volt, ha ennél tovább fenn maradnak a fán a díszek (hm, ideje volna a mi kis fácskánkat is megfosztani a d...

Megyek a tanfolyamra: 2012. január 16-20, Bath. A helyem lefoglalva, most már "csak" a szállásunkat és a kompjegyeket kell megoldani. V. is jön, előtte-utána hétvégén város/környéknézés van tervbe véve. Mert tervek, azok mindig vannak. Most például azt tervezem, hogy gyorsan ágybabújok a munkás nap után. Úgy örülök!!!

Már hónapokkal ezelőtt meg akartam említeni, de paranoia miatt nem mertem (fordító programok, ugye). Mert ki tudja, ki olvas... Volt már olyan, csak angolul tudó ismerős, - írtam is erről -, aki megtalálta a nevét a blogomon, és megkért, hogy vegyem le onnan. No. Egyik volt kollégám, aki tavaly, még visszaérkezésem előtt távozott az Üzemből, mellékállásban sütött egy hamburgereiről híres vendéglőnek (NEM a Mekinek ;-)). A tortái láttán egyéb munkát is kapott a vendéglőben, majd amikor a tulaj eldöntötte, hogy nyit egy kávézót is, megkérte ex-kollégámat, legyen ő a manager. Ő pedig megkérdezett engem, nem akarok-e nála dolgozni... Főleg díszesen dekorált tortákra lett volna kihegyezve a hely, ezek elkészítéséhez kellettem volna. 3 másodperc gondolkodás után mondtam nemet, mert akkor még csak pár hónapja mentem vissza az Üzembe, de amúgy is úgy éreztem, hogy árulás lenne, ha faképnél hagynám az Üzemet, főnököstül. Döntésemet ex-kollégám elfogadta. Amikor V.-nek itthon elmeséltem a dolgot...

A főnökömmel ma egyeztettünk szabadságolások ügyében, mivel már három reménykedő ember is jelentkezett a megürülő szakács állásra (emlékeztetőül, imádott szakácsunk, Jasper elhagyja a kávézót, s utazni fog), s előfordulhat, hogy valamelyikük fog engem helyettesíteni, ha távol leszek. Egy szőke brazil lány (erős németes akcentussal, hm), és egy fekete hajú másik brazil lány is jelentkezett az állásra, valamint egy Ray nevű ír fiatalember is esélyes. Ő már kéthetes próbamunkát is fog végezni az Üzemben, jövő hét végétől. Amikor bekarikáztam a nagyjábóli dátumokat (még semmi sem biztos), főnököm kérdezte, nem tudnék-e egy héttel később menni, mert ő az első, tervezett szabad hetem idején Angliában lesz. Az újság, amiben szombatonként recepteket közöl, elküldi ebbe az iskolába, cserébe írnia kell egy cikket róla. Bath-ba megy, mondta. Ahol még sosem volt. Gyanakodva néztem rá, csak nem a Bertinet-féle iskolába? De... Leesett állal néztem rá, meglepődve, irigykedve. Két Bertinet könyv bold...

Ünnep ünnepet követ. Tegnap volt szüleim 43. házassági évfordulója, ma pedig Szt. István és az új kenyér ünnepe. Amit némi sütéssel, Susan meglátogatásával, és a heti bevásárlással töltöttem. Ma reggelre az etetőben csak kétujjnyi mag maradt. Akárhányszor az ablakhoz, vagy a kerti ajtóhoz lépek, rengeteg madár rebben fel, s tűnik el a titkos kert felé. A zanyátok. Nem hagyom magam terrorizálni, mostantól nincs kaja, tessék kukacokat gyűjteni, legyeket, egyétek a körtéket a fáról, ha már én nem férek hozzá. Tegnap délután igazi türelmetlen, naiv városlakóként viselkedtem. Volt egy csöves kukoricám, amelyik csendben növekedett egymagában a kertben. Kétarasznyi volt, amikor a piacról hazahoztam. Miután V. egyszer - kérésemre - harsány "hát neked ezt tudnod kellene, te vagy a kulák" felkiáltással elmagyarázta, mi is az a kukorica címerezés (bocs, sosem voltam KISZ-tag, nem jártam kukoricát címerezni), vágyakozva néztem, miként fejlődik a kis kukoricacső a levél hónaljában. Az ele...