"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma elvileg gőzmozdonnyal vontatott vonaton utazgattunk volna Wicklow-ig és vissza a Railway Preservation Society jóvoltából, de aztán mégsem vettünk részt: mire lezuhanyoztam, V. kitalálta, hogy ő mégsem akar menni, mert ott a csábító La Mans 24 órás a tévében, aztán mire kitaláltam, hogy jó, akkor kertészkedős-takarítós stuffokért megyek a Woodie's-ba, addigra rájött, hogy de, inkább mégis. S mire a csendesen szemerkélő esőben odamentünk a Dart/vasúti megállóhoz, körülöttünk a gyülekező vasutazni szándékozók, jobbára 5 év alatti tömege, addigra már nem volt jegy. Mire V., hogy hát ő mondta, ugye, hogy foglaljak, és miért nem foglaltam előbb, satöbbi... Pedig szerintem örült, hogy nem kell három órát eltöltenie egy vonaton a rengeteg aprónéppel... Maradt a háztartás/sütés/kertészkedés/újságolvasás: az sem rossz, csak az idő pocsék hozzá. A piacon szombaton V. szemöldökráncolása ellenére vettem még egy hanging basket-et Willie-től, ehhez fel kellett szerelni a karos tartót a k...

Jönnek a képek Fernelnek és az érdeklődőknek:  Fent az első kísérlet eredménye látható. Amint írtam, az egyik cukorkaformájú lett, elemelkedett a gránitról. Az egyik formára igen szépen sikerült, ő látható a képen, DE sajnos, mindketten megégtek. (Nem is értem, miért ragaszkodtam olyan szolgaian a könyv által előírt hőmérséklethez, ellenőrizhettem volna őket gyakrabban...) A második-harmadik képen a mai sütés végterméke: jól elszúrtam, szégyellem is magam, teljesen amatőr módon nem vágtam be elég mélyen a kenyér tetejét, szépen ki is durrant és eltorzította az egész formáját. Ellenben most csak a 45 perces sütési idő első tíz percében fokon sütöttem 240 fokon, utána 220 fokon, és ilyen szép, egészséges barna lett. Annyira jól nézett ki, még melegen felvágtam, s el is fogyott a jobb oldalon láétható kis darab. A képen nem vehető ki, de még füstölt.... S az íze! Harapásra, rágásra ingerlő héj, a belseje is elég rágós, de nem kemény, egyszerűen csak... csodás! Fer...

A kenyér végül jól megsült, mondhatni, megégett, hiába csökkentettem a hőmérsékletet az utolsó tíz percre. A belseje szép lyukacsos lett, de nincs olyan jellegzetesen savanyú íze, mint a nagy mennyiségű kovászt tartalmazó kenyereknek - ilyenre vágyik az uram. Magyaráztam neki, hogy arra még várnia kell, mert a könyv receptjeit követem, sorrendben, idővel egyszer majd egy ilyen kenyérhez is eljutok. A megégett héj lefarigcsálása után az uram jót vacsorázott belőle. Az új változat, amit majd nem fogok olyan magas hőmérsékleten olyan sokáig sütni, már kel az edényében.