"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A kerti asztalka azóta is odakint élvezi az ír nyár napsugarainak becéző simogatását... írnám, ha valami giccses női magazinnak írnék, de ugye nem, így maradjunk abban, hogy elég sokszor rá kellett húznom az asztalkára a fekete szemetes zsákot, amibe éppen passzol (hurrá!), mert ez mégiscsak ír nyár, és sosem lehet tudni... Hol csöpög, hol nem, aztán kisüt a nap, nem kockáztatom, hogy elázik az asztal. Tegnap végre hosszabban esett, Dublinban valóságos felhőszakadás volt, olyan nagy, hogy súlyosabb beázást okozott egy múzeumban. Mondjuk szükség is volt egy kiadós esőre, már locsoltam reggelente, dugdostam az ujjam a növények földjébe, hogy kell-e több víz vagy sem... Kitéptem egy rakás szedercsemetét, s néhány öregebbet is, amelyiken már kerekedtek a termések, de nem hagytam magam meghatni. Még akkor sem, ha a szederszörp mind jobban fogy a piacon, a teák mellé. Azt hiszem, az idén eladásra is fogok csinálni, mert finom, nagyon. Szombat délután elegánsan, egy negroni koktéllal...

Egen, már megint... Munka, munka, fut az idő. Éppen írtam öcsénknek hogy ez a hét az első, amikor nincs extrasütés délutánonként, aztán végül mégis lett: sütihatosokat készítettem az Üzem születésnapjára. S megnéztem, hogy nem tudom, talán a Facebook-os túltengés tette, és a szabadságra készülés, de annak idején nem raktam fel képet az ötemeletes tortáról, amivel az 5. születésnapot ünnepeltük. Ami során olyan kedves mondatot kaptam a főnököm férjétől, áldja meg érte az Ég. Íme:  Sütihatosok: A héten megérkezett Myles-nak, egykori dél-afrikai kollégámnak (emlékeztetőül, egy fotó itt: http://www.kisrumpf.blogspot.ie/2008/08/kedves-emese-s-laci_05.html) és feleségének, Jane-nek a szakácskönyve . Vagyis, nem is szakácskönyv ez, hanem lifestyle book, ahogy ők írták, mert nemcsak a kávézójuk története, receptjei találhatók a csodaszép fotókkal illusztrált oldalakon, hanem a környék, a Sligo melletti Strandhill majdnem minden érdekessége, így aki ott akar tölteni egy...

Szombaton reggel olyan álmosan láttam hozzá a parti kenyér sütéshez, hogy eltévesztettem a gombócok sorrendjét, mártogattam őket a magokba, aztán csak néztem bután, mert ott álltam négy darab "fölösleges" gombóccal... amelyiknek nem volt helyük... Majd némi csipázkodás után leesett, hol maradtak ki, gyorsan megmártottam őket szézammagban, kicsit széttologattam a többieket - szinte hallottam, ahogy morogva engednek helyet az "újaknak" -, s máris újra a megszokott módon néztek ki a kenyerek. Hosszú volt a hét, pénteken az összegyűlt túlóráimat sem sikerült kivennem, így kimerített szombatra az előző napi tízórás műszak. Hiába igyekeztem eljönni előbb, nem tudtam, négy tortarendelés is volt, sok dekorációval. S gombócnyomogatás közben az is eszembe jutott, hogy egy olvasóm ötlete alapján, jövőre teljes joggal készíthetek majd foci-kenyeret, hiszen az írek - hurrá! - bejutottak az Európa-bajnokságba. S akkor majd fekete-fehér, mákos-szézammagos mintával készüln...