"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A kerti asztalka azóta is odakint élvezi az ír nyár napsugarainak becéző simogatását... írnám, ha valami giccses női magazinnak írnék, de ugye nem, így maradjunk abban, hogy elég sokszor rá kellett húznom az asztalkára a fekete szemetes zsákot, amibe éppen passzol (hurrá!), mert ez mégiscsak ír nyár, és sosem lehet tudni... Hol csöpög, hol nem, aztán kisüt a nap, nem kockáztatom, hogy elázik az asztal. Tegnap végre hosszabban esett, Dublinban valóságos felhőszakadás volt, olyan nagy, hogy súlyosabb beázást okozott egy múzeumban. Mondjuk szükség is volt egy kiadós esőre, már locsoltam reggelente, dugdostam az ujjam a növények földjébe, hogy kell-e több víz vagy sem... Kitéptem egy rakás szedercsemetét, s néhány öregebbet is, amelyiken már kerekedtek a termések, de nem hagytam magam meghatni. Még akkor sem, ha a szederszörp mind jobban fogy a piacon, a teák mellé. Azt hiszem, az idén eladásra is fogok csinálni, mert finom, nagyon. Szombat délután elegánsan, egy negroni koktéllal...