"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Lassan letelnek a döbbenet, a mély gyász napjai, jön helyette más, amivel foglalkozni kell. Egy dokumentumfilm után hosszan olvasgatok, s próbálom kideríteni, hogy a sok ábrázolt háziállat között van-e macska hímezve a Bayeux-i kárpitra? Ez elvezet annak az étteremnek a weboldalára, ahol a kárpitot egykor őrző katedrális mögött azt a finom sajt/felvágott tálat ettük. Hol aludtunk akkor este? Gyötröm az agyam, elveszve a múltban, s nem tudom felidézni, pedig sok apróság megragadt a fejemben. Esett az eső, azt tudom... Arról az útról nem írtam útinaplót, vajon miért nem?  Próbálok olyan dolgokkal foglalkozni, amik örömet okoznak, s minden mást félretolni a látómezőmből. Már ha lehet. Sajnos, nem mindig lehet. (Váratlan dolgok lépnek be az életünkbe, amire először csak pislogunk, riadt nyulakként, főleg én, s amire csak lassan óvatos lépésekkel találjuk meg a lehetséges megoldást.) Hazudnék, ha azt mondanám, hogy híreket nem nézek, csak szalagcímeket. Még mindig nem vagyok elég fegyel...

Tegnap feloszlatták a Dáil-t (itteni parlament), erre ma hajnalra tele lett választási plakáttal a város. Valamint Dublin. Az egész ország. Szavazás február 25-én, amikor - remélhetőleg -, mi a tengerentúlon leszünk. Az ajtóra elmésnek szánt feliratot fogok tenni, hogy ne kopogtasson hiába rajta semmilyen jelölt, mert úgysem ér vele semmit. Amúgy pedig meló. A sálat csak messziről csodálom, kötni majd később fogok. Az idő napközben szép tavaszias, ma délután a hóvirágaim olyan szélesre tárták a szirmaikat (pedig nem sütötte őket a Nap), hogy már-már közöltem velük, ilyenfajta szélesre tárás kimeríti a "szégyentelen" fogalmát. 13 fok volt! Hajnalra pedig megint enyhe fagyot mond a levelibéka. Már rókával is találkoztam egyik reggel a LUAS-megálló felé menet. Először azt hittem, kutya, ahogy a lámpa nyújtotta ellenfényben megláttam a körvonalát. A szél felőle fújt, így kissé habozva állt ott, hogy most féljen-e vagy sem. Én süket, nekiálltam ciccegni. Egy rókának! Két ugrással ...

No, szavaztam. Nem ment zökkenőmentesen. A szavazókártyáról kellett volna kitalálnom, hová is kell mennem. "An Scoil Chualann" - ebből csak annyi jött le, hogy iskolaépület. De hol? Melyik? A telefonkönyv sem volt bőbeszédűbb: címként annyi van csak megadva, hogy Vevay Road. Ami jó hosszú. Miért nem néztem meg a neten? Megnéztem. Ott Putland Road-ot írtak, s a térképen még csak véletlenül sem volt jó helyen a nyíl. Ahogy már írtam, volt egy halvány - mint kiderült, téves - sejtésem, melyik iskola lehet az. Reggel, szállításkor kinéztem a szemem, hogy hol a Polling Station tábla, az majd segít odatalálni. Míg a belvárosban hatalmas feliratú táblák voltak kirakva, addig Bray-ben kinézhette az ember a szemét, mire egyet is meglátott. A kinézett iskola is egy falatnyi táblával volt csak jelölve. Az épületen, amit én nem tudtam elolvasni az útról, a sasszemű V. látta meg. Aki kellemesen elszórakozott az izgalmamon, holott egyszerűen csak nem akartam kódorogni a szavazókártyámmal a...

A kóstoló ismét megtette a magáét, majdnem mindent eladtam, a két banana bread-ből vágott 16 szelet pillanatok alatt eltűnt. Nagyon sikeres hónapot zártam. *** A piacot ma ellepték a Zöld Párt jelöltjei. Június hatodikán lesznek ugyanis a helyi választások (és az európai választások). Pénteken meg is érkeztek a választási "behívóink" a postaládába. Egy közeli iskolába kell mennünk, illetve megyek, V. nem akar választani. Elég nehezen találtam meg, melyik iskola is az, először is, mert ír nevén emlegetik, másodszor, mert címként csak annyit árult el a telefonkönyv, hogy a Vevay Road-on van. Na de hol?! Házszám nincs megadva, az utca hosszú, ugyan van egy sejtésem arról, melyik iskola lehet, de majd kiderül, jó-e az a sejtés. Elolvasgattam pár helyi jelölt szórólapját, de eddig legszimpatikusabb a két független induló. Főleg azért, mert a megyei újságban elég sokszor cikkeztek az egyik független jelölt buzgólkodásairól a közjóért, s remélhetőleg nem azért akar politikus lenni, ...