"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A csendes időszak továbbra is tart a piacon. A sütik, a kenyér továbbra is fogynak, inkább mézes emberből marad, de érezhetően lanyhul a forgalom, miután lemegy a nyitáshoz sorban állók sora. Ellenben többen kávéznak,mindenki nagyon élvezi, hogy kiülhetnek az újabban rendszeresen kisütő napra, vagy a fa alá, s lehet csevegni a végre nem papírpohárban felszolgált kávé mellett. Öröm volt nézni a kis vázákban rózsákkal díszített asztalokat, s most már újra rendes teáskannát adtam a teához, tálcán, mellette kis edényben tej. Inkább mosogatok többet, fertőtlenítem a kezem, de hadd menjen minden úgy, ahogy régen.  A Delta variáns miatt már ezer fölé ugrott a betegszám az elmúlt napokban, de, s ez egy nagy DE, a kórházban ápoltak száma (még) alacsony: 91 ember, intenzíven 22. Jobbára fiatal, 40 év alattiak betegednek meg. A kormány, s NPHET továbbra sem hozza nyilvánosságra az elhunytak számát, a meghekkelt számgépes rendszerre hivatkozva (vagy azzal takarózva?), de úgy tűnik, a megbetege...

Mióta voltam Hirokonál főzőórán, azóta is tartjuk a kapcsolatot, s Whatsapp-on elküldöm neki, ha csináltam valami "japánost". Így boldogan számoltam be neki a sózott sakura-, azaz cseresznyevirág-kísérletemről, mondván, majd an-pant szeretnék vele csinálni. Ugyan a cseresznyefa virgát sokféleképpen felhasználják, süteméyek díszítésére, parfümként, méz ízesítésére, porként, nekem az an-pan ötlete tetszett meg, főleg, mert kóstoltam is.  Kísérletem képein nagyon felbuzdult, s elmesélte a mamájának, hogy lám, van valaki, aki itt, Írországban an-pant fog csinálni. Az már azonnal kiderült, hogy nem lesz autentikus, mert nem rizs koji-val, azaz rizsből készült kovásszal fogom készíteni, "csak" az én mezei kis Rohadékommal, aki remélem, majd helyt áll a feladatnál. Maga a rizs koji egyfajta penész, amely fermentálja a rizst, s sokféle japán étel alapja, pl. az ottani kovászok alapja is.  Ismerek embert, aki maga csinálja a rizs koji-t, Japánból hozatott kezdő kész...

Igazából V. ötlete volt, hogy menjek le vele Cork-ba, s míg ő dolgozik, vegyek japán főzőórákat egy ott élő ír kollégája japán feleségétől. A hölgy ezzel szeretne később foglalkozni, s kérdései is lennének cégalapítással kapcsolatban, menjek le, biztos érdekes lesz. Már hetekkel korábban megmutatta nekem a netes hirdetést, amit eddig a Félcsöcsűn belül terjesztett a hölgy, s onnan érkező érdeklődőknek tartott órákat. Mivel a sikeres jótékonysági hét után lazább kövekezett, beleegyeztem. Igaz, kis izgalommal. Külön kellett leautóznunk, s ilyen messzire még nem vezettem (illetve, de, hm, elfeledtem az ominózus északi túránkat). Cork eddigi látogatásaink alkalmával elég sűrű forgalmú városnak tűnt, eddig mindig csak áthajtottunk rajta. De alaposan felkészültem, így hétfő reggel V. hitvesi csókkal elbúcsúzott, s lement Cork-ba, én pedig délután indultam utána. Úgy beszéltük meg, hogy részt veszek az első órán, ami végeztével ő is odajön a lakásra a hölgy férjével együtt. Tekintve,...