"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Mozgalmas hét van mögöttünk. A falra mindenhol felkerültek az új színek, a kisszoba (mostantól műhely) vakítóan fehér, egyelőre "kórházszerű", ahogy Róbert mondta. Nagyon kapacitált, hogy valami színt válasszak oda is, de mivel mostantól ott akarok sütizni, ragaszkodtam a kórházfehérhez. (S valahol bennem van a félelem, hogy majd jön vissza a penész, s akkor minél előbb észre akarom venni a gyanús foltokat.)   Műhely most és régen    Hálószoba Folyosó V. hazaérkezett hétfő este a szokásos novemberi budapesti látogatásából, s persze, addigra még korántsem nyerte vissza megszokott illatát a lakás. Büdös volt, ne tagadjuk. Általában jól bírom a büdöset, a fura szagokat, de a hét közepén még az én gyomrom is vetett egy bukfencet, mert a hátsó traktust (is) betöltötte valami forrázott, de már kihűlt tyúktollra emlékeztető alattomos szagfelhő, ami elkerülhetetlen velejárója az ilyen munkáknak. Róbert olyan dolgokat is elvégzett, ami alighanem hozzátartozi...

Tegnap este végre megjött az eső. Rendes, kitartó, nagyszemű eső, ami hangosan verte az ajtó előtti komposztos nylonzacskót, így kellően hangulatos körülmények között aludhattam el. Van valami megnyugtató az eső kopogásában, kár, hogy a friss levegőt nem tudtam beengedni mellé. Reggelre meghűvösödött az idő, a nap egész délelőtt hiába próbálta átmelegíteni a földet. Megteltek a madáritatók, sőt, Maska tálja is félig tele lett vízzel. Az előbb rajta kaptam, amint elgondolkozva nézte a napsütésben, enyhe szélben csillogóan remegő vizet. Na ja, az csak víz. Igen mohó jószág, ha megjelenek az ajtóban, egyből a kezemet nézi, van-e benne valami...? A hosszú hétvége lazán telt. Jobbára kötéssel, olvasással... S egy északír úttal. Pénteken V. végre visszakapta Böhömöt, szépen megcsinálták a sérült panelt, lemosták, lekenték a kocsit, ragyogott, sehol egy porszem, mehettünk Belfast mellé, Cultra-ba, az északírek éves rendes olaszautós találkozójára. Ahová most a déli Alfásokat is hívták, mondv...

... a jutalomként elfogyasztott ünnepi cigánymeggy-pálinka első kortyja (?), sőt, enyhe hatást vélek felfedezni (melegség a gyomorban, bizonytalanság az ujjbegyekben :-)), de ezt azért még megírom, hiába van késő: mert olyan büszke vagyok magamra! Igaz, hogy kitartóan a zuram Böhömének fenekében hajtva, de elvezettem Északra, a Giant's Causeway-ig, szépen fel Belfast-ig (útközben vágyakozó pillantást vetve a lisburn-i bevásárlóközpontra, ahol remek csokikat lehet kapni a sütéshez ;-)), majd át Belfast szépnek nem nevezhető központján, majd Larne kikötővárosa után végig az A2-es csodás úton... Időnként még arra is volt érkezésem, hogy Skócia nem is annyira messziben ködlő kék partjai felé futó pillantásokat és sóhajokat vessek - wow, micsoda költői vénát ad ez a cigánymeggy pálesz! -, szóval, Focis alattam, Laci és Dóri velem egy kocsiban, és elvezettem fel... oda, és haza... S ezen a fegyvertényen még az sem csorbít, hogy induláskor, miután leadtam cuccaimat a piacon, és futólag me...