2017. május 18.

Vége a szabadságnak

Tegnap visszaértünk a szabadságról, kora délután, s máris munka várt bennünket. Emailek a kávézótól, volt főnökömtől, kliensektől. Tegnap már megizzasztottam a mosógépet, s most rakom ki a szárítókat az udvarra, hogy legyen a következő adag ruhának hely. A sütitészta már puhul az asztalon, az egyhónapos munkaszünetet sérülés nélkül túlélt Álkatka pedig bugyborékolva várja a konyhapulton, hogy kenyér legyen belőle. V. 6 előtt indult, lassan leér Cork-ba, egyből ott várja munka, így Popsikának jutott még párszáz extra kilométer a már megtett több mint 7000 után. 

Nem tudom, mikor lesz és mennyi beszámoló, ezért addig is csak egy rövid megjegyzés álljon itt: aki Toszkánába utazik, annak érdemes felkeresni Viki nagyon hasznos oldalát, a Toszkánamániát

Apropó, nem tud valaki angol vagy magyar nyelvű blogot, amiből kiderülne, hogyan dolgoznak kompokon az emberek? Érdekelne, hogy egy ilyen utas/teherszállító éjszakai kompon, mint az Oscar Wilde az Irish Ferries-nél, hogyan megy az élet. Ott laknak a hajón? Milyen váltásban? Mosás, főzés ott megy-e? Mindig ugyanaz a beosztásuk, feladatkörük? Milyen a sofőrök emelete? Eddig csak egy nénihez volt szerencsém, aki egy ajándékboltot vitt a gyorskompon Dublin és Wales között, de ő csak nappal dolgozott, s sosem maradt a hajón...