Hagyomány?
V. mindennap kap az ebédje mellé egy darab gyümölcsöt a cégnél, hol narancsot, hol almát, mikor mit. A minap hazahozta a narancsot, aztán másnap is hozott egyet. Boldogan vittem a konyhába, hogy na, facsarok magamnak egy kis levet. Aztán valamiért bevillant az agyamba (s miért éppen most, nem tudom), hogy valahányszor narancsot kaptunk Nagyanyámnál, előtte gondosan lereszeszelte a héját, még akkor is, ha csak egy narancs volt, és megcukrozva elrakta a hűtőbe, mondván, jól jön majd sütéshez... Úgyhogy most lereszeltem én is. Cukrot szórtam a tetejére, majd lesz belőle narancsos aprósütibe ízesítő. Ha belegondolok, hogy az Üzemben hány pohár frissen facsart narancslé készül, s az mennyi reszelt héj, akkor aggasztani kezd a pazarlás. Nagyanyám az első világháború előtt született, s túlélte a másodikat. A konyhaszekrényben, ami a folyosón állt, a befőttektől, szörpöktől roskadozó polcsorok mellett, mindig volt legalább tíz kiló cukor, pár kiló só, liszt. Egy-két csomag rendes kávé...