"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Apám - miután megírta, milyen kavar megy a beoltása körül, mert 75 év feletti krónikus betegként  a nem megfelelő kínai vakcinát akarták neki kiutalni, amire nemet mondott - mellékelt néhány fényképet a házról, Nagyi házáról, amin az új tulajdonosok közben már dolgoznak. Szép idő volt, felsétált oda a város másik feléből. Elég szívfájdító volt nézni a sterillé gyalult bejáratot, kiszedtek onnan mindent, rózsatövet, virágot, nyilván kellett a hely a gépeknek, hogy be tudjanak járni. Nincs már sehol az öreg orgonabokor, a fügefa  már rég eltűnt a lebontott kiskonyha ablaka elől, a többméteres tiszafa Gizi macskám sírja fölül, s a mandulafát pedig erősen felnyírták. Szintúgy a fűrész áldozata lett az öreg cseresznyefa, bár az valóban nagyon öreg volt. Így aztán jól lehetett látni az utca felől a fotókon, hogy mennyire fel van ázva a ház alapja, levert vakolattal még jobban feltűnő. A tetőt leszedték, gyakorlatilag egy héj az egész, néhány új ablak- és ajtónyílással. A régifa dísz...

Tegnap este csirkeleves főtt. Olyan megnyugtató, otthonosságot árasztó illat volt, régi vasárnapok emléke, amikor tudtam, hogy a csontokról majd én szopogathatom le a húst, s biztosan lesz krumplipüré ("krumplipüpe") és rántott csirkecomb. Főleg répa bukfencezett a gyöngyöző lében, a hús és a sok hagyma/fokhagyma mellett, azt V. is szereti, a többi zöld az enyém lesz. A csirkelevesről eszembe Mami, Mamiról eszembe jutott a ház, amiről apám küldött pár fotót, talán említettem, persze, csak a kapu felől tudott fotózni: a boiler és a kád kint a ház előtt, a bejárónál eltűntek a rózsbokrok és a féltett növények, járólapok részben felszedve és félrerakva, mondjuk, legtöbbjük már amúgy is besüppedt a földbe. Apu azt mondta, karácsonyra készülnek el a nagy "luxusváltoztatásokkal" - ez vajon mi akar lenni? Néhány jókora rönk is hevert a kerítés mellett, vajon alátámasztásként használják fel őket? A ház falán végig, egy magasságban lyukak, mögöttük tégla látszik, mit ve...

Mint egy gyerek, úgy izgultam, s néztem az órát... Most indulhatnak az ügyvédhez, most olvassák fel a szerződést, most írhatják alá... Aztán jött a telefon, aláírták, a vevő fizetett, mindenkinek megvan a része. S kész. Elkelt a ház, amihez időnként fel-feltörő nosztagia köt(ött), évtizednyi emlék, vidám és kevésbé vidám, boldog és kevésbé boldog napok. Néhány kisgyerekkori emlék. Nagyanyám, nagyapám, anyám múltja. Az enyém. Nincs mese, ki kellett pakolni, mert az új tulaj máris dolgozik a házon. Ez is az öcsémékre marad, megküzdeni a régi vackokkal, Apu cuccaival, amit majd tárolni kell valahol, a sok fontos iratot, mert Apu - akárcsak én - nehezen szabadul mindentől, mert ki tudja, lehet még egy fontos sor egy több évtizedes iratban. Aztán képet is küldött öcsém, megpakolt furgon, rengeteg régi ajtó- és ablakkeret, s egy ismerős heverő az oldalára állítva a kölcsönkapott furgon közepén: pillanatnyi szívfájdalom, azon a kanapén üldögélt évtizedeket nagyapám, azon a rugós, középen...

https://kisrumpf.blogspot.com/2015/11/nosztalgia.html https://kisrumpf.blogspot.com/2015/12/culchies-day-nosztalgia-folytatodik.html