"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Mindjárt délután öt óra van, tea-time, mi mással is tölthetném a tea break-emet, mint a tea brack receptjének ismertetésével. (Hahaha, jaj de humoros vagyok ma. Pedig csak fel vagyok dobva, mert ma először csináltam teljes kiőrlésű rozsból a kenyereimet a megszokott "light rye" helyett, s hagytam őket tovább kelni, s akkora monstrumok ülnek a sütőben, hogy az hihetetlen.) Végre-végre megkaptam a könyvet, amiben szerepel a recept. S mindjárt fel is visítottam, mert a folyadékokat (valami ördögi módon, az egész könyvben csakis ennél a receptnél) cup mértékegységben adták meg. Miért sújt engem a Feljebbvaló?? Lemértem mindkét cup-os edénykémet, s úgy tűnik, hogy 1 cup = 2 deci. Úgyhogy kéretik eszerint számolni! A recept Liz Orr receptje, a híres Avoca kézműves boltok receptgyűjteményéből származik, kézen-közön jutott el hozzájuk is. A hölgy nem kispályázik, mert azonnal 3 darab, 900 grammos tömb készül ebből az adagból. Tehát, Erika, 3 darab olyan négyszögletes sütőformára les...

Olyan fantasztikusan selymes odakint a levegő, illatok és döngi-csélő méhek (na jó, abból csak kettő), őszapókák az etetőn, nagyfejű nárciszok, teljesen tavasz van. Délutánra persze, már ünneprontó esőt ígérnek, de addig is tárva-nyitva minden ablak, hadd szívja meg magát a lakás a friss levegővel. A krókuszok tejesen széttárt szirmokkal napoznak, és nagy örömömre a hátsó kerti virágágyásban újabb növények bújtak ki, pedig már attól féltem, elrohadtak az odaültetett gumók. A boiler egyre aggasztóbban viselkedik, a nyomás most már nagyon hamar, egy nap alatt visszaesik, nincs mese, hívni kell az embert. Lelki szemeim előtt felbontott padlózat és lyukas falak, fogalmam sincs, hogyan fogják kideríteni, hogy hol ereszt a rendszer. Pappito éppen ma tett fel egy bejegyzést a kiskertjéről, csendben irigykedtem. Bezzeg ha hozzánk is besütne a Nap! Most már olyan magasan jár, hogy délutánonként a hátsó kerti fal egynegyedét megsüti, sőt, reggel, a bokor alatti virágágyás csücskét is. De ez para...

Ma este találkozóra mentem, mégpedig egy Tracy nevű hölgy-gyel. Amanda hívott egy hete, hogy járt a kávézóban egy lány, aki Szilveszterre tervezi az esküvőjét. Amikor is a kávézó zárva van, tehát nem tudják felvenni a rendelést, hiszen Karácsony és január első hete között mindig bezár a bazár. Csak hogy legyen egy kép is a "bazárról". A lány Ali, egykori ausztrál kollégám, a hölgy Moira, egy állandó vevő. A kép a nyitás utáni héten készült Elvállalnám-e én a megbízást? - kérdezte Amanda. 120 cupcake-ről és egy 7 inches tortáról lenne szó, a cupcake egyszerű, tetején fehér cukormáz, és egy fehér marcipán rózsával van dekorálva, a szirmok széle aranyporral színzve. Még a magazinra is emlékeztem, amiben megjelent ez az Amanda által összeállított minta-cupcake, mert nekem is kellett arany-fehér sütiket csinálnom a fotózáshoz (ugyanis arany-fehér esküvő volt a magazin témája). Ja, és közös lenne a vállalkozás, ő megcsinálja nekem a rózsákat, ha éppen nem utazik haza az ünnepekre,...

Na, de most jut eszembe, hogy a skót tojás ismertetéséről elfe-ledkeztem! Ennek a kajának története van. Boldogult ifjúkoromban majd' fél évig dolgoztam Londonban. Először egy magyar hölgynél, hol kereken egy hónapig bírtam, mint "companion". Majd egy skót-welsh családnál voltam au-pair. Utóbbi helyen ketten voltunk magyarok, négy gyerekre. Minden hétvégénk szabad volt, így sokat kóboroltunk először a környéken, majd London belvárosában. A metrómegállónk közelében (ah, Golders Green), egy mellékutcácskában felfedeztünk egy zsidó pékséget. (Golders Green zsidónegyed.) Fura módon sosem mentünk be, csak szaglászódtunk az ajtó előtt, alighanem a folytonos kuporgatás és társnőm állandó fogyókúrája tartott vissza minket attól, hogy ott bármit is vegyünk. De hazafelé sokszor elmentünk előtte, kiélvezni az illatokat. Ennek közelében volt egy kisbolt, ahová egyszer, valami apróságért bevetődtünk. Deli pult is volt ott, s a szemem megakadt egy kerek, pufók, fasírtra emlékeztető val...

Ma estére mozit terveztünk. Érdekelt volna a film ( Kisses ), de aztán Trish lemondta a randit, én pedig egyedül nem szívesen megyek moziba. Azzal érveltem, hogy elég jó műsor van a tévében, jó könyvem is van, sőt, egy dekorálnivaló torta is van, s tényleg hiba volna most magára hagyni a hűtőben dermedő fehércsoki bevonatot. Ráadásul eseget odakint, egyedül is vagyok (férj Genfben), nem volna valami felemelő üres lakásba hazajönni. Szóval jól meggyőztem magam. Maradtam itthon. *** Vasárnap délelőtt egy igen érdekes dokumentumfilmet néztünk a vasfüggöny helyén kialakult zöld sávról, ahol ritka növények és állatok szaporodtak el a sok évtizedes védettség miatt. Ott, ahol nem, vagy alig járt ember, nem volt mezőgazdasági termelés, lassan magához tért a máshol leharcolt élővilág. S vasfüggöny lebontása után egy természetvédelmi egyesület jött létre a sáv védelmére, BUND név alatt. ( Itt egy érdekes angol nyelvű cikk róla.) Nagyon büszke voltam, amikor a túzokról mutattak képeket, mert an...