"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az utóbbi két hét sűrű volt, főleg társasági életet éltünk. Először Magaliéknál, V. volt kollégájánál, akit még a Gyárban töltött időkből ismer. Magali és férje Elio nagy családi/baráti összejövetel keretében mutatta be megújított konyhájukat. Jellemző, hogy olyan régen nem találkoztunk, hogy közben született egy újabb gyermekük, Margot. Az elmúlt 4 hónap alatt új konyhát építettek a régi helyett, kissé megnagyobbítva a házat, s modernizálva a lepukkant, sötét kis lyukat, amit egykor konyhának neveztek. A társaságban családtagok, barátok, régi kollégák (mi) keveredtek, így nem mindenkihez tudtunk odalépni, hogy helló, hogy vagy, hanem odaszorulva az asztal egyik végébe, azzal a két emberrel beszélgettem, akiket ismertem is. Illetve meghallgattam egy séfet, a férj egy barátját, aki elmesélte, milyen sokk volt számára hosszú kihagyás után egy nyüzsgő vendéglő konyháján dolgozni, s hogyan szokott rá újra a dohányzásra, mert - s ezt az én séfkollégáim is mesélték - csak így tudott nye...

Megjött a hideg(ebb) idő és az eső. Annak a pár hideg reggelnek köszönhetően megszínesedtek a levelek, aztán a két nagy szeles estének köszönhetően le is hullottak hamar. Olyan süvöltés folyt a ház körül, mint egy rossz rémregényben.Ugyanakkor a növények az elmúlt enyhe (már-már melegnek nevezhető) hetek miatt még mindig virágoznak, pl. az ismeretlenek által a közösségi kiskertben hagyott két, gyengécske rózsatő közül az egyik újra virágozni kezdett! Paradicsom még mindig érik, a kis rózsabokrok is hozzák a virágaikat a kiskert bejárata előtt - főleg, mióta Hannah alaposan megtrágyázta őket. Jono két új ágyást alakított ki. A teának való menták élénkzöldek, még félig érett paprika is akad a mind jobban terjeszkedő paradicsomok között. Még sokszor döngenek méhek a kertben, s a fene egye meg, de légy is akad. Nagy meglepetésemre volt kollégánk, Nina toppant be péntek délután a kávézóba, pár napot volt Cork-ban egy mesemondó fesztiválon, ma már repült is vissza Massachusetts-be. Anny...

Teljesen átlagosan indult ez a nap: mihelyt megpillantottam a hiányos tejtermékszállítmányt az Üzem ajtaja előtt, tudtam, nem lesz vidám. Ray, a már-nem-annyira-új séfkolléga elfelejtette megrendelni a vajat, tejszínt, ahogy kértem (és fel is írtam neki, mert mindennek nyoma kell hogy maradjon). Kicsivel ezután a mosogatógép robbant fel, szolid pukkanással, némi fényjátékkal (beázott az áram alatt lévő része, mint később kiderült). Délelőtt még felgyújtottam (megint) az egyik szemetest (Isten bizony, én úgy emlékszem, alaposan elnyomtam a hosszú kandallógyufát az éppen kidobott körtehéjakkal, de úgy látszik, nem eléggé). Főnököm a délelőtt folyamán szaporodó apró bosszúságok hatására ekkor már rezzenéstelen arccal öntött egy fél teát a lángokra, megjegyezve, hogy ez már csak ilyen nap. (A kandallógyufa a sütőm begyújtásához kell, jó mélyen kell a torkába nyomni, hogy belobbanjon a gáz, a gomb, ami a szikrát adná, ezer éve nem működik.) Ray az első szendvics készítésekor megkér...