Bejegyzések

Mami címkéjű bejegyzések megjelenítése

Hagyomány?

V. mindennap kap az ebédje mellé egy darab gyümölcsöt a cégnél, hol narancsot, hol almát, mikor mit. A minap hazahozta a narancsot, aztán másnap is hozott egyet. Boldogan vittem a konyhába, hogy na, facsarok magamnak egy kis levet. Aztán valamiért bevillant az agyamba (s miért éppen most, nem tudom), hogy valahányszor narancsot kaptunk Nagyanyámnál, előtte gondosan lereszeszelte a héját, még akkor is, ha csak egy narancs volt, és megcukrozva elrakta a hűtőbe, mondván, jól jön majd sütéshez... Úgyhogy most lereszeltem én is. Cukrot szórtam a tetejére, majd lesz belőle narancsos aprósütibe ízesítő. Ha belegondolok, hogy az Üzemben hány pohár frissen facsart narancslé készül, s az mennyi reszelt héj, akkor aggasztani kezd a pazarlás. Nagyanyám az első világháború előtt született, s túlélte a másodikat. A konyhaszekrényben, ami a folyosón állt, a befőttektől, szörpöktől roskadozó polcsorok mellett, mindig volt legalább tíz kiló cukor, pár kiló só, liszt. Egy-két csomag rendes kávé...

Nagyanyám sodrófája

A sok meló miatt ma muszáj sütnöm, előre dolgoznom. Amíg V. az éppen esedékes F1-et nézte, addig gyorsan nekiálltam kisütni a mézeskalács embereket holnapra. Mondta, mennyi van még hátra a versenyből, utána mehetünk, sétálni. Így sietősre vettem a munkát, hogy mielőbb mehessünk, ne kelljen várni, és közben bosszankodtam, mert a tészta hol itt, hol ott tapadt a műanyag sodrófámhoz. Kis ficaknyi darabok csak, de mégis. (Igen, műanyag fehér sordófám van, a háziurunktól örököltem, elég érdekes darab, mert mintha préselték volna, olyan, itt-ott éppen csak észrevehető gyűrődésekkel az anyagban. Amire tapadta a tészta.) Nem akartam a tésztát lisztezni, mert attól csak megkeményedik, inkább a sodrófára tapadt darabokat töröltem le, egyre ingerültebben, megfogadva, nem először, hogy beruházok egy fa sodrófába.  Töprengtem azon, hogy vajon árulnak még ilyesmit errefelé, mert nem emlékeztem, hogy láttam volna... S ha igen, hol kapok, melyik konyhás boltban? A megoldás szó szerint ott...