"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma délután kalandvágyból elvittem V.-t egy új kajáldába a városba. Pár hete nyílt. Már többször hallottam/láttam emlegetni ezt az új "dumpling bar"-t, s most a hétvégi újságban is megjelent róla egy rövid, dicsérő írás, nosza, nézzük meg, mi igaz a sok dicséretből. Már eleve sejthettem volna, hogy nem lesz jó vége a dolognak, mert a) V. nem rajong a tésztahéjba zárt keleties töltelékekért, az olaszokat szereti, de az ázsiai "gombóc bár" nem igazán az ő esete, b) frissen nyitott, még nem bejáratott kajáldába menni nem tanácsos. De azért gondoltam, adjunk egy esélyt a helynek. Azt reméltem, egy "nem rossz"-t esetleg elér V.-nél a Double 8-nek keresztelt étkezde, amit egy korábban multi cégeknél dolgozott kínai nő nyitott, akinek az édesapja szintén vendéglős volt, Dublin első kínai éttermei között szerepelt az övüké. Adtunk neki egy esélyt. Nem jött be. Igaz, minden frissen készül, a menü rövid és mindenkinek, húsevőnek és vegánoknak egyaránt ad választ...

Ez már megjelent a Határátkelő c. blogon, de azért családtagjaim kedvéért ide is felteszem. Itt könnyebb olvasni, mint ott. Egy kis időtöltés a plusz napra. "Mielőtt megkaptam ezt a munkát, egy élelmiszerboltban dolgoztam. Két éven át, egy piaci ismerősömnek köszönhetően sütöttem hetente többször, hazulról főnökömnek, aki egy dublini múzeum kis kávézóját vezette. Amikor saját, nagyobb kávézót nyitott, felajánlott nekem egy teljes munkaidős munkát. Így kerültem a Cake Cafe-ba, 2006-ban. A cukrász műszaka hétkor kezdődik, ehhez 5.25-kor keltem és 6.10-kor hagytam el a házat, hogy némi autózással és parkolással elérjem a 6.25-ös villamost, ami éppen beért velem hétre Dublinba. Ki volt ez számítva, kérem. Nem szerettem korán kelni, de ha már egyszer kint voltam a friss levegőn, élveztem a madárcsicsergést és a napfelkeltéket. Tetszett, hogy rajtam kívül az utcán csak néhány álmos szemű ember járt és inkább a sirályoké volt a pálya, akik az előző esti mulatságok után szedték ö...

A hetek sűrűek, s jobbára munkával telnek. Van egy halom olvasatlan hétvégi újságom. Beindult az esküvő-szezon, s ún. céges megrendelés is akad bőven. Így, hiába volt közben Bank Holiday, sütöttem. Egyetlen szórakozás az volt, hogy hétfőn elmentem reggelizni Jankával a Dockyard 8 nevű itteni kávézóba. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk dolgokról, s úgy tűnik, jól érezte magát, mert ma ismét elmentünk közös ebédre, a piaccal szemközti kocsmába, amely nemrég új vezetés alatt nyílt meg, több hónapos szünet után. Egyre jobban összebarátkozunk, s a beszélgetések mellett próbálok neki segíteni, eszközökkel, ilyesmikkel, mert a munka mellett sütéssel keres extra bevételt. Nemrég egy ötszáz cupcake-re szóló megrendelést vett fel, amit egy kis konyhai sütőben fog megcsinálni....Mint kiderült, egy öregek otthonában dolgozik, konyhásként, de nem főz, hanem felszolgál, takarít, minimálbéren... Képzett pékként, aki öt évig tanulta a szakmát... V. a héten végig Cork-ban volt, ott tágították a fe...