"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Valami boszorkányos megérzéssel éppen akkor keltem fel az imént a gép elől becsukni a szellőztetéshez nyitva hagyott ajtót, amikor leszakadt a következő eső. Egész hétvégén át olyan nyirkos, esős idő, és kamrasötétség volt... Egyedül csak szombaton sütött a nap, de akkor bearanyozott mindent, reggeltől késő délutánig: a fák csúcsától kezdve a hegyekig, a házak falától az emberek arcán át ragyogott minden. Kora délután az a pár lelkes ember, akit érdekel a kiskert, összegyűlt, és a kidőlt, kivágott fák néhány rönkjét kellő nyögés közepette átgörgette, hurcolta a kiskert közepébe, ahová a sütögető részt tervezzük. Minden más munkát megakadályozott az eső, a sár, és a szivacsként tocsogó gyep. Csütörtökön az előkertbe raktam át azt a hatalmas cserepet, amit még tavaly rétegesen beültettem tavaszi virágokkal. Ott napot is kap, nemcsak esőt, és a macska sem fog ráfeküdni a tetejére. Ugyanis kibújtak az első növények! A legfelső réteg mini nőszirmokból áll, remélem, nem fogja őket elvin...