"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Jaj, mindjárt vége a júniusnak, s én még nem írtam bejegyzést! Jobbára munkával telik. Dekorálom a tanároknak készülő, tanév végi sütiket két kliensnek, s befutott egy nagyobb céges megrendelés, csupaszín sütikkel: Pride-buli lesz, egy IT-cégnél. Egy új megrendelőre is szert tettem.  A Street Feastre végül is nagyon sokan eljöttek, jól sikerült, simán ment és pár új arccal is találkoztunk és megismerkedtünk. Olyan jól sikerült, hogy már szóba került egy Harvest Feast és egy Halloween parti rendezése. Megint csináltam dekorálandó sütiket a gyerekeknek, boldogan maszatoltak, s az előző napi piacról megmaradt sok sütit felszolgáltam desszertként. Sajnos, a fémformába nyomott csokis sütik nem lettek szépek, lefedésük csokimázzal nem hozta a kívánt eredményt, így azokat V. ette meg, apránként. Ott a partin az egyik szomszéd, Paula - akivel már párszor összefutottam korábbi kerti partikon, és Orláék rendezte bulikon (s a férje korábban a Gyárban dolgozott, mint V.) - elmesél...

A területileg kirendelt Environmental Health Officer (a.k.a. Ms. Franklin) előre bejelentett látogatását mindig kislista ellenőrzése és némi pakolás előzi meg. No és izgalom, az a fajta, ami minden, némi hatalommal rendelkező személy közelében beköltözik a gyomromba. (Ősi maradvány még, a hivatalokkal való hercehurcák idejéből.) Mivel kitartó faggatózásomra sem sikerült egyértelmű választ kifacsarnom belőle a múltkor , hogy a házi konyhámban mennyi süti/kenyér nem jelent még ipari mennyiséget, ezért minden, nagyobb mennyiségre utaló jelet eltüntetek a konyhából. Hiába olcsóbb a 16 kilós zsák liszt a nagybaniból, attól tartok, furcsállni fogja, így a polcra felkerül néhány két kilós. Kikerül onnan a rengeteg, egyébként tényleg nem használt tortaforma, tortát sem sütök már, gyakorlatilag Susan az egyetlen, aki rendel tőlem ilyesmit, a sütik mellé. A tojások beköltöznek a hűtőbe, sikkes fonott kosárkájuk - üresen - kikerül a kamrába. (Hogyan van az, hogy a boltban nincsenek hűtve a tojás...

Még teljesen a recept hatása alatt állok. Pár napja vágtam ki egy hétvégi mellékletből James Martin instant fagylalt receptjét, s nagyon jónak találom. Mindössze egy jó kis robotgép kell hozzá, vagy turmixgép, amelyik elbírja a jeges dolgokat, s nem hal be hangosan köhögve, ha fagyott gyümölccsel találja magát szembe. Hozzávalók: 400 g fagyasztott eper (málnával próbálkoztam) 50 g kristálycukor (a finomabb szemű fajtát javasolnám) 150 g író vagy joghurt (lehet görög, gyümölcsjoghurt, vagy sima joghurt, ha író nincs) kiskanál vanília esszencia (kihagytam) A hozzávalókat belerakom a robotgépbe, vagy turmixgépbe, és simára turmixolom. Ennyi! Finom, krémes, teljesen fagyi állagú masszát kapunk. Egyetlen hátránya, ha ezt annak lehet nevezni, hogy azonnal tálalni kell - mi ketten megettük V.-vel az egész adagot. A málna magjai kicsit zavaróak lehetnek, de a friss íz feledtetett minden fogak közé szorult kellemetlenséget.  Ma eperrel fogom kipróbálni, tegnap fagyasz...

Tegnap visszalapátoltam a hétvégén felállított edénybe a kom-posztunkat. V. szépen körbeöntötte a kertből nyert fölös kavicsokkal, nagyon atombiztosnak tűnik most. Remélhetőleg ezt már nem kell megmozgatni, költöztetni. S ebbe már a patkány sem tudna belemászni. A méreg amúgy érintetlen, mióta legutoljára említettem, azóta semmi nyoma. Leterítettem egy jókora nylont, s oda raktam át a szétesett edény tartalmát. Kilapátolás során a kupac aljára került a még kevésbé bomlott, s a tetejére a már teljesen jó réteg. Rengeteg földigiliszta, pincebogár és egyéb soklábú lény jött-ment a rögök között - vagy minek nevezzem a szép, sötétbarna, itt-ott kissé csomóba összeálló, földszagú komposztot? Amíg lapátoltam, tanultam egyet s mást, ezekről majd később. V. egészen elámult, hogy micsoda barna, jó minőségű "föld" lett az edénybe dobált, jobbára konyhai maradékokból, mert - mint bevallotta - nem nagyon bízott benne, hogy ez a módszer működik. Mivel nagyhirtelen lett ebből "divat...

Egyrészt, mert V. "nem jó"-nak ítélte a tortát, s így hiába fáradtam a különlegességgel. S igaza van, kinézetre szép, főleg vastagon töltve lekvárral és tejszínhabbal, de az íze, az fura. Mintha mogyoróízű rizskoch-ot enne az ember. Időnként elnyammogok belőle egy-egy vékonyka szeletet - mára jól átitatta a lekvár - de nem lesz gyakori vendég nálunk. A nem jó süteményt egy finom csirkecomb-vacsorával tettem jóvá, kivételesen lehetett kapni a piacon csak felsőcombokat, ötöt egy csomagban, máskor mindig csak egész csirkét árulnak. Sok gerezd fokhagymával, egy cikkekre vágott citrommal, néhány szál kakukkfűvel, sóval-borssal sütöttem meg a combokat (á la Nigella Lawson). Először párolódtak másfél deci vízben (mert fehér bor nem volt itthon) 45 percet 180 fokon, aztán levettem a fedőt, kicsit leöntöttem a léből, és még félórát sültek 190 fokon. V.-nek nagyon ízlett. Nem tudom, hogy az ízt a csirkék bio volta, vagy a fűszerezés határozta meg, de többször megjegyezte, hogy igen fi...

Még mindig laptopról... szegény uram folyamatosan futtat mindenféle vírusirtó programokat, egész éjjel zümmögött a gép, s még mindig lehet, hogy van rajta valami ármánykodó vacak... *** A bodzaszörp második nekifutásra remekül sikerült. V. szerint jobb ízű, mint a nagyim, illetve Polcz Alaine változata, amivel eddig próbálkoztam (s befürödtem). Talán azért, mert nincs benne annyi cukor, ellenben több benne a citromsav. A most bevált recept eredetileg 2 felszeletelt narancs és 2 citrom felhasználását is javasolja, de mivel a narancs ellen valamiért berzenkedem, inkább négy citromot szeltem a cukros folyadékba. A recept így szól, ha valakinek van kedve kipróbálni: 1.3 kg kristálycukor 1.8 l frissen forralt víz 50 gr citromsav (itt gyógyszertárban kapható) 25 frissen szedett, nagyfej bodzavirág 2 közepes narancs és 2 nagy citrom felszeletelve (négy közepes citromot használtam inkább) Sok receptben az áll, hogy forrázzuk le a virágfejeket egy nagy lábosban, de a recept szerzője (Lucas Holl...