"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nagyszerű! Süt odakint a nap, az országos (langyos, aprószemű) eső mintha már elvonult volna a tenger felé, s a hóvirágom akkorára terpeszt, mint egy tornászlány az olimpiára készülve - s szívja magába a meleget. "Catching some rays..." S most már délután 3-tól a napfény eléri a terasz kövezetén álló cserepeket is, az alacsony fal előtt. S kétszámjegyű a hőmérséklet, s nemcsak délben. Kellett ez a kis eső, már egészen morzsalékos volt a föld a virágok alatt. Veszekedtem is a rigóval, mert komoly lyukakat csinált némelyik virágom tövébe, gilisztavadászat közben. Először azt hittem, valami rágcsáló volt a bűnös, de aztán rajtakaptam, amint csőrével hatalmasakat taszajt egy-egy rögön, s szinte lyukat ás, mint egy eb. Mehettem utána, temetni. Itt-ott már vastagszik egy-két bimbó, s mai anyagbeszerző körutam során - végre! végre! - tömött sorokban virágzó nárciszokat láttam az N11-es mentén. A fácán úgy tűnik, végleg beköltözött a telepre, hol reggel, hol délután, hol kora este gy...

Nos... Nem megyünk többet Ashford-ba, piacolni. Tegnapi bevételem (a profit szót felejtsük el, jó alaposan) annyira nevetséges volt, hogy az én uram, akire tanács terén mindig számíthatok (értsd: ő az, aki tiszta fejjel gondolkodik a kettőnk alkotta családban), szóval ő is azt mondta, hogy akkor most mi szól a piacon való megjelenés mellett, s mi szól ellene? S ha már ő felteszi ezt a kérdést, akkor az azt jelenti, hogy a piac felejtős. Már akkor tudtam, délután fél 4 magasságában, hogy elhatározásom és magamnak tett ígéretem ellenére nem fogok én ide többet jönni. Mert "pro" érvként fel tudtam sorolni annak a pár gyereknek a felcsillanó arcát, aki "Nézd Anyu, gingerbread man!" kiáltást hallatva megindult a pultom felé. Érvek mellette? Ennyi az összes. V. körbekérdezett, a többi pultos azt mondta, az elmúlt hetekben ugyanaz a vevőkör volt, magam is felfedeztem pár ismerős arcot egy héttel korábbról - ki tudja, bővül-e egyáltalán ez a szűk kör egy ilyen félreeső hely...

Szaporodik a telepi állatállomány: tegnap feltűnt ugye, a mókus, ma reggel pedig már két fácánkakas ballagott el a ház előtt, majd besétáltak a legutolsó földszinti lakás kertjébe... (Kép a Wikiről) Tegnap életemben először vezettem hózáporban. Még tapsikoltam is hozzá, úgy örültem neki. Az idő délután egy óra körül kezdett elromlani, egész délután havas eső vagy hó esett a környéken. Amire V.-vel hazafelé jövet felértünk a Scalp nevezetű erdős-vadregényes részhez Enniskerry előtt, már megült a hó a házak tetején, de amint kicsit is lejjebb autóztunk, a tenger felé, ott nem maradt meg a nedves hó. Estére már alapos eső lett belőle, jól átáztatta a kertet... Az elmúlt 12 év alatt ilyen hosszú, hóban ilyen gazdag telet még sosem tapasztaltunk. Tegnap Dublinban Amandával találkoztam, aki nagy rejtélyeskedve kért randit. Mint kiderült, a műszakjait nagyon megnyírbálta volt főnököm, s ezért valamilyen keresetkiegészítés után nézne. Mivel mostanság nem megy jól a kávézónak, egyre csak csökk...

Tegnap a rádióban hallottam az Oscar-díjra jelölések sorát. Még ünnepek idején kaptam egyik olvasómtól, Ágitól egy üdvözletet, amihez oda volt linkelve az ír Brown Bag Films rajzstúdió által készített "Granny Grimm" karácsonyi üzenete . Ami nagyon tetszett, így aztán megjegyeztem a stúdió nevét. S lám, tegnap hallom, hogy Granny Csipkerózsikáról szóló meséje Oscar-jelölést kapott! Well done! Itt meg lehet nézni, de szerintem nem éppen érzékeny gyermekszemeknek-, és füleknek való :-) *** It's official, ahogy errefelé mondják: a telepnek saját fácánja van. Ma reggel fordult elő harmadszor, hogy az előkertünk előtt, a kissé megemelt járdán végigsétált egy fácánkakas. Korábban a szállítások idején, kora reggel láttuk egyszer, de most 9 óra volt, tehát mondhatjuk, hogy fényes nappal volt (kis túlzással), de ez a fácánt nem zavarta. Kétszer is utána mentem megnézni, hogy hová megy, mit csinál. Elsétált a háztömbünk előtt, gondosan ellenőrizve a járdát, felcsipegetve az ehetőne...