"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az elmúlt hetekben két olyan dolog is történt, amiben régen volt részünk: a hegyekben kigyulladt egy hegyoldal, és dörgés-villámlás kisérte eső beborította el a várost. Rövid időre ugyan, de mégis. Hazafelé az autóból a pernyét figyeltem, ahogy keringett a szélvédő előtt, s a nyitott ablakon át szagolgattam a füstszagot, elszomorodva a tényen, hogy a városból látható hegyeket eltakarja a füst. A tenger felől a seahaar szállt, a hegyek felől a savanyú füst. Ezt a tüzet aztán egy egésznapos akció keretében eloltották, erdőtüzekbőll nekünk csak ennyi jutott - kopp-kopp -, de pl. tegnap a hírfolyamban feljött, hogy az Oregon/Kalifornia államhatáron mekkora tűz ég. Borzongva néztem a térképet, s rájöttem, hogy ott mi autóztunk egyszer, évekkel ezelőtt, s már akkor is furcsálltuk a fák alját beborító hamut, megégett faderekak, teljesen hiányzó aljnövényzet mindenfelé, ... mi lehetett itt korábban? Most gyakorlatilag ugyanaz a terület ég, kitelepített emberek özöne, csípős füst borította terü...

Odakint (végre) veri az ördög a feleségét, s amíg el nem csattant néhány lusta villám, s le nem szakadt egy gyors zápor, addig talajtakaró növényeket próbáltam elültetni a ritka pocsék talajú előkertünkbe. Amit évek hosszú elhanyagolása után nemrég rendbe tett két kertész, visszavágták a bokrokat, kitépték tövestül a lágyszőrű palástfű túlságosan elvadult egyedeit, s most már újra látni a dekoratívnak szánt kőréteget az agyagos talajú, nylonnal takart "föld" tetején. Ha a köveket félrekaparom, és az új, éles hegyű lapátommal lyukat fúrok a talajba, s megtöltöm a lyukat rendes komposzttal, akkor még esélye is lesz annak, hogy ott majd szépen elterülnek az apróvirágú talajtakarók - ha nem dobják fel a talpukat egy hét múlva, ahogy az uram a növényeim esetében jósolni szokta. A hátsó kertet nem bíztam a kertészekre, az ottani bokroknak magam álltam neki Ede kissé már rozsdás fűrészével. Most újra éri napfény a bokrok alját, de nem fogom magam elragadtatni, és teleültetni növ...

Tegnap este végre megjött az eső. Rendes, kitartó, nagyszemű eső, ami hangosan verte az ajtó előtti komposztos nylonzacskót, így kellően hangulatos körülmények között aludhattam el. Van valami megnyugtató az eső kopogásában, kár, hogy a friss levegőt nem tudtam beengedni mellé. Reggelre meghűvösödött az idő, a nap egész délelőtt hiába próbálta átmelegíteni a földet. Megteltek a madáritatók, sőt, Maska tálja is félig tele lett vízzel. Az előbb rajta kaptam, amint elgondolkozva nézte a napsütésben, enyhe szélben csillogóan remegő vizet. Na ja, az csak víz. Igen mohó jószág, ha megjelenek az ajtóban, egyből a kezemet nézi, van-e benne valami...? A hosszú hétvége lazán telt. Jobbára kötéssel, olvasással... S egy északír úttal. Pénteken V. végre visszakapta Böhömöt, szépen megcsinálták a sérült panelt, lemosták, lekenték a kocsit, ragyogott, sehol egy porszem, mehettünk Belfast mellé, Cultra-ba, az északírek éves rendes olaszautós találkozójára. Ahová most a déli Alfásokat is hívták, mondv...

Ma is vigyázzban ülök. Ugyanis nem jött meg a csomag. Végül délután az uramnak sikerült egy ún. tracking number-t (kb. online nyomon követhető csomagszám) kifacsarnia a cégből. Ami szerint tegnap este 8-kor még Angliában ült a csomag... Így ma is a lakásban leszek, időnként frissítve a weboldalt, hátha mond valami bíztatót a csomag útjáról... Megjött a levél a biztosítómtól, hogy valued customer-ként legyek szíves fizessem be Focis következő évre szóló biztosítását. Nagy meglepetésemre és elégedettségemre ugyanannyi, mint tavaly. Azt vártam, emelkedik. Sokfelé huhogtak erről, hogy számos biztosítócég emeli idén a prémiumot, én is vártam az emelést. Többre számítottam. *** November elsején volt a napja, hogy három éve élünk Bray-ben. Gondolkodtam, mit tudok a városról. Keveset. Kénytelen vagyok könyvekhez és weboldalakhoz fordulni segítségért. Ír neve: Bré. 35 000 lakosának köszönhetően városi ranggal rendelkezik, a legnagyobb város az országban. Mármint town . Az íreknél van town , és ...

Jaj, kicsit kapar a torkom, hőemelkedésem van... A sokadik citromos-mézes teát iszom, pedig ez már nem fog rajtam segíteni. Ráadásul ma este piaci meeting, szó sem lehet korai ágybabújásról. Most, a jegyzőkönyv gépelése közben jöttem rá, hogy én kis hanyag, elfeledtem emlékeztető levelet kiküldeni pár embernek, aki még nem fizetett tagdíjat... Au. Holnap első dolgom lesz postára adni őket, s ma este talán megúszom egy enyhe leszúrással... A gond az, hogy amikor befejeződik - az általában bő lére eresztett - meeting, annyira hálás vagyok, hogy vége, hogy félrerakom a jegyzeteimet, aztán elfelejtem, ha valamit meg kellene csinálni. Cccc. Alighanem tegnap fújt meg a szél, mert 2 órán át ültünk egy kissé huzatos helyen, egy alacsony fal tetején, ahonnan kiválóan lehetett látni a repülős bemutató gépeit. Trish is csatlakozott hozzánk, és hármasban nézelődtünk, de a program felénél az uram hazament. Az volt a terve, hogy bemegy dolgozni, de a sűrű, be-beragadó forgalom végül elijesztette a s...

A minap a Dunnes-ban végezve a heti bevásárlást, remek kis könyvre akadtam. Alig 6 euróért mérik, és az ideköltöző kezdő háziasszonyok nagy segítségére lehet - vagy azokéra, akiknek az angolja még csiszolgatásra szorul. A címe Cooking Ingredients, Christine Ingram a szerző, 2007-es a puhafedelű kiadás. Amikor kijöttem, főzési tudományom még sehol sem volt, egy Főzőiskola c. könyv (anyám nászajándéka) és egy szintén anyámtól (kölcsön)kapott Horváth Ilona szakácskönyve volt segítségemre. Mindkettő magyar nyelvű... bajban is voltam a húsok, zöldségek, hozzávalók neveivel! Mert a) mi az a karaj, hogy néz ki és b) hogy mondják angolul? Ráadásul az írek másként bontják a húst... így gondban voltam, főleg, mert még sem "magyarul", sem "angolul" nem tudtam főzni... nemhogy egy hentesnek elmagyarázni, hogy mit akarok, az állatnak esetleg melyik részéről van szó, ha már a nevét nem is tudom... Azért idővel okosodtam, és most már mondhatni, teljes a kép. Most már van mankóm, k...

... úgy kerülünk egyre messzebb a tengertől. Ezen gondolkodtam ma délután. Persze, ehhez először is egy tengerparti kisvárosban kell születnünk és élnünk. Tehát tételezzük fel, hogy Bray-ben születünk. Még totyogós kicsik vagyunk, apu és anyu gyakran visz minket a tengerpartra, ahol lesétálnak velünk a vízig, de csak ha kicsik a hullámok. S talán még homokvárat is építünk a keskeny homokos szakaszon, apuval, amit aztán egy váratlanul magasra kijövő hullám elvisz, ezért bőgünk, taknyos lesz az orrunk, és anya vigasztal. Később romantikus andalgásokra megyünk a partra, kedvesünkkel, korlátnak támaszkodva lehet hullámokat bámulni, egymáshoz simulva. Aztán megházasodunk, s megint ott találjuk magunkat a víz szélén, a dedünkkel homokozva, de már egyre nehezebb végigvonszolni a babakocsit a köveken. Később már őszül a fejünk, a hullámokban tocsogás helyett - nem akarunk felfázni, s itt a tengervíz sosem melegebb 11-12 foknál - inkább a promenádon való ballagást választjuk, vagy egészségünk m...

Ma előre sütök. Sheila (piaci kolléga, mostantól rövidítve p.k.) beajánlotta a kenyereimet egy ismerősének, aki a hétvégi 60 fős kerti összeröffenésre rendelt tőlem kenyereket. Sokat. Éjjel azt álmodtam, elfogyott a rozsliszt, s riadtan futkosok a városban, újabb adagért. (Aztán háború volt... s lőttek a fejem fölött, nekem pedig valamilyen puha, kicsi állatot kellett volna eljuttanom a város másik végébe... Néha hülye álmaim vannak.) Reggel aztán megemeltem a rozslisztes zsákot a kamrában, s valóban, ideje megrendelni az újabb 25 kilót, mert a végére járok. Tehát a kenyérsütés miatt előre sütöm azokat az aprósütiket, gyömbéres tömböket, amelyeknek nem árt, ha pár nappal előbb készen vannak. Már kezdi a gyömbérillat belengeni a szobát... *** Megjött az új Peggy Porschen-könyv , jó alaposan végigböngésztem ihlet után kutatva. A technikák, a receptek ugyanazok, mint a korábbi könyveiben, és ugyanúgy sütik, kis torták, majd nagy torták terveit, elkészítési módját ismerhetjük meg, lépésről...