"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma szabadnapot akarok,  mondtam tegnap magamnak, amikor reggel visszajöttük a soron kívüli szállításból. Megkávéztam, aztán visszafeküdtem az ágyba, azzal, hogy alszom egyet. De egy darabig jöttek-mentek még az üzenetek, mert mint kiderült, az Üzem cukrásza szombaton ott volt azon az esküvőn, amire a tortát (az utolsót!) és a hattyús sütiket készítettem. Kicsi a világ! Nem tudtam, hogy szegről-végről ismeri a menyasszonyt. Elmesélte, hogy a torta felvágására végül is nem került sor, először ugye, ünnepi ebéd, aztán a váratlanul megjelenő napfény kihasználása fotózásra, ugyanis egész nap esett vagy szemerkélt, majd egy csapat vendég elment meccset nézni, s mire visszajöttek, már felszolgálták az esti falatkákat... S aztán valamilyen fura szabály miatt 11.30-kor pontban véget ért a parti, a hotel rendelte így, s a torta felvágatlan maradt. Többkilós adag, csokis keksztorta, ellesz egy-két hétig a hűtőben, ha lehúzzák róla a nehezen felsimogatott cukormázréteget. *** Ami kapcsán megin...

A kormány kényszer-betegszabadság esetén (self isolation) segélyt biztosít, fizeti még a kisvállalkozóknak is a betegszabadságot. Wow. Egészen el voltam ámulva a hír hallatán. Remélem, ez majd menni fog akkor is, ha több lesz a beteg. Csak ne legyen! Jelenleg 24 van a köztársaságban. Északon 12. A HSE-nek félretett összeg 435 millió euro. Mindegyre ez folyik a csapból is (hahaha), a gyakori kézmosás fontossága a legfőbb, amit mondanak. Nyomtatható figyelmeztető lapokat lehet letölteni az HSE (Health Service Executive) oldaláról, információhegyek, s végre, végre, lemondták a Szt. Patrik-napi felvonulást is, sok kisvároshoz hasonlóan Dublinban is. Most már megy a rutin: kézfertőtlenítés, amint hazaérek, bevásárlás előtt, után. Ha készpénzzel fizetek, főleg fontos ez, de legtöbben kártyát használnak, s a (jó esetben gumikesztyűs) személyzet is úgy pottyantja kezembe az esetleges visszajárót. Most már V. is a könyökébe tüsszög, ha éppen nem feledi, s most itthonról dolgozik, amíg csak...

Az óév vége eseménydúsra sikerült. Voltam - ezúttal teljesen egyedül! - Kilkenny-ben, olaszautó-találkozón. Minden évben tartanak karácsony utáni ebédet/összejövetelt, azon képviseltem a családot, s vittem a köszönet-sütijeimet, amivel a Tipperary kaland óta tartoztam nekik. V. dolgozott, s különben is, már németautó-tulajdonosként nem igazán tarrtozik oda, bár a társaság miatt talán jött volna. A helyszínig Kate, a GPS segítségével letaláltam, de a kocsikat nem láttam sehol, pedig meresztgettem a szemem, hogy Popsika (illetve most már Tommy) feltűnő színét hol látom sárgállani. Aztán odabent megtaláltam a résztvevőket is, az asztalokra vártak, s mondták, hogy a félreeső hátsó parkolóban találom a kocsikat, így átálltam én is oda. Nagyon szépen, ívesen, simán sikerült beparkolnom csont nélkül, figyelő, nálam tapasztaltabb sofőrszemektől kísérve.  A hotel előterében mézeskalács házak és kisvasút a téli jelenet sztárja Az ebéd különteremben folyt, igazán kellemes kör...

S máris új hónap! Kicsit hűvöskésen indult, sok esővel, de tegnap, amikor az éves öregautókiállításra mentünk Terenure-ba, csodásan sütött a nap. Valahogy sokkal többnek tűnt a kiállított autók száma. A parkolás is zökkenőmentesebben ment, min tavaly. Kicsit húzósnak találtam a 15 eurós belépőt, fejenként, de mivel több ismerősre is számítottunk, elmentünk mindenképpen. Most sem volt sárga Fiat, s akárkivel találkoztunk, egyből azt kérdezte, Popsika ki van-e állítva. Nem volt, V. nem akarta elkötelezni magát egész napra, alighanem unta volna a lődörgést a klubsátor körül, de jövőre meg kellene próbálkoznunk vele. Csinálhatnék autós sütiket, bár az egyetlen, szeretett, VW-kisbusz logós kiszúrómmal aligha aratnék a Fiat/Olaszautó sátornál sikert... Megint találkoztunk azzal az északír emberrel, Alan-nel, aki tavaly lehozta a csodás Alfa Romeo 4C-jét egy találkozóra, s akit lefényképeztem, amint az Enniscorthy-hoz közeli Vinegar Hill-től szinte beszorulva a keskeny utacskába, hajt le...

Minden ablak nyitva, friss és már igazán tavaszi a levegő. Kint a közeli madárszólamokat távoli rendőrautó-vijjogás színezi, meglepően gyakran előfordul ez. Kis városunkban vannak problémák, drog, főleg, szerencsére naivitásom, és a helyi Facebook-ról való leiratkozásom segít abban, hogy ezekről ne tudjak.  Tegnap este rövidet sétáltunk a környéken: virágok, virágok mindenütt. Virágzik - és messze illatozik kissé citromos illatával - az észak-afrikai vadászribizli. A magnóliák. A tulipánok, pár kertben megcsodált fák, mimózaszerű, puha, bolyhos, sárga virágfüzéreikkel. Kéklik a fürtös gyöngyike és a jácint. Nálam is hajt a klemátisz - s éppen most egy vörösbegyre látok, amint a főtt krumpli maradékát csipegeti fel a táljukból, a klemátisz hajtásai között. Az mindenesetre örömteli hír, hogy a húsz éve tervezett, "lógva hagyott" bevásárlóközpont végre szabad utat kapott. Lesz benne kávézó, mozi, számos bolt, többszintes parkoló. Most már csak azon rettegnek a helyi üzl...

Tegnap, a piactól hazafelé jövet eltévedtem. Arra emlékeztem, hogy az Enniskerry felé vezető főúttal párhuzamosan van egy szép, keskeny kis utcácska, ami előbb-utóbb kivisz arra a szélesebb útra, ami a főútról balra kanyarodva, lakóházakat és golfpályát, majd szántóföldeket elhagyva egy dombon át Bray-be visz. Az volt a tervem,hogy lassú autózás során e kis mellékút mellett megcsodálom az ott lévő szép házakat (dream on), s megnézem, van-e bodzabokor valahol, javítani az egyre halványuló esélyét annak, hogy az idén még bodzaszörpöt készítek. E szűk úton jártunk már egyszer V.-vel, amikor a főút egy alkalommal víz alá került, erre felé kerültünk, de akkor térképpel... Most a jobban kijárt aszfaltot követtem, mint egy kissé megzavarodott postagalamb, a tájékozódási pontokat hol rosszul, hol jól követve, mindig balra tartva, mondván, Bray arra van. Csak éppen nem annyira balra... Egy idő után feltűnt, hogy folyamatosan felfelé kapaszkodom, szigorúan kettesben,...

Ezúttal Trish-t is vittük magunkkal, hadd élvezze a hamisítatlan harmonikazenét, ami a kaja mellé jár. Utána sokáig nem hallottunk rendesen... s este csak gyümölcssaláta volt vacsorára*... * S felfedeztem, hogy a nagyon finom savanyúkáposztában nemcsak szalonnakockák, köménymag, de borókabogyó is van! Lassan elkezdhetek kísérletezni az imitációjával.

Meghűvösödött az idő reggelente, már fűtünk. Újra, minden reggel olyan "jajdejóéletemvan"-érzés fog el, amikor a radiátor melengette langyos törülközőkbe csavarom magam. Napközben pedig süt a nap, csodaszép vénasszonyok nyara van, tegnap például rövidujjú pólóban mentem vásárolni, október ide, vagy oda. Siobhan-nál, a szomszédban, még virágzik a kert falára felfuttatott golgotavirág - ilyen növényt eddig szabadban egyedül az IMMA múzeum kertjében láttam, ahol terem is! S erre kiderül, hogy a szomszédomban is nő, rendkívül látványos virágaival. (forrás: juleslife.net) A napokban sűrűn gugliztam, ugyanis elindult az írországi Google StreetView, lehetett szórakozni. Megnéztem minden régi lakóhelyünket, munkahelyet. Ide, a telepre nem jöttek be, csak megfordult a kocsi a bejáratnál, de így is be lehet nézelődni a lakótömbökhöz. Bella (p.k.) ámuldozva mesélte, hogy ez számára mennyire felfoghatatlan és kicsit ijesztő, hogy a fiával egy kávézóban ülve, a fia telefonján megnézték,...

Amikor Trish-től tavaly megkaptuk az eszméletlenül nagylelkű ajándékát, eldöntöttük, ezt viszonozni kell. Anyósom segített, hogyan. Arra hivatkoztunk Trish-nél, hogy V. Gyárbeli megmaradását ünnepelnénk egy vacsorával - ünnepeljük együtt. Karácsony előtt már nem volt asztal a vágyott helyen ( Chapter One ), s mivel ünnepek idején kéthetes üzemszünetet tartanak, januárban akartam próbálkozni újra. Trish születésnapjáig, majd kis híján a közelgő házassági évfordulónkig halasztódott az ügy. Mióta két éve voltunk ott, azóta vágytam vissza. Tegnapelőtt végre újra eljutottunk az "Első Fejezet"-be. Előtte egy nappal hívott a foglalást intéző hölgy, hogy akkor, ugye, megyünk. Naná! Még a legszebbik blúzomat is kivasaltam napokkal korábban. Csak este 9-re volt asztal, úgy tűnik, a Celtic Tiger idején megszokott "one sitting a night" (egy terítés) korszaka véget ért, most már két sitting van, valamint egy korai terítés a színházba menőknek. Nagy örömömre még parkolóhely is ak...