"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Régi sztori a mai cím, illetve az azóta is sokat emlegetett mondás eredete: Péter és Mónika, azóta már Budapesten élő ismerőseink vásároltak egy boltban, és magyarul beszélgettek maguk között. Nem messze tőlük idősebb magyarok vásároltak, akik meghallották Mónikáékat beszélgetni, s más magyarokkal lehettek együtt, mert (Péterék füle hallatára), már a pénztárnál állva átkiáltottak valakiknek: "Képzeljétek, magyarokba botlottunk!" Pedig nem szólították meg Péteréket, csak megállapították, hogy ők is magyarok. Miután sikerült így teljesen humortalanná tennem a humoros esetet, elmesélem, hogy én is magyarokba botlottam. A neten. Nemcsak ott, hiszen jártamban-keltemben elég sokszor hallok magyar szót, a minap a TK Maxx-ban tobzódtam, amikor mögém került a sorban két magyar hölgy. Vagy az utcán megy el mellettem fiatal pár, s magyarul beszélgetnek. A sarki kávézóban is dolgozik egy magyar hölgy, ha még ott van, nem tudom, de rendelt tőlünk egyszer Pippa Pig-es tortát, s magyar...

Annak ellenére, hogy tudtam, ma korán kelek, tegnap sokáig tévéztünk, egy korábban felvett Szabó István-filmnek köszönhetően. Aztán valamiért belelapoztam az új-zélandi útinaplómba, s elkezdtem felolvasni pár részletet V.-nek... aztán még tovább olvastam... nosztalgiáztunk... s fél egy lett, mire ágyba kerültünk, a meglehetősen hideg flanelek közé. Fagyott éjjel, reggelre jég feszült a madáritatón, s a vödörben felgyűlt víz tetején. Rettenetes nagy erőfeszítéssel felkeltünk 9-kor (9-kor! vasárnap!!), és reggeli után nekiálltam kidekorálni a Gyárbeli kollégák által megrendelt házakat. Mivel mindhárman más-más dekort kértek, mulattató és érdekes volt a munka, nem volt az a "házak futószalagon" érzésem. (Az uram már mondta, hogy jövőre variálhatnám a házak formáját, legyen többféle alaprajzú. Tényleg kezd már unalmas lenni ez az egy fajta, s a neten is, könyvekben is sokféle változat van, a hagyományos barna-fehér díszítésűtől a viktoriánus csodán át a "gerendaházig".)...

Tegnap délután kiebrudaltam Bertie-t az otthonából. Meglepődtem, hogy még ott lelem, mert elég látványosan és zajosan jöttem-mentem a teraszon, de ő továbbra is ott lapult, az egyik műanyag virágláda visszahajló pereme alatt. Amikor megugrasztottam, nem futott messzire - kicsit megsürgettem a seprűvel, hogy menjen még odébb. Félmétereket volt hajlandó csak futni. Ennyire otthonos lenne a láda mögött? De végül csak eltűnt. Kiraktam a mérget az előírásos kis műanyag edénybe, betömtem a falon lévő lyukat - véleményem szerint elég alaposan. S ha már a teraszon voltam, két virágládába elültettem 50 krókuszt, mert a sötét kamrában kezdtek kihajtani a gumók. Ma reggelre a gumókat szépen kitúrta valaki a helyükből, néhányat megrágott, a mérget felette az utolsó szemig, és a virágföldes zacskót is megbabrálta. A komposztba pedig újabb két lyuk fúródott. A falon lévő lyuk érintetlen - akkor hol jön be nagydarab szőrös látogatóm? Ami Bertie-t illeti, ő ma délre visszaköltözött a virágláda mögé. S...

... vagyis: "Nem akarsz pár békát?" - kérdezte Bernadette a piacon, miután kielemeztük, hogy kissé árnyékos és nedves kertünkben milyen élőlény érezné még jól magát - a páfrányon kívül. Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy apró helyes békák fognak ugrálni a teraszon, de aztán nemet mondtam, mert a mi kertünk falatnyi, nincs benne víz, mint az övében (szép kis tava van a kertük egy rejtett zugában), valamint szerintem kaja sincs nekik elég. Hacsak a legyeket, darazsakat és a néha felbukkanó meztelencsigákat nem számolom. Bár a komposztedényben igencsak élénk élet folyik, de mégsem akarom kitenni a békákat semmiféle nehézségnek. Így békamentesek maradunk. Bernadette egyébként jól behúzott a csőbe, pár hónapja mutatott nekem egy rózsakatalógust, kérdezte, melyik tetszik. Azonnal rávágtam, hogy a Margaret Merrill nevezetű. Olive, piaci kollégáim egyike, sokféle rózsát nevel a háza körül, és a piaci kávézóba szombatonként mindig ő hozza a virágokat, hogy legyen valami s...