"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Szép lassan beindul a karácsonyi szezon. Mármint nekem. Az, hogy a boltban már október közepén, a Halloween-i dekorok mellett is lehetett már kapni karácsonyit, hidegen hagy(ott). A koszorúmat megrendeltem Ottalie-nál, a Scalp Nursery-től, a karácsonyi lapokat Michael-től, egy ügyes kezű piaci kollégától, a többire pedig még nem vagyok hajlandó gondolni sem. Munka van! Majd, később. A kávézóból hívtak a múlt héten, hogy csinálok-e minta mézeskalács házat az idén, mert már többen érdeklődtek... Hm. A héten viszem nekik, remélve, hogy idén valóban el is adok ott néhány házat, mert tavaly egy sem fogyott. (Illetve a megrendelt házat tojt begyűjteni a kedves vevő.) Sőt, a kávézót érintő Fabulous Food Trails minta mézes díszeket rendelt fotózáshoz, mert ők is meg akarják hirdetni ezeket a klienseik között. Ezen csöppet fennakadtam. Ugyanis tudják a nevem, címem, miért nem közvetlenül tőlem rendelnek? Azt gondolják, a volt főnököm neheztelne ezért? Vagy elhagyták a névjegykártyámat? Az egyi...

Odakint a szél néha jó nagyot lendít a madáretetőn, esik is, az óraátállításnak és a komor időnek köszönhetően már délután 3-kor lámpát gyújtottam a vasaláshoz. S ma este piaci míting is lesz, talán nem lesz hosszú, a vitára, hosszas elemezgetésre mindig hajlamos Patricia nemrég telefonált, hogy "nem tud jönni". Erős gyanúm, hogy még a múltkori hosszas vita miatt duzzog, s azért nem jön. Már nem is kávézik a többiekkel, ahogy eddig szokott, a piac ideje alatt. Sebaj, így talán rövid és lényegretörő lesz a míting, nem fogjuk feleslegesen taglalni a dolgokat. Múlt szombaton a piacon nagy sikert aratott a chocolate crackles. 27 darab fogyott a 30-ból. Amivel jól pofára estem, az a mézes szelet volt. Egy magyar karácsonyi szakácskönyvből származott a recept. Mandulával, fél koktélcseresznyével van díszítve minden szelet, nagyon csinosan néz ki. Amikor egyszer lakóbulira vittem a kávézó épületébe, öt perc alatt elfogyott az egész tepsi, most a piacon egyet sem (!) adtam el. Az a d...

Most ott tartok, hogy a hervasztó hét/hétvége után főzéssel vigasztalom magam. Csirkeleves. Már az is örömmel töltött el, hogy hagymát hámozhattam, fokhagymát pucolhattam, csirketetemet trancsírozhattam. Még a könnyeimet is örömmel folyattam a vágódeszka felett. Lehet, hogy erre volna szükségem, egy jó bőgésre, hogy minden kiszakadjon belőlem, s lerázzam magamról ezt a depressziós hangulatot, ezt a "sehogysejó"-t. Olyan sok biztatást kaptam, mégis semmilyen a kedvem. Holnap már lesz sok tennivaló, újraindult a rutin, talán addigra elmúlik. Telepakoltam zöldekkel a levest, még egy csilit is raktam bele, hadd marjon - s alaposan megízesítettem azzal a finom zöldséges sóval, amit még a francúzoknál vettünk, a nyaralás során - s most halkan gyöngyözik a a tűzhelyen. Ő fogja ma nekem a mára kirótt boldogságadagot biztosítani. Ma még Alfa-meet is lesz, a Sally Gap-hez megyünk, ahol majd a fiúk megeszik a piacról maradt sütiket, én pedig gyönyörködöm a tájban. Remélhetőleg kitart ad...

Ma takarítottam. Ez egy átlagos alkalommal nem lenne nagy esemény, de most folyton az járt a fejemben, hogy az eredmény elég jó lesz-e a higiénikusnak, megkapom-e a "registered food business" papírkát, vagy sem... V.-t reggel 4.18-kor elvitte a kollégája a reptér és Frankfurt felé, tehát még mindig szűz vagyok, ami a város északi oldalán való vezetést illeti. Pedig lélekben már rákészültem, hogy végigautózom az M50-esen, s nagykislányként kifizetem a pályadíjat - majd legközelebb. Először is álldogáltam egyet a nappaliban lévő, szobaajtóval álcázott "mélyedés" előtt, hogy akkor most hová is rakjam onnan Ede ránk maradt barkács cuccait, a megmaradt csempéket, az uram autós holmijait, a háztartási eszközeink dobozait... Végül egy alapos Tetris-ezés után sikerült mindent benyomorítani 2 dobozba, egy vödörbe, egy flancos szerszámostáskába, amely eddig, ki tudja miért, üresen pihent. Megtelt még egy használaton kívüli szennyeszsák is, ami az autótisztításhoz szükséges fo...

Évekkel ezelőtt olvastam egy megrendítő regényt az első világ-háborúról, Sebastian Faulks Birdsong c. könyvét. Nagyon jó könyv. Ugyanabban az időben olvastam egy interjút egy több mint százéves angol öregúrral, aki a cikk megjelenésekor - 19 másik öregúrral együtt - az utolsó, még élő brit férfiak közé tartozott, akik egykor harcoltak az Első Világháborúban. Muszáj volt kivágni a cikket, és betenni a könyvbe. Valamiért megfogott. Talán mert annyira szenvedélyesen érvelt a háborúk ellen. Talán mert olyan egyszerűen, fölös pátosz nélkül fogalmazott. A nevet is megjegyeztem: Harry Patch , egy vízvezetékszerelő, Somerset-ből. Ma temették . 111 éves volt, két hete hunyt el. Az utolsó angol katona, aki egykor az Első Világháborúban harcolt. Temetésére megdöbbentően sokan gyűltek össze, ismerősei, a városbeliek, de jobbára vadidegenek, akik le akarták róni tiszteletüket a koporsójánál. Tisztelegni egy ember előtt, aki egy korszak utolsó képviselője volt. Wells angol városka katedrálisa előtti...