"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A kóstoló ismét megtette a magáét, majdnem mindent eladtam, a két banana bread-ből vágott 16 szelet pillanatok alatt eltűnt. Nagyon sikeres hónapot zártam. *** A piacot ma ellepték a Zöld Párt jelöltjei. Június hatodikán lesznek ugyanis a helyi választások (és az európai választások). Pénteken meg is érkeztek a választási "behívóink" a postaládába. Egy közeli iskolába kell mennünk, illetve megyek, V. nem akar választani. Elég nehezen találtam meg, melyik iskola is az, először is, mert ír nevén emlegetik, másodszor, mert címként csak annyit árult el a telefonkönyv, hogy a Vevay Road-on van. Na de hol?! Házszám nincs megadva, az utca hosszú, ugyan van egy sejtésem arról, melyik iskola lehet, de majd kiderül, jó-e az a sejtés. Elolvasgattam pár helyi jelölt szórólapját, de eddig legszimpatikusabb a két független induló. Főleg azért, mert a megyei újságban elég sokszor cikkeztek az egyik független jelölt buzgólkodásairól a közjóért, s remélhetőleg nem azért akar politikus lenni, ...

A héten hajtás volt, a kávézóba kétszer annyit kellett szállítani, mint általában, mert a lányok el voltak/vannak foglalva két esküvői rendeléssel. Örültem. Ezen felül még extra sütimegrendelések is jöttek tőlük, logós sütik, amelyek elég csicsásra sikerültek. S persze, megrendelésük nem ment zökkenőmentesen, mert főnökömnek a rém egyszerű, rövid, már többször lebetűzött, szájbarágott emailcímem még mindig gondot okoz, s hiába teszem hozzá, hogy DOT HU, ő kitartóan egy .ie végződésű címmel próbálkozik. Én fejből tudom az övét, de hát én már csak ilyen buzgómócsing vagyok. Csütörtök reggel okozott nekem egy gyomorszorongató bosszúságot. V.-nek szerencséje volt, éppen Wicklow eldugott sarkába autózott, régi autót fotózni, így nem kaphattam azonnal telefonvégre, hogy telefröcsögjem a dühömmel a fülét, éppen úgy, mint amikor megjelent a Bridgestone Guide, amely egyvégtében ex-főnököm csodás sütni/főzni tudását zengte. Volt főnököm küldött (továbbított) egy mailt, azzal, hogy itt a rendelés...

A reggelimet készítettem, amikor V. szólt, hogy jöjjek hamar, s kimerevítette nekem a SkyNews ticker tape-jét, a képernyő alján futó hírekkel. Új-Zélandon, Whangarei-ben, a Zion Wildlife Gardens -ben egy alkalmazottat halálra mart egy fehér tigris. V. mondta, csak nem a Craig Busch-t, akié a park? Nosza, elő a laptopot, rákerestem az ebben az esetben legmegbízhatóbbnak tekinthető hírforrásra, a New Zealand Herald weboldalára, s valóban, vezető hír , hogy mi történt. Nem Craig Busch halt meg, a Lion Man, hanem egy Dalu Mncube nevű dél-afrikai ember, aki már régebb óta ott dolgozott. Ettől persze, nem lett kevésbé tragikus a hír, elszomorodtam. S ahogy olvastam a cikket tovább, úgy derültek ki egyre elkeserítőbb dolgok e nekünk igen emlékezetes vadasparkról. Craig Busch-ról kiderült, hogy pereskedik a saját anyjával, aki szintén a park tulajdonosa, sőt, december óta már nem is dolgozik ott. S a szerencsétlen módon elhunyt férfi februárban már megmentette egy társa életét, akit ugyanez a ...

A kenyérkóstoló igen jól sikerült, az összes kenyerem elfogyott. Egy farmerkenyér felét felszeleteltem apróra (Bella szerint nem elég apróra), és egy fél rozsbaguette-et is vékonyan felkarikáztam. Megvajaztam, tányérra raktam őket, s a többit Bellára hagytam, aki - mint már írtam -, felvállalta, hogy majd elmond mindent a kenyerekről az érdeklődőknek. S mivel titokban reménykedtem a sikerben, ezért a szokásosnál kétszer annyi farmerkenyérrel indultam neki a piacnak. Elfogyott mind a hét! A kóstolóból megmaradt fél farmerkenyér pedig V.-nek szolgált vacsoraként vasárnap, amikor a még szombaton, a magyar boltban vett, fenségesen illatozó mangalicakolbász mellé keresett kísérőt. Azt javasolták, a kóstolót ismételjem meg megint. Remélem, a kóstoló után is fogyni fog a kenyér, nem csak akkor, amikor - Bella szerint túlságosan nagylelkűen kimért - falatkákat rakok eléjük. Pár hete megcsappant a torták sikere, a narancstortából rendszeresen hazahoztam a felét. Adhaímhin mondta is, ne hozzak a...

Amikor tavaly a Sky Ireland tévés szolgáltatásait igénybe vettük, kiderült, hogy a szolgáltatás része egy színes, szagos, öt perc alatt átlapozható "magazin" havi rendszerességgel való megérkezése is. Nem egy színvonalas olvasmány, van benne ugyan tévéműsor is, de amúgy értéke 0. Már megnéztem minden címet, minden elérhetőséget, de közvetlenül sehogy sem lehet lemondani, így szegény a reciklálandó papírhalmot gyarapítja. A nylonborítása pedig megy a műanyagok közé (van ám itt rendszer!). Amikor még újdonság volt, tavaly, valamikor márciusban átlapoztam, s megakadt a szemem egy kétoldalas összeállításon, amely arra adott ötleteket, hogy hogyan tehetünk szert plusz bevételre, vagy hogyan takaríthatunk meg pénzt. Az energiatakarékos égőkkel nem mondtak újat, a "biciklizzünk a munakhelyünkre! harsány kacagásra késztetett, a charity shop-okban való ruhavásárlás eddig sem volt számomra ismeretlen - s már lapozta is volna tovább, amikor elolvastam az utolsó ajánlatot: csatlako...