"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap reggel én szállítottam. Ilyen is elég régen volt már, amióta V itthon dolgozik, hetente egyszer szokott bemenni, s előzékenyen azon a napon, amikor be kellett küldenem a cuccaimat a kávézóba. (Aminek megint nincs cukrásza, de ezt csak mellékesen jegyzem meg. Ray fogadott, talpig kötényben, mögötte előre lesütött kenyerek halma.)  Szóval a reggeli pakolás közben örömmel láttam a kisszobából, hogy odakint nedvesen csillog a vízgyűjtő teteje... ESIK! Na ja, esett, vagyis nem, csak szemerkélt ("soft Irish rain"), s mire beértem Dublinba, már az ablaktörlő sem kellett... Ennyire futotta az elmúlt hetekben. Mikor jöttem haza, a rádió bemondta, hogy Bray Head-en tüzet oltanak, a tenger felé eső oldalon, megsérült a DART-vezeték is, nem járnak a szerelvények. Na hiszen, gondoltam, már megint. Délben, amikor kiteregettem, furán csípős volt a levegő, de nem láttam füstöt, ellenben V., aki elment ebédelni, azzal jött haza, hogy vegyük már be a ruhákat, mert jön a...

6 napja nem esett. Azelőtt is csak valami porelverő esőcske esett, pár csepp. Esőtánc eljárásáig még nem jutottam, de mint valami igazi szántóvető ember, néha felnézek az égre, és morgom, hogy "kellene már egy kis eső ezeknek a földeknek". Is. Tegnap a FB-on ültem éppen, amikor valaki ijesztő képet posztolt, a város déli végéből: ég a Bray Head. Kimentem a ház elé, megnézni, s valóban, igen csúnya sárgás füst kavargott a telep felett.  A kertből sem volt szebb a látvány. A tűzoltók órákon át, drón segítségével-vezetésével vették körbe és oltották a hegy tetején, oldalán lévő égő sülzanótost. Eloltották, míg a nép a füstöt figyelemmel követte egész Dublinból, főleg a partvidéken, mert riasztotta őket a füstszag. Reggelre, mielőtt megjött a szél, csípős savanykás füstszag terjengett itt is, aggódtam is, hogy bírom majd napközben. Aztán feltámadt a szél (némi eső igéretével), s most már nem gond kimenni a kertbe.  Most már csak egy kis eső kellene ez...