Nyárközép, esővel
Az otthoni problémák és napi telefonok ellenére mi itt remekül vagyunk. (Lekopogom, mert az ördög nem alszik, sőt, hogy a klasszikusokat idézzem, nem alszik, legalábbis nem akárkivel.) Naponta elsétálunk ebédelni az olaszokhoz, vagy a Nine-ba, ahol voltunk supper club esten, megjöttek, jövögetnek az ír útleveleink, mostmáraztán tényleg igazi állampolgárok leszünk. Körbejártuk a hegytetőt, s felfedeztünk egy aranyos kis kávézót a tetején, ahol a limonádé rendes citromléből van, s ahonnan a kilátás elképesztően gyönyörű a tenger felé. Szerintem tiszta időben még Wales is létható, a Snowdonia ormaival. A supper club ételei finomak voltak, bár néhol egészen elképesztő ízpárosítás került elénk: grillezett polipkar feküdt gesztenyepüré ágyon, tőkehal ikra keveredett sajtszósszal. Talán csak a desszert volt az, ami nem ért fel a többi étel igencsak magas szintjére, igaz, mire sorrakerült, már csak pihegtem. Megint volt burgenlandi bor, amit elérzékenyülve ittam, mert a borászat a Fertő-tó os...