"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Meg voltam róla győződve, hogy ezt már felraktam a blogra, de nem. Gondoltam, amolyan olvasnivalónak mégis felrakom, amíg nem lesz időm megint jelentkezni. Lehet, hogy jövőre kellene inkább, a teljes évfordulóra, ha már idén elkéstem vele... Jó pár éve írtam, még az Ír Gulyásnak. "Rendezgetem az irataimat, az összevissza firkált, csillagozott, nyilazott, sietősen teleírt papí­rokat. Elfogulatlanul kellene beszámolnom az él­ményről, benyomásokról, arról, amit összeol­vas­tam az Ír Vöröskereszt épületében, az alagsor kicsi tárgyalótermében.  Egy poros, valószínűleg évti­zedeken át ki nem nyitott, amolyan scrap-book-ot (újságkivágá­sokkal teli könyvet) adott kezembe Brian Caden, a Vöröskereszt alkalmazottja. (Megí­gértem, hogy megemlítem forrásaimat, az Ír Vörös­keresztet, ha nem is név szerint; de miért is ne ír­nám le a nevét, hiszen sokat segített.)  Igazából nem érdekelte mit csinálok: később kiderült, sokkal jobban izgatta az, hogy ott-tartóz­kodásom...

Ma reggel két fok volt, az autók ablakáról kapargatni kellett a jeget. Sapkában szállítottunk! A hideg ezzel nem ért véget, míg vásárolni voltam, esni kezdett (mikor máskor, ugye), majd az eső havas esővé, majd hóvá alakult. Visongva rohangáltam az ablakok között, próbáltam a telefonnal képeket készíteni a havazásról, de elég vacakok lettek. Pedig még az utcára is kiléptem emiatt. Aztán egy óra izgalom után elvonultak a felhők, halkan morrantva beindult a fűtés, és kivilágosodott. Most már csak annyi jele maradt a korán jött télnek, hogy a közeli Sugarloaf (Cukorsüveg) nevű hegy fátyolszerű fehérséggel van bevonva. *** Jön a Halloween és a téli sütiszezon. Volt főnököm egy fotózásra rendelt pár mézeskalács hópelyhet. Rá kellene kérdeznem, akar-e az idén házakat árulni? Pár napja megnéztem a weboldalukat, és külön karácsonyi árlista van. A mézeskalács dolgoknak szégyenletesen magas lett az ára, azt hiszem, ideje, hogy az áremelésekre hivatkozva én is emeljek. Vagy vékonyabbra nyújtsam ...