"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Széklábfaragás van, kérem szépen. Az Üzemben gyártom tucatszám a tortákat, Katie segítségével, mert szerencsére felvette a főnököm, így májustól munkatársként, és nem csak gyakornokként számíthatok rá. Én délelőtt faragom a széklábakat, ő délután. Alkotó munka nemigen folyik, ma ugyan megpróbáltam egy elég semmilyenke torta szélét szépre dekorálni, erre megkaptam, hogy ne csináljam, mert. Csak egy habcsíkot akartam ráhúzni a tetejére, körben, a szélén, hogy a harminc eurójukért legyen anyag a tortán, de nem szabad. Legyen minden "egyszerű". Nem mertem belekezdeni abba, hogy az "egyszerű" és az "odahányok valamit" között van némi különbség, hagytam a fenébe, mert megtanultam, hogy vitatkozni, nemet mondani nem szabad. Végül is, azért fizet, hogy azt csináljam, amit mond. De. A széklábfaragás, és a faragandó széklábak mennyisége, és a "mindent-gyorsan-most" miatt nyafogtam eleget, V.-nek, s mindenkinek, aki botor módon meghallgatott, amíg egy ...

Munka volt kérem, de majd' két hete, kedd este az utolsó adag Bob is elkészült, V. segített csomagolni, és szerda reggel vitte a sofőr az Electric Ireland főirodájába. Nagy meló volt, de túl vagyok rajta. Örömmel fogom elkölteni, amit ezért az 1260 sütiért kapok. Majd. Közben megkezdte működését az Üzemben új managerünk, aki pasi, a neve Miceál (Mihól-nak ejtik, de a hivatalos papírjain Michael-kánt szerepel). Nem tudom még, mit gondoljak róla, V.-vel egyidős, férje van (már rendelt is tőlem sütit a férj 40. születésnapjára) és ezelőtt tíz évig volt a L'Gueuleton managere Dublinban, ami egy igen pöpec étterem, különösen az Üzemhez képest. Úgy tűnik, szabad kezet kapott, mert elsőnek eltörölte a kötelező fekete pólót a dolgozók számára (low hanging fruit - morogta V., ami valami olyat tesz, hogy ez nem egy nagy engedmény, de majd fene nagy népszerűségre tesz szert köztünk.) Aztán virágokat vett az Üzemnek, mondván, kell ide egy kis élet. Majd megkérdezte, hogy csinálnék-e m...

Hó ugyan sehol... csak sok eső, és még több szél. Erős szél. Galambbúgás, rekedten. A madaraknak kitett magot kétpofára zabáló gerlék. Erdei galambok. Azok a sokat emlegetett kövérek. Gőzerővel tavaszodik. Végre! *** Vészesen közeledik az új hely, a Slice megnyitása. Naná, hogy az újságból tudtam meg, mert Ray és a főnököm csak olyan ködös célozgatásokkal élt, hogy "talán március közepe", "talán két hét...". Fel kell kötnöm a gatyát, mert ugye, oda is kell majd sütni. Kicsit félek ettől, mert minden péntekem pokolian zsúfolt, nem tudom, hogyan illesztek be oda extra sütéseket. Ők úgy képzelik el, hogy négy torta helyett mindig hatot rakok a sütőbe... Ezekról hétközben kell majd gondoskodni, ha mindenre akarok szakítani időt, mert pl. most pénteken pl. 5 órán keresztül csak dekoráltam, 2 ún. egyedi tortát, és kilenc egyszerűt. De majd csak lesz valahogy, legfeljebb marokszám tépem ki a hajamat. Claire, aki Ray helyett lesz a szakács az Üzemben, néha mutatja...

Egy kiadós sütikészítő megrendelés jött, futószalagmunka, egyesével kirajzolandó alakok, rajtuk logó - az utolsó felvonás van már csak, de mivel már remegett a kezem, gondoltam, inkább bogolok. Aztán majd rárajzolom az Irish Examiner logóját a sütikre már felrajzolt hősök hasára, majd kitöltöm kék cukormázzal a hősök pólóját, aztán szíveket rajzolok, mert közeledik a Nagy Pénzcsináló Lehetőség, vagyis a Bálint-nap, s arra illik készülni. S erre a hétre még egy kedves holland-ír házaspár is rendelt sütiket, amit Fran, a rendkívül megbízható ír sofőr fog elszállítani a város másik végébe. Nemrég fel is ajánlottam a Facebook-on a házhozszállítási lehetőséget a vevőimnek, mert most már biztosan számíthatok Fran segítségére. Ennek nagyon örülök, mert a múltkor nagy bosszúságomra egy északi, belső városrészben lakó potenciális megrendelő (amerikai) nagyon húzta a száját a telefonban, amikor mondtam neki, hogy személyesen kellene begyűjtenie a sütiket (Fran éppen telelt a családjával). E...

Lassacskán múlt a január, a reggelek elég unalmasak voltak az Üzemben, alig volt vendég, élet igazából csak ebédidőben volt, de akkor nagy volt a nyüzsgés. Szinte várom már a Bálint-napot, amikor újra fogyni fognak a sütik. A tortamennyiségeket visszavettem kicsit, inkább kipróbáltam pár új receptet, mint például a cukkini tortát. Állandóan nyitva tartottam a fülem, hátha hallok hírt az új kávézóról, mert a büszkeségem visszatartott attól, hogy én kérdezzek. Soha nem kérdezett tőlem a főnököm semmit, mióta az új helyet szóbahozta, semmit nem is mesélt, így nagyot nyelve újra csak el kellett fogadnom a tényt, hogy resource vagyok, nem olyan partner, akinek esetleg tanácsa vagy ötlete lehet. Végül, hasonló módon a sötétben tapogatózó kollegáimmal beszélgetve kiderült, hogy Ray és a főnököm eléggé maguk között beszélnek meg mindent, például az is csak véletlenül derült ki, hogy már megkezdték az új személyzet interjúvolását, és az is titoknak számít(ott), hogy Ray pénzzel is beszállt...

A múlt héten fordult hozzám a főnököm azzal, hogy úgy tervezi, nyit még egy Üzemet. Slice-nak (Szelet) nevezné... Hú, megörültem a hírnek! Akkor még csak tervként beszélt róla, de tegnap már Ray úgy hívott fel, hogy most megy megnézni a helyiséget, aztán hamarosan végleg megkapják a kulcsokat. Úgyhogy valószínűleg hetek óta megy a  susmus a háttérben, csak én maradtam ki a tervezgetésből. Volt öröm! A hely a város északi oldalán van, Stoneybatter negyedben, főnököm régi lakhelyétől nem messze. Szeretett szerelőnk, Gerry műhelye is közel van hozzá. Kicsike, kisebb, mint a mostani Üzem, a de a környéken nincs rendesnek nevezhető kávézó, így a kilátás bíztató. Ha jól láttam a Google Streetview-n, egy lakás is van fölötte, de azt nem tudom, annak bérlete a kávézóhoz van-e kötve. Rövidebb menüvel, kevesebb süteménnyel indítana főnököm. Claire, az aranykezű Claire lenne főállásban a séf. Hogy még egy cukrászt felvennének-e, arról nem szól a fáma, de gondolom, kell oda is val...