"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A kormány kényszer-betegszabadság esetén (self isolation) segélyt biztosít, fizeti még a kisvállalkozóknak is a betegszabadságot. Wow. Egészen el voltam ámulva a hír hallatán. Remélem, ez majd menni fog akkor is, ha több lesz a beteg. Csak ne legyen! Jelenleg 24 van a köztársaságban. Északon 12. A HSE-nek félretett összeg 435 millió euro. Mindegyre ez folyik a csapból is (hahaha), a gyakori kézmosás fontossága a legfőbb, amit mondanak. Nyomtatható figyelmeztető lapokat lehet letölteni az HSE (Health Service Executive) oldaláról, információhegyek, s végre, végre, lemondták a Szt. Patrik-napi felvonulást is, sok kisvároshoz hasonlóan Dublinban is. Most már megy a rutin: kézfertőtlenítés, amint hazaérek, bevásárlás előtt, után. Ha készpénzzel fizetek, főleg fontos ez, de legtöbben kártyát használnak, s a (jó esetben gumikesztyűs) személyzet is úgy pottyantja kezembe az esetleges visszajárót. Most már V. is a könyökébe tüsszög, ha éppen nem feledi, s most itthonról dolgozik, amíg csak...

Egy percig sem unatkozunk... Böhöm kissé bonyolult felkészítése folyamatban van a Nagy Európai Útra. Az utolsó pillanatban, múlt hétfő reggel, mielőtt az Aranykezű Gerry-hez került volna átnézésre, rendberakásra, kegyeskedett lerobbanni a meglehetősen forgalmas Camden Street közepén, percekre a fényezőtől... Ahová szintén be kellett volna kerülnie, ugyanis a szélvédő cserénél a szerelő olyan erős ragasztószalaggal biztosította a szélvédőt száradás idejére, hogy az leszedte a festéket a kocsi tetejéről. V. pedig rendbe akarta hozatni, hogy Böhömünk a legszebb képét mutassa Európának, erre tessék, a fényezőhöz már úgy pöfögött be. S ott meg is halt az autó. Végleg. Sehogysem tudták beindítani, ezért V. kénytelen volt kissé remegő kezekkel az AA-hez folyamodni segítségért. Böhöm még sosem hagyott bennünket cserben, s mondhatnánk, itt is szerencsések voltunk, hogy nem a buszok és autósok között kellett megvárni a vontatóautót, hanem egy garázs udvarán. V. igencsak fel volt zaklatva, én...

A szűkszavú, de udvarias, "sajnálattal-értesítem-hogy-nem-szállítok-többet-januártól" email elment, visszavonhatatlanul. A "biznisz "címre küldtem, nem volt főnököm magán email címére. S hogy nehogy meginogjak, vagy mittudomén, ma a kulcsot is feladtam, kis borítékban. Nem jött még válasz, alighanem nem is fog, vagy csak az ünnepek után bukkan rá az üzenetemre, sebaj, addig nyugi van. Ma leszállítottuk az utolsó házat Olive-nak (p.k.) Kilternan-ba, és Pamela-nak, aki Ranelagh-ban lakik. A lefagyott út csak a telep bejáratáig tartott, onnan nem volt gond. Pamela háza jókora ház, a csengő amolyan rángatós, Victorian, nem hallottam, hogy csengett volna. Kopogok - semmi. Végül felhívtam, hogy a megbeszéltek alapján itt volnánk. Az alagsorból bukkan elő, oda kísér le, hatalmas, öreg, kissé sötét konyha (irigyen nyelek), a sarokban Aga duruzsol (nyelés), s egy kövér, vörös macska távozik a macskaajtón keresztül (sárgulok). Kifejezem a macskák iránti rajongásomat, mire Pam...

V. komposztedényes körlevelére késő este ez a válasz jött: "Hi, We've just checked with our older son who was home from college for the weekend and it would appear he is the culprit. I apologise sincerely first of all for his intrusion onto your property and secondly for the damage caused, as does he. Please call me on .... to let me know what I can do to replace or repair the compost bin. Best wishes ....." Azóta már felajánlották, hogy a feleség átjön holnap, és kifizeti az új komposztedény árát. V. küldött nekik egy képet a rombadőlt edényről, és arról, amelyet hasonló értékben meg szeretnénk venni. Az kissé teherbíróbb, mint a régi volt. Bár minden kellemetlenségünk ilyen hamar és zökkenőmentesen rendeződne... *** Susan telefonált, az imént. Sajnos, Da meghalt múlt csütörtökön. Nem értesítették, csak a volt boltjainak főmanagereit, s csak ők mehettek a temetésre szombaton. Az alkalmazottaknak, akik még ismerték Da-t, csak hétfőn mondták meg a hírt. Így nem virágra, ...

Ma dolgoztam, mint a kisangyal. Hétfőn kisütöttem a kávézó ren-deléseit, előre egész hétre - sajnos, elszámoltam a tésztaadagot, s a piaci már nem fért bele. Így is 595 aprósütit sütöttem ki. 4 kiló liszt, 1600 gramm vaj, ugyanannyi cukor, 8 tojás, stb. Ma hamar elkészítettem azt a 24 darabos rendelést, ami ma estére a kávézóba kellett (babaváró bulira rendelte valaki), s délben le is szállítottam, hogy délután már megszakítás nélkül tudjak dolgozni. A napi munka remekül sikerült, lendületben voltam, jó zene mellett. Az egyetlen döbbent öt percet az okozta, hogy ex-főnököm fél 11-kor rámtelefonált, hogy hallotta, amúgy is jövök be, tudnék esetleg pár tortát hozni? Wha'? Nem, feleltem, tőlem szokatlan nyugodtsággal, hiszen 500 sütin dolgozom, csak nem elfelejtetted? Nem, nem felejtette el, csak gondolta, hogy... esetleg... Végül abban maradtunk, ha szokatlanul jól haladnék, szerdán megpróbálok nekik sütni valamit. Délben aztán a megrendeléssel együtt bevittem a mini cupcake-formát, ...

Ma Susan barátnőm sms-ezett, hogy megszületett első unoká-ja, Cian. 2,5 kilós, megvan mindene, szüléssel sem volt semmi gond. Susan lánya, Deirdre, aki múlt szombatra volt (elvileg) kiírva, tegnap reggel még elballagott a felújítás alatt lévő házukig, beengedni a mesterembert, hogy az feltegye a rolókat. Majd hazaballagott. Aztán úgy döntött, hogy bizony, neki szülnie kell, Luassal (!) bement a kórházba, és este 8-kor megszületett Cian. Ma pedig Deirdre hazajött a kórházból, minek ott lenni, amikor otthon is lábadozhat. Nagyon örültem neki, hogy ilyen flottul mentek a dolgok. Amikor telefonáltam, tele volt a ház a rokonokkal, pár futó szót váltottunk csak Susan-nal, majd megyek valamikor babanézőbe is (khm, fel kell készülnöm értelmes kérdésekkel), még valami kis ajándékot is kellene szereznem, a mamának főleg, mert ilyenkor mindenki a gyerek körül ugrál, holott a mama az, akinek a neheze jutott. S a papának, akinek valószínűleg ragyog a feje, mert fia van. Ötletek? Vagy ne erőlködjek,...

Hajaj - tegnap megérkezett az idei színházi fesztivál brosúrája. Szép sötét, nyomdafesték szagú, zömök kis füzet. Átlapoztam, bejelöltem az érdekesebbeket, aztán összeadtam a jegyek árát, sóhaj, és úgy döntöttem, max. 3 előadás fér bele a keretbe. De V. azt mondta, nyugodtan menjek el az összes bejelöltre. Mondjuk, szeptember végén lesz 3 jókora megrendelésem esküvői aprósütikre, Myles most rendelt tőlem két tortát, a Gyárból is várok egy megrendelést... talán belefér. Ma elküldtem Trish-nek, nézze meg ő is, mihez volna kedve, menjünk együtt. V. is el akar jönni az egyikre, mégpedig arra, amire valószínűleg leghamarabb fognak elfogyni a jegyek: Vanessa Redgrave fog előadni egy másfél órás monológot, egy gyászoló írónő monológját. Angol színésznagyságok elég ritkán fordulnak meg errefelé, így általában aztán tolongás van a jegyekért - a pénztár holnap nyit, ha ma visszakapom a füzetet Trish-től, akkor én is rávetem magam a telefonra. Vagyis, dehogyis vetem. Reggel bevásárlás, sütéshez, ...